Hidrológiai tájékoztató, 1983

1. szám, április - EGYESÜLETI ESEMÉNYEK, BESZÁMOLÓK, ISMERTETÉSEK, HÍREK - Dr. Kőrösmezey László: 30 éves a Magyar Hidrológiai Társaság Szennyvíz Szakosztálya

dig az élet megkövetelte témák előadását hallgatták meg a szakemberek, és amelyet legtöbbször élénk vita követett. A vitaülések témái között a felszíni vizek védelmétől kezdve szennyvíztisztítási eljárások ismertetése, új módszerek megvitatása, a legkülönfélébb ipari szennyvizek tisztításának kérdései, külföldi tapasztalatok beszámolói, egyes városok tisztítótelepeinek ismertetése, a vizsgálati metodika és sok hasonló kérdés szerepelt. A Szakosztály munkájának eredményeit ma már sokszor természetesnek látszó vívmányok jelzik. így például a Magyar Tudományos Akadémia Hidrológiai Főbizottságában szennyvíz-szakbizottság alakult, elkészült a szennyvíztisztítással foglalkozó szabvány, intézményessé vált a Balaton, és általában élővizeink szennyeződések elleni védelme. A Szakosztály titkára 1953-ban Bartha Tibor, 1954-ben Körösmezey László lett, 1961-ben pedig az elnöki posztra is új vezető, Herédy Sándor került. 1954-ben az újabb szabvány elkészítésére alakult munkabizottság. 1956-iban Balatonfüreden, 1957 júliusában Egerben, 1957 októberében Miskolcon szervezett ankéton vettünk részt, amelyeken elsősorban a vendéglátó város szennyvíztisztítási kérdéseit vitattuk meg. 1958-ban Salgótarján és Nógrád megye szennyvízkérdései kerültek a helyszínen megvitatásra. 1959-ben az első külföldi tanulmányutat szerveztük meg Pozsonyba, Brnóba és Prágába, majd ugyanezen év októberében országos konferenciát rendeztünk a Borsodi Csoporttal együtt, külföldi szakemberek részvételével. 1960-ban először szerepel a Szakosztály előtt külföldi előadó, de azután egyre több és egyre nevezetesebb vendégeink érkeznek: a holland dr. Passveer (1961), a lengyel Rybinsky és az amerikai Eckenfelder (1963), majd E. A. Pearson (Califomia, az IAWPR elnöke), Maiina és újra Eckenfelder (Texas), W. von der Emde (Bécs) 1965-ben. Közben vitaülések és tanulmányutak váltogatják egymást, külföldi utazásokról, Moszkvától Tokióig, Prágától az Egyesült Államokig hangzanak el beszámolók. Résztvesz Szakosztályunk a Társaság által kiírt tervpályázatok elbírálásában, lebonyolításában. 1963-ban újra Miskolcon folyik a II. Országos Szennyvízkonferencia és nagy élménye a szép számú magyar résztvevő gárdának az 1969. évi prágai IAWPR konferencia, amelyet a csehszlovák kollégák igen szépen rendeztek meg. A Szakosztály eddigi legnagyobb rendezvénye 1971ben a Budapesti Szennyvíztisztítási Konferencia volt. Ezen három szekcióban: I. vízminőség-szabályozás, II. szennyvíztisztítás és iszapkezelés, III. fizikai és kémiai szennyvízkezelés — tárgyalták meg hazai és külföldi szakemberek a szakág legfontosabb és legidőszerűbb kérdéseit. A konferenciát tanulmányutak zárták, amelyeken a szakemberek közötti baráti eszmecserére és a kötetlen megismerkedésre is alkalom nyílt a szakmai látnivalókon kívül. A konferencia idején a Szakosztály élén ismét új elnök állt Mucsy György személyében. Az alább felso-> rakoztatott nevek pedig a Szakosztály életét figyelemmel kísérők számára talán többet mondanak, mint egy szakmai összefoglalás: Benedek Pál, Bertók László, Béres Béla, Bikfalvy István, Blum Anna, Csanády Mihály, Farkas Péter, Földi Endre, Horváth Imre, Juhász Endre, Környei László, Lesenyei Gábor, Magó István, Molnár Lóránt, öllős Géza, Pató Tibor, Pásztó Péter, Szabóné Muhits Katalin, Szebellédy Lászióné, Szolnoky Elemér, Toókos Ildikó — a korábban már szerepelt neveken és a Szakosztály vezetőségén kívül. (A fenti névsor természetesen nem lehet teljes, csak a gyakran szereplő, aktív tagokat sorolja fel.) A továbbiakban az utóbbi tíz év munkáját nézzük időrendben: 1972-ben újra napirendre került Budapest szennyvíztisztítása, amivel vitaüléseinken többször foglalkoztunk. Újdonság volt ez évben az úgynevezett VITUKI-napok bevezetése, amelyen a kutatók számoltak be legfrissebb eredményeikről. Űjdonság volt a Szakosztály vitaülésének vidékén, ebben az esetben Miskolcon rendezése. Az 1973. év az intenzív külföldi kapcsolatok jegyében zajlott le: több beszámoló hangzott el, többek között az USA-ban tett tanulmányútról. Ismét voltak VITUKI-napok és vidéken: most Nyíregyházán tartott vitaülés. Élénk érdeklődésre tartott számot az a két tervpályázat, amelyet a szennyvíztisztítás témakörében hirdetett meg az OVH és a Társaság, és amelyek közül az eddigi legnagyobb szennyvizes pályázat a Balaton körüli szennyvíztisztítással foglalkozott. 