Hidrológiai tájékoztató, 1982

1. szám, április - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Láng Sándor: Az ázsiai monszunvidékek hidrometeorológiai és felszínfejlődési folyamatainak évszakos változásai újabb megvilágításban

A legfőbb hidrometeorológiai sajátosság ezeken a területeken azonban az, hogy a megszakítás nélkül 5—7 hónapig is eltartó száraz, téli évszakban a legtöbb helyen öszsesen csak 10—20 mm eső esik (havonta csak 1—2 mm), még olyan területeken is, ahol az évi csapadék 1000—5000 mm. Ellenben a potenciális evapotranspiráció a száraz félévben a nagyon kevés téli csapadéknak a 100—200-szorosa is lehet, mivel a nagyfokú légnedvességet és a bő csapadékot biztosító nyári monszun fellépése előtti hónapok rendszerint az év legmelegebb és legszárazabb hónapjai is, valamennyi helyi, felszíni vagy felszínközeli vízkészlet teljes elapadása mellett. A kissé hullámos felszínű, dombos, keményebb kőzetű területeken emiatt még a lejtőkön a felszínre bukkanó víztartó összletek vízkészlete is teljesen elapadhat. De, törvényszerű a felszíni kisebb és közepes méretű vízfolyások kiszáradása is, még a 10—20 ezer km

2-es vízgyűjtő területűeké is, mint pl. Elő- és HátsóIndiában, Indonézia szárazabb foltjain stb. A kaviccsal és homokkal bélelt teljesen száraz medrek azután a sorra következő esős évszakban megtelnek vízzel, sőt ki is áradhatnak. A szárazság mértékének meghatározása végett meg kell ismerni az ún. potenciális evapotranspiráció, vagyis a lehetséges elpárolgás és elpárologtatás nagyságát, ( ez a PE érték. Kiszámítására — némi módosítással — a Thorntwaite-képletet alkalmaztuk. Pl. még 1 °C, illetve a fagypont alatti középhőmérsékletnél is számításba vettünk havi 1—2 mm elpárolgást (szemben Thorntwaite-wal), mivel tapasztalataink szerint (és mások megfigyelései alapján is) igen száraz, téli hidegben is elpárologhat akár 1—2 cm vastag hólepel is. A PE adatai alapján pedig kiszámíthatjuk az ún. nedvességhiány (más szóval vízhiány, NH) területi értékeit. Az NH területi eloszlását pl. Dél-Azsiára és környékére a téli száraz félévre (november 1—április 30., a déli féltekén a május 1—október 31. közötti félévre) az 1. ábrán mutatjuk be, a CLINO-adatok alapján. (Utóbbiak a Meteorológiai Világszervezet ún. éghajlati normál-értékei az 1931—1960. évek átlagában, vagyis nemzetközileg is elfogadott átlagok.) Eszerint a nedvességhiány (avagy vízhiány) — NH — a potenciális evapotranspiráció — PE — és a csapadék különbsége: NH = PE—Cs (mm-ben). A PE értékek és nyomukban az NH értékek is, amelyek az 1—2. ábrán Délkelet-ázsiai területi eloszlásban szerepelnek, végeredményben integrált összegek, az 1. ábrán a féléves összeggel, a 2. ábrán pedig külön a májusi (déli féltekén a novemberi) adatokkal. A nedvességhiány vagy egyszerűen csak vízhiány évi járása a monszun vidékeken a nedves — nagyon nedves nyári félévben, illetőleg a száraz — nagyon száraz téli félévben teljesen ellentétes természeti folyamatokat idéz elő. Ugyanis a száraz évszak valósággal sivatagi körülményeket teremt: hónapokon át 40, sőt gyakran 30% alatti a viszonylag légnedveség havi átlaga, a fák, cserjék, lombtalanok, a füvek, kórók kiszáradnak, minden élőlény erősen szomjazik, a talajon a kémiai málást fizikai mállás — aprózódás váltja fel. A sivatagokból szállított, valamint a helyi eredetű finom por miatt erősebben homályossá válik a levegő, sőt a látástávolság 3—5 km alá is csökkenhet. A források, sőt egyes területeken még a talajvízkészletek is elapadhatnak, kiszáradnak s a folyók s a folyómedrekben az élettelen kavicságyak és homokleplek mélyedéseiből az utolsó víztócsák is elapadnak, mire a száraz évszak vége elérkezik. Még a néhány száz km hosszú folyókon is, a fajlagos lefolyás az esős évszakbeli 50—100 körüli vagy annál is nagyobb értékről a száraz évszakban nullára vagy pár század — ezred l/s. km

2 értékre csökken. De, az utóbbi esetben lehetséges szó a meder mélyén a folyóhordalék közötti igen gyenge hozamú, lassú vízszivárgásról. A sziklalejtők inszolációs aprózódása a monszunos bő esők felszíni leöblítése számára a földkerekségi klimatikus morfológiai övezetek közül fajlagosan a legtöbb folyóhordalék mennyiséget szolgáltatja. Az igen bősé1. ábra. Dél-Ázsia nedvességhiánya (NH-görbék, mm-ben) a november 1—április 30. közötti félévben, a száraz (téli) monszun idején, CLINO-adatok alapján (1931—1960. évi átlag) 40