Hidrológiai tájékoztató, 1982
1. szám, április - ÁLTALÁNOS VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Antal Tivadar: Az ipari vízgazdálkodás céljait szolgáló szakemberképzés
szennyezetten elfolyó ipari víz kb. 2,0 km 3/a, a benne levő szennyeződés azonban a települési szennyvizek szennyezettségét általában jelentős mértékben meghaladja. Az előzőek alapján az évente mintegy 4,0—5,0 km : l-re tehető tisztítatlan települési és ipari szennyvizek nagy veszélyt jelentenek vízkészletünkre: egyes felszíni vizeink már szinte élettelen szennyvízfolyások, a talajvíz — szennyezettsége miatt — víznyerésre többnyire alkalmatlan, mélységi vizeink pedig fogytán vannak, így a szükséges mennyiségű tiszta víz egyre bonyolultabb tisztítási eljárásokkal, egyre nagyobb költséggel állítható elő. A vizek szennyezőit bírsággal sújtják, ami ösztönzi ugyan a településeket, illetve az ipari üzemeket szennyvíztisztítás megoldására, de ez önmagában nem elegendő, mivel a büntetés kiszabásakor csak azt mondják meg, mit nem szabad tenni és nem azt, hogy hogyan kell a javulást elérni. Ehhez olyan vízügyi szakemberek kellenek, akik jól értik a területükön folyó vízgazdálkodást ellenőrző illetékes VÍZIG kifogásait, illetve javaslatait és saját településük illetve vízgazdálkodásának javítására önálló kezdeményezéseik is vannak. Ebből a szempontból a települések kedvezőbb helyzetűek, mivel tanácsaik Építési-, Közlekedési és Vízügyi, illetve Műszaki Osztállyal rendelkeznek, ahol többnyire megfelelő szakemberek állnak rendelkezésre. Az ipari üzemeknél azonban csak kivételesen található olyan képzettségű szakember, aki a VIZIG-ek, vagy a vízgazdálkodásuk megjavításával foglalkozó tervező vállalatok számára megfelelő partner lehet. Gyakori, hogy az ipari vállalatok — a bírságolás hatására — szaktervező vállalatokhoz fordulnak, de az egyes résztémákra vonatkozó (nem mindig szakszerűen fogalmazott) megbízások még kifogástalan résztervek esetében is (a vízgazdálkodás egészét tekintve) általában kedvezőtlen össz-megoldásokat eredményeznek. Szembetűnő a többnyire nagymértékű vízpazarlás, a saját kutak (helytelen kezeléséből adódó) idő előtti tönkremenetele, a saját víz- és szennyvíztisztító berendezések szakszerűtlen üzemeltetése, mely a költséges berendezések rossz hatásfokú működéséhez — gyakran az üzemeltetésből való kieséséhez — vezet, ami mind az üzem, mind a népgazdaság számára rendkívül káros. Megfelelő szakemberek hiányában az üzemi vízgazdálkodásra tehát többnyire ösztönösség és egyfelől a kiszolgáltatottság, másfelől a népgazdasági érdekek figyelmen kívül hagyása a jellemző. Ezek a tények, valamint a rendkívül gyorsan növekvő üzemi vízhasználat tette a főhatósági beavatkozást sürgetően szükségessé. A rendelet tartalma Az előzőekben vázolt hiányosságok kiküszöbölése érdekében a rendelet számos intézkedést kíván foganatosítani. Alapvető az a követelmény, hogy azok az ipari üzemek, melyek vízforgalma meghaladja a 10 m 3/h értéket, hidrotechnológust kötelesek alkalmazni, A hidrotechnológus tevékenysége kiterjed — a víz beszerzésére és üzemen belüli elosztására, — a csapadék- és szennyvizek összegyűjtésére, tárolására, elhelyezésére, illetve közcsatornába való juttatására, — a szennyvízben levő anyagok kinyerésére, a szennyvízkezelésre, vagyis valamennyi üzemi vízilétesítmény létrehozására és szakszerű üzemeltetésére. Fontos előírás, hogy a 100 m : i/h vízforgalmat elérő és meghaladó üzemek komplex vízgazdálkodási műszaki-gazdasági rendszer-vizsgálatot kötelesek végeztetni, amihez az illetékes vízügyi igazgatóság az ipari vízgazdálkodás térségi elveire