1974-ben az iszapkezelés kérdése volt az elsődleges téma, amelyből a vitaüléseken kívül egy napos ankétot is rendéztünk. Az iszapvíztelenítés kérdésében — a MÉLYÉPTERV közreműködésével — sikerült elérni, hogy több külföldi cég felvonultatta mobil kivitelű víztelenítő gépeit — centrifugákat és szalagszűrő-préseket —, amelyeket különféle iszapokra kipróbáltak. Szakosztályunk lehetőséget adott az egyes gyártó cégeknek a beszámolásra és mód volt az egyes gépféleségek összehasonlítására is. A hazai kooperációs gyártás lehetőségének megteremtésével a dán Krüger cég lett a versengés győztese. Az 1975. évben folytatódik az iszapkérdés napirenden tartása, de most már a szennyvíztelepi kezelésen túl az iszapelhelyézés kérdése is tárgyalás témája. Az első bizonytalan lépések némi eredménnyel járnak a mezőgazdaság bevonására. — De újra vitaülés témája a Balaton vízminőségének kérdése is. 1976. Az ország jelenleg legnagyobbnak ígérkező szennyvíztisztító telepének, az Észak-pesti tisztítótelepnek sorsa volt az év legjelentősebb témája. Először került a Szakosztály fóruma elé a szennyvíztisztítás egységesítése. Végül a hulladékok elhelyezése kérdést tűztük napirendre, mint a környezetvédelem egyik megoldatlan és orvoslásra váró pontját. 1977-ben másodszor szerepel a Szakosztály napirendjén a szennyvíztisztítás egységesítésének kérdése. Igen nagy érdeklődés kísérte a szakma egyik nehezen megoldható problémájával, a tejipari szennyvíztisztítással foglalkozó, sok kísérletet és vizsgálatot értékelő vitaülést. Az iszapkezelés továbbra is az érdeklődés tárgya. Nagy népszerűségnek örvendett az ősszel megrendezett szakmai kirándulás (Dunaújváros, papírgyári és óragyári szennyvíztisztítók). 1978. Még mindig az iszapkezelés és iszapelhelyezés a központi kérdés a szakosztály számára és a programban is ez szerepel a legnagyobb súllyal. Ez évben a „Szennyvíziszap kezelés" tervpályázat értékelése adott a kérdésnek fokozott súlyt. Az évenként megismétlődő tanulmányutak keretében idén a Dunántúlt járta be a Szakosztály. Három munkabizottság alakult: az ipari hulladékok elhelyezése, a csatornázatlan területek szennyvízelhelyezése és tisztítólepek műszerezése-automatizálása tárgyban. Az idén megrendezett müncheni IFAT—EAS kiállításon és konferencián a Szakosztály több tagja részt vett. 1979. Az év nagyobb eseménye, részvételünk az ipari vizek visszaforgatásával foglalkozó Vízminőségi és Víztechnológiai konferencia rendezésében volt. Egyébként az egységesítéssel, hazai új nagy tisztítótelepeink építésével foglalkoztunk. 1980. Az iszapkezelés és az iszap mezőgazdasági hasznosítása újra központi kérdéssé vált az éves programban. Ehhez a mezőgazdász szakemberek bevonására és meggyőzésére is szükség volt. Az együttműködés más szakosztályokkal vagy társ-egyesületekkel így szinte önként kínálkozott. Ezzel is növekedett rendezvényeink egyébként is nagy látogatottsága. A 60 fős létszám tekinthető átlagosnak. — Végre sikerült megrendezni az évek óta tervezett burgenlandi tanulmányutat a szomszédos tisztítótelepek és a MUT szemétkezelő telep meglátogatására. — Ebben az évben új vezetőséget választott a Szakosztály: az elnök dr. Körösmezey László, a titkár dr. Juhász Endre lett. 1981. Az iszap mezőgazdasági hasznosításán túl a szennyvíz mezőgazdasági elhelyezésének kérdése is napirendre került az épülő ceglédi szenny vízöntöző telep ismertetése és megtekintése kapcsán. A híg fekália el47