Hidrológiai tájékoztató, 1982

1. szám, április - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Láng Sándor: Az ázsiai monszunvidékek hidrometeorológiai és felszínfejlődési folyamatainak évszakos változásai újabb megvilágításban

2. ábra. Dél-Ázsia nedvességhiánya (NH-görbék, mmben) májusban, (a déli féltekén novemberben), az átmeneti szakaszban a száraz (téli) monszun és a nedves (nyári) monszun ideje között, CLINO-adatok alapján (1931—1960. évi átlag) Az NH-görbék fokozatai: 1. = legfeljebb 50 mm NH-érték, 2 = 50—100 mm közötti NH, 3 = 100—200 mm és 4 = 200 mm-nél több NH-érték. ges hordalékszállítás a Délkelet-ázsiai trópusi monszunövezet legcsapadékosabb részeiben a földkerekségen a fellépő legnagyobb csapadékintenzitások miatt is érvényesül a legjobban. A csapadékos félévű nyári monszun és a száraz téli monszun egymástól független folyamategyüttesének eredményeit is jól szemlélteti az 1. ábra, amelyen pl. a 1000 mm-es nedvességhiány november—április között Elő-India körletében ugyanúgy jellemző a Tharrsivatag tájékára és az Alsó-Indus völgyre, mint pl. a Malabar partra, holott az utóbbin a nagyon nedves nyári monszun 6 hónapja alatt 3000—5000 mm eső is leesik, ezáel szemben a Tharr-sivatagon pedig csak alig 100 mm. S a száraz „téli" monszun évszaka lerövidülten még a világ legcsapadékosabb helyén Cherrapunjiban is kimutatható mintegy 200 mm-es vízhiánnyal november—február hónapok között, míg ezzel szemben az évi közel 12 000 mm-es átlagos esőmennyiség 99%-a a 8 nyári monszunos hónapban, március—október között hullik le. Itt télen különösen december—január során van igazi szárazság, aszályos időszak és egyúttal öntözési idény is, mert a két hónap alatt összesen csak 25 mm az eső. A száraz téli monszun évszakában Ázsia három déli félszigetén nagyjából azonos nedvességhiány (vízhiány) mutatkozik 1000—1100 mm körüli értékekkel, 20—25 °C téli félévi középhőmérséklet mellett. A nevezett területek közül talán mégis a legszárazabb ebben az évszakban — Arábia teljesen sivatagos félszigetétől eltekintve — Elő-India délnyugati, déli része a Tharr-sivatagtól a Dekkán-félsziget közepéig, 1100—1150 mm-nél is nagyobb nedvességhiány (vízhiány) értékekkel. Azonban az 1. ábra szerint ez a terület — téli félévi szélsőséges szárazságával — még az arábiai-félsziget sivatagjain és a Szahara keleti részlein is túltesz és csak Ausztrália északnyugati oldala veszi fel vele a versenyt. Nem sokkal marad el azután a téli félévi szárazság HátsóIndia belső medencéiben sem (900—1000 mm vízhiánynyal). Mivel a téli, szárak félévi nedvesség-, illetve vízhiány — NH — a meleg trópusi monszunklíma vidékek sajátossága, pl. Dél- és Délkelet-Ázsiában, Kelet-Ázsia déli részén és Ausztrál-Ázsia szíárazabb övezeteiben. Az ún. mediterrán vagy Földközi-tengeri éghajlati övezet felé a télen száraz, de még meleg éghajlatú területek a tetemes NH-értékekkel — tekintettel a meditei- rán éghajlat bőséges téli esőzésére és nyári szárazságára — eléggé gyorsan elhatárolódnak, pl. Elő-Ázsia északnyugati oldalata felé. Közép-Ázsiában és KeletÁzisiában pedig, a hűvös-mérsékelt övezet irányában éles a határ és ez az élesség még amiatt is fennáll, hogy a 0 °C téli izoterma az éghajlat növekedő kontinentalitása miatt délebbre tevődik át. Az NH pedig közel zérusra csökken. Érdemesnek látszik a dél-ázsiai téli félévi nedvesség-, illetve vízhiány további tanulmányozása végett a májusi adatokat is figyelembe venni (2. ábra). Májusban ugyanis déli irányból már megkezdődik a nedves nyári monszun térhódítása, amely eléri az Elő-Indiai-félsziget és Ceylon délnyugati oldalát, Nyugat-Bengáliát, a Banglades és a Keleti-Himalája környékét, Hátsó India déli, délkeleti