vonatkozó vízügyi szakvéleményt ad. Terveink szempontjából legfontosabb az a megállapítás, hogy az üzemi hidrotechnológusoknak — az ipari vízgazdálkodási szakembereknek — megfelelő képesítéssel kell rendelkezniük. Az előírás szerint: — 10 m 3/h vízforgalmat meghaladó, de 100 m 3/h vízforgalom alatt maradó ipari üzemeknél középfokú, — a 100 m 3/h vízforgalmat meghaladó ipari üzemeknél és a minisztréiumoknál felsőfokú végzettséggel kell rendelkezniük. Eszerint eredményes vizsgával záruló tanfolyamot köteles végezni valamennyi ipari hidrotechnológusként működő közép- és felsőfokú végzettségű műszaki, kivéve, aki — vízellátás-csatornázási, esetleg környezetvédelmi szakmérnöki, valamint — víz- és szennyvízkezelő technikusi oklevéllel rendelkezik. Az ipari hidrotechnológusként működő műszakiakról pontos adat nem áll rendelkezésre; számuk — különféle becslések szerint — mintegy 1500—6000 fő közé tehető. Mivel ezek közöitt igen kevés a fentiek szerinti szakmérnök vagy szaktechnikus, lényegében az alkalmazott hidrotechnológusok 95—99%-ának kell az előírt tanfolyam elvégzésének lehetőségét biztosítani, ami volumenében is nagy feladatot jelent. A rendelet gyakorlati alkalmazását részletes mellékletek segítik elő. A rendelet végrehajtása Az OVH — még a rendelet előkészítésének időszakában — szakértői bizottságot hozott létre, mely 1978. elején rögzítette az ipari hidrotechnológus-képzés tematikájának alapelveit. Rögzítették, hogy az alapvető szakmai követelményrendszer a felső- és középfokú ipari vízgazdálkodók tanfolyamain azonos. A részletes tematika, illetve a tananyag kidolgozása során azonban a szakmai szintbeli különbséget szem előtt kell tartani és az egyes témaköröket annak megfelelő mélységben kell kidolgozni. A hidrotechnológusokkal szemben támasztott szakmai követelmény igen széles körű; az irányelvek szerint ismerniök kell: — a vízgazdálkodás szervezetét, — a szakmai nomenklatúrát, — a szükséges mértékegységeket (SI rendszerben), — a környezetvédelem vízminőség-védelmi szerepét, — a vízügyi államigazgatási tevékenység alapvető elemeit, — az alaptárgyak közül az alkalmazott hidrológiát, hidraulikát, vízkémiát, vízbiológiát, — a szaktárgyak közül a vízellátás, vízkezelés, csatomázás és szennyvíztisztítás alapjait, — saját üzeme szervezetét, — az üzemi vízgazdálkodás előfeltételeit és a térségi vízgazdálkodáshoz való kapcsolatait, — saját iparágában a részletes gyártási, vízkezelési és szennyvíztisztítási technológiákat, valamint — az üzemi vízgazdálkodási rendszerelmélet alapjait. E követelmények lényegesen többet ölelnek fel, mint amennyit a BME Vízépítő Mérnöki Karán, vagy Baján, a Vízgazdálkodási Intézetben oktatnak, sőt egyes elemeit még a tanfolyam elvégzése alól felmentett szakmérnökök, illetve szaktechnikusok számára sem oktatták. — Az ipari vízgazdálkodási szakemberek képzését a rendelet szerint — a VIZDOK—VTK — az ipari ágazatoknak megfelelő szakosítással — készíti elő és szervezi. Ebbe a tevékenységbe az utóbbi időben bekapcsolódott a Mérnöki Továbbképző Intézet a BME-vel együttműködve, továbbá a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem, és a Veszprémi Vegyipari Egyetem. Már a fenti irányélvek megszületésével egyidőben megbíztak egy háromtagú szerzői kollektívát (dr. Öllős Géza, dr. Illés István, dr. Kelemen László) az alap-tankönyvként szolgáló ipari vízgazdálkodási kézikönyv megírásával, mely a vízügyi képzettségű szakemberek alapvető szakmai ismereteire építve, azok szakirányú továbbképzését szolgálja. A VIZDOK—VTK a rendelet megjelenésével egyidejűleg bízta meg a PMMF Vízgazdálkodási Intézetet 8
