Hidrológiai tájékoztató, 1983

2. szám, október - MEGEMLÉKEZÉSEK - Hrenkó Pál: A halára ítélt Tó 1790-ben

küdt földmérője, Cliiapo Beniamin (Csapó Benjámin) álmodott a Velencei-tó medencéjébe zöldellő rétet, termékeny kaszálót. Chiapo 1790—91-ben felmérte a tavat és lefolyásának útját egészen Sárkeresztúrig. Kéziratos színes térképének a tavat ábrázoló részét, montázsát látjuk az 1. ábrán. Eredetije 1:14 400 méretarányú, északnyugati tájolású. A vizeket kékkel, a növényzetet zölddel, a domborzatot szürkével, a helységeket, épületeket és a parti fövenyt pirossal rajzolta, színezte. Az ábrázolás tárgya a vízrajz, erre fordított nagyobb gondot. Velence, Gárdony, Sukoró és Nadap jelölésében csak a templom rajza kiemelt. Gárdonyban és Dinnyésen nagy épületeket, Agárdon beszállóhelyet (Diversorium), Pákozd felett „Halász kunyhó"-t ábrázolt. A parton kívül jelölte a vízjárta sávot, a tóban elhatárolta a nyílt vizet a nádastól. Három vonalon vízmélység-adatokat írt; ezek szerint Velencénél 5 láb és 6 vonal (1,58 m) Gárdony irányában 4 láb (1,26 m), Pákozd vonalában pedig 4 láb és 6'hüvelyk (1,42 m) volt a legnagyobb vízmélység. Valószínűleg ez a legrégebbi vízmélységmérés a tavon! A tavat tápláló vizeket is nagy gonddal ábrázolta. Kisvelencénél torkollott a Pázmándi-forrás (Bágyomér), halastó van mellette. Közelében a Kőkúti-forrás látható. Sukorótól folyik a Füzesi- (Fűzfa?) forrás, Pákozd alatt fakad a Szőlők allyai és a Gőből-forrás. A pákozdi malomtól pedig a gróf Lamberg-féle új ásott árokban (Alveus novus Aquae Pátkaiensis) a Csalaivagy Pátkai-víz (a mai Császár->víz) csapatott bé a Tóba. A tó lefolyását két hatalmas nyíl hangsúlyozza. A térkép tulajdonképpen a több változatban megrajzolt vízszabályozási, illetve lecsapolási tervezet I. lapja, alaptérképe. Címrajzán az egyik oldalon a tó szellemét látjuk a nádasban, szigonnyal a kezében mutat a lába alatt elfolyó víz esése — a zúgó — felé, ahol egy hal is elúszik. Középen a kis puttó, körzővel a kezében, a hatalmas aránymértéknél a tervezést illusztrálja. A jobb oldalon pedig a termékeny tómedert vetíti elénk a tervezőmérnök, szénaboglyákkal, villával, gereblyével és ökrökkel. A kisebb tervlapokon az északi parton 5080 öl, a délin 5910 öl hosszúságú csatornát vázolt fel Chiapo, a külső vizek elvezetésére. Középen pedig a tómederbe ásandó 1930 öl hosszú (H betű jelű) zúgót (szárítócsatornát) jelölt a 6 720 387 négyszögölnyi (kb. 2418 ha) vízfelület lecsapolására (2. ábra). vélekedés között számunkra talán Tumler Henrik veszprémi hidraula véleménye a leginkább figyelemre méltó, márcsak azért is, mert őt éppen ezidőben — 1791. február 7-én — jutalmazta az uralkodó vízépítőmérnöki tevékenységéért nemességgel. Tumler — az ezen nagyságához képest haszontalan — Velenczei Tónak az Tkts. Nemes Fehér Vármegyei Intsennér Ür által projectáltt ki szároztása eránt írott szakvéleményében kellő óvatossággal fogalmaz. Az első tervvel — a napsugarakkal 304 napra ütemezett, napi 1/4 collnyi kigőzölögtetéssel való kiszárítással — kapcsolatban kételyei vannak, mondván, hogy a terv kánikulai napokkal számol, és a külső vizek elvezetése mellett nem gondol az • esetleges fenékforrásokra. És minthogy „más az Nemes Magyar Haza efféle módját a' tóbéli ki szároztásának mindeddig nem látta, annál pedig nints bizonyossabb, hogy a' Mathetmaticus könyvekben bé iktatott külömbféle munkák módjának első próbáját, gyakortala haszontalan kölcségekkel, és tetemes károkkal kölletett tapasztalni a' Magyar Hazának ... Azért, ha ugyan tsak ki kölletik szároztani a' Velenczei Tónak, vitessen az végre oly Methodussal, a' mely a' Nemes Magyar Hazánál mind isméretes, mind pedig haszonnal tapasztoltatott is; mert nem egy könnyen lehet egy olyan Inselérre találni, a' kinek annyi értékű vagyoma légyen, hogy ezen téendő új próbának elegendő cautiot tehessen." A másik tervet — az árkokkal és zúgókkal való lecsapolást — lehetségesnek véli, bárha a tervezett csatornák mélységét és szélességét elégtelennek tartotta. Azonban „arra való nézve, hogy a' földes Uraságok a' kiszárosztás után történhető gyűlölséges pörlekedéstől mentek lehessenek", szükségesnek tartotta az alsó részek birtokosai számára, hogy ,,a' le csapolást megelőzze a' vizeknek egymás között való metalis felosztása" és természetesen ennek arányában a költségek megajánlása. És valóban, a terv ezen bukott meg. Ugyanis a földes uraságok a hasznos és okos tervet magukévá tették, építő hozzászólásaikkal mind mélyebben kezdtek vele foglalkozni. A döntést persze el nem hamarkodták. A tavat közben lassan-lassan birtokukba vették a víz szerelmesei; a horgászok, fürdőzők, a hétvégi pihenő-társadalom. A tervezet, a tó halálos ítéletének dokumentuma pedig jó helyre került, az Országos Levéltár legmélyére. Szinte teljesen feledésbe is merült. 2. ábra. Részlet Chiapo Beniaminnak a Velencei-tó lecsapolását javasoló tervezetéből (OL C 64 1793. 109:1—2). A tó két partja hosszában a tervezett vizfélreszorító csatornák, középen pedig a lecsapoló árok (zúgó) terve láthatók! A tervhez Chiapo kora egyik legnevesebb szakemberének, Balla Antal hidraulánák, Pest megye rendszeresített földmérőjének írásbeli ajánlását mellékelte. Terve nem kis felbuzdulást keltett. A sok-sok hozzászólás és A térkép is már csak emlékkép számunkra, a kedves üdülőtáj 192 évvel korábbi kinézetének hiteles föld4 rajza. Hrenkó Pál 4