peremeit, végül Dél-Kínát. Ez^el szemben még májusban is nyomasztóan száraz marad a Dekkán északi része, Északnyugat-India, az egész Pakisztán is, továbbá Irán, Irak és Arábia is, 35 °C-ot is meghaladó májusi középhőmérséklettel és 200—300 mm-es vízhiánnyal. Ezért az utóbbi területeken — november 1—május 31. közt — a lehető legnagyobb, 1300—1400 mm-es vízhiány (nedvességhiány) mutatószámok jelentkeznek. Ugyanilyen jellegű terület még (az ellenkező félévben) Északnyugat-Ausztrália is a baktérítőtől északra és a 140. délkörtől nyugatra. Kína területéből nem jut a szélsőségesen száraz téli monszun övezetébe, mert egyfelől zömmel a ráktérítőtől északra fekszik, másfelől Szibéria irányából igen erősen nyitott s ezért télen erősebben lehűl, mint pl. Északnyugat-India. Ezért Kína mérsékelt-meleg mérsékelt övi részében a téli félévi és a májusi vízhiány az indiainak csak kb. harmada-negyede. Tajvanon és Japánban pedig egyáltalán nem is lehet ezzel számolni. Kínában egy-egy nagyon száraz év mindamellett becsúszhat a sorozatba (5—10%-os éves valószínűséggel), tekintettel arra, hogy Eurázsia keleti oldalán a monszunesők évi mennyisége (hosszabb sorozatban) jobban szóródik, mint pl. hazánkban. Dél- és Kelet-Ázsiában pl. 5—10-szeres is lehet az arány a legnagyobb és a legkisebb évi csapadékösszeg között, míg hazánkban az ugyanilyen arány 3-szoros. A köztes fekvésű Ausztrál-ázsiai szigetvilágban az NH térbeli rendjét, területi eloszlását illetően, mint azt ábráink is feltüntetik, — a földrajzi fekvéstől és a domborzat minőségétől függően igein változatos a helyzet. Az egyenlítő két oldalán kb. 1000—1500 km-es sávban nincs is vízhiány, ehelyett inkább felesleg mutatkozik (e jelenséget egységesen 0-nak jelöltük). Esetleg kis foktokon jelentéktelen NH-értékek mutathatók ki. De 8— 10 szélességi fokra az egyenlítőtől, északra is és délre is, ezenkívül egyes hegységek szélárnyékában még közelebb is az egyenlítőhöz már igen száraz, vízhiányos területek mutatkozhatnak nagyobb NH-értékekkel, mint pl. Jáva vagy Timor szigetén, s ez a körülmény egyes évek kiugróan gyenge monszunesőzései miatt még nagyon fokozódhat is és ezztel a mezőgazdaságban nehéz helyzetek állhatnak elő. Mindezek a nagyfokú kilengések — a délkelet-ázsiai, délázsiai monszunvidékek csapadékmennyiségében és évszakos eloszlásában — a mezőgazdasági terméseredmények évről évre bekövetkező nagy ingadozása mellett még a kis termésátlagokat is jelentették, pl. Hátsó-India országaiban 40—60 éve még csak 8—10 q/ha év volt a risztermelés eredménye. Azóta ugyan ezek a kis átlagok az agrotechnika fejlődésének függvényében nagyon sokat javultak ugyan, de ennek ellenére a jelzett területeken mezőgazdasági terményfelesleg általában még nincs, mert a hidrometeorológiai tényezők sok káros hatását nehezen lehet kiküszöbölni, mint pl. a nagy területekre kiterjedő igen súlyos árvizeket sem, nem beszélve arról, hogy a demográfiai robbanás sem biztosítja ott a javuló élelmiszerellátást. Végeredményben, a dél-ázsiai trópusi monszunvidékeken a száraz évszak sivatagi méretű vízhiánya, igen nagy NH-értéke olyain nagyfokú, hogy a csapadékos évszakot megelőzően még igen alapos helyszíni vizsgálatokkal is már csak az utolsó elfekvő cseppekre lehet rátalálni a természetes víztartó szintekben. így azután az ún. felszínközeli vízkészletek maradványai — április—május hónapokban, Dél-Ázsia körletében — a) csak a kisebb-nagyobb vastagságú fiatal üledékekkel kitöltött süllyedékekben, alluviumokban (pl. a Ganges, a Brahmaputra, az Indus, a Mekong stb. síksága), b) a karsztvidékek erózióbázis-szintje alá lesülylyedő mélykarsztjaiban, végül c) kemény kőzetű területeken, mint pl. a vulkáni takarófelszíneken (Dek41