Hidrológiai tájékoztató, 1982

2. szám, október - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Hrehuss György: A Kvassay-zsilip felújítása

üledékeknek a Tétényi fennsík szarmata mészkövében mozgó víz, növelve ezzel a talajvíz készletét. Feltárások alapján a vízvezető dunai üledékek közvetlenül rátelepülnek a felsőpannoniai ugyancsak vízáteresztő homokos kavics, homok rétegekre. Tehát a talajvíz és a pannóniai rétegek vize közt közvetlen hidrológiai kapcsolat áll fenn. Az északkeleti Budafoki egység vízháztartási viszonyairól a következő megállapítások tehetők: vízutánpótlódás történik egyrészt közvetlen csapadékbeszivárgásból a felszínről, nyugatról a szarmata mészkő felől, keletről a Dunából, amelynek mennyisége függ a folyó vízállásától, legszámottevőbb az árhullámok idején. A felsőpannoniai szemcsés üledéknek hidrológiai kapcsolata révén, valószínűsíthető a fekü felőli vízátadás is. A Nagytétényi egység építéshidrológiai adottságaira vonatkozóan is a fúrási adatok alapján, megfelelő információkkal rendelkezünk. E területszakasz vízjátékát azonban már nem befolyásolják a vízkivételek. Az északi részen a magasabb felszínen levő szarmata mészkő vize még itt is közvetlenül kapcsolatban van a talajvízzel. A dunai üledékek közvetlenül rátelepülnek a felsőpannoniai vízvezető rétegekre, úgyhogy vizük itt is -kommunikál. Ettől délre, ahol a felszínen és a fel-' színközelben pannóniai rétegek találhatók, a dunai üledékek is ezekre támaszkodnak. Tehát a talajvíz nemcsak függőlegesen, hanem oldalirányban is összejátszik a pannóniai összlet vizeivel (2/b. ábra). Maximális talajvíz kialakulása esetén a teljes öblözetre a folyó visszaduzzasztó hatása érvényesül. E kö

j rülmény a víztermelő kutaknál a kivehető nagyobb vízmennyiségben, magasabb üzemi vízszintben jelentkezik. A depresszió a kitermelt vízmennyiségtől függően, csökkenti a talajvízállás átlagos értékét. Dunai LNV esetén a Nagytétényi öblözet alsó szakaszán, a folyóval párhuzamosan homorú, teknőalakú vízfelszín jön létre, a folyó talajvízre gyakorolt visszaduzzasztó. valamint a háttér magasabb vízszínének együttes hatására. 4. összefoglalás A Nagytétényi öblözet építéshidrológiai tájegység a főváros déli részén a Duna jobb partján terül el. A többi felsőpleisztocén-holocén fiatal süllyedékek viszonyaitól abban különbözik, hogy a tájegység határát képező dombok felől (szarmata mészkőből) jelentős oldalirányú vízutánpótlódást kap, a vízzáró harmadidőszaki feküképződmények helyett vízvezető felsőpannoniai rétegek találhatók. E viszonyoknak megfelelően, igen bonyolult a különböző vizek és hidrodinamikai rendszerek közötti kapcsolat, amely e tájegységnek egyedi hidrológiai adottságot biztosít. A terület építéshidrológiailag általában kedvezőnek értékelhető. A mélyebben fekvő részéken azonban a talajvíz felszínközeli (1—2 m) megjelenésével kell számolni. IRODALOM Földvári A. 1934.: Hidrológiai megfigyelések a Budai hegységben. Hidrológiai Közlöny, 14. 105—111. FOMTERV 1960—1980.: Talajmechanikai és mérnökgeológiai szakvélemények. Kézirat. FTV Adattár. FTV 1950—1981.: Vízbeszerzési, építéshidrológiai és talajmechanikai szakvélemények. Kézirat. FTV Adattár. Ozoray Gy. 1963.: A Tétényi fennsík vízföldtana. Hidrológiai Tájékoztató, június 24—29. Pécsi M. 1959.: A magyarországi Duna-völgy kialakulása és felszínalaktana. Akadémiai Kiadó, Budapest. Reményi P. 1964.: Ár és belvízveszélyes területek beépítése Budapesten. Műszaki Tervezés, 4. 7. 8—9. .Scheuer Gy. 1969.: Szoliflukciós anyagáttelepítés a Tétényi fennsík délkeleti részén. Földrajzi Értesítő, 19. 96—98. Scheuer Gy.—Tóthné Németh I. 1981.: Az emberi beavatkozás hatása Budapesten az építéshidrológiai viszonyokra. Műszaki Tervezés, 21. 7. 3—5. Tóthné Németh I.—Szentirmai L-né 1975—1977.: Budapest építéshidrológiai térképezése. ÉVM Műszaki Fejlesztései Téma. Kézirat. FTV. Adattár. Végh S.—Szentirmai I.—Juhász A. 1977—1978.: Budapest építésföldtani térképezése. Budafok Nagytétényi földtani és geomorfológiai térképlapok és magyarázók. Kézirat. FTV Adattár. A Kvassay-zsilip felújítása* HREHUSS GYÖRGY Középdunavölgyi Vízügyi Igazgatóság Az elmúlt század elején a Duna Pest alatt a Csepelszigetet körülölelve két Duna-ágban, a Promontoriban (budafoki) és a Soroksáriban folyt. A Soroksári Dunaágon a teljes vízhozamnak közel egyharmada folyt le. Egyik Dunaág sem volt főágnak tekinthető. A Pest alatti zátonyos meder több ízben okozott a városban jeges árvizet a szarmata mészkő rétegfejeiből és homokpadokból álló zátonyokon való jégtorlaszképződéssel, melyek a vízszintet nagymértékben megemelték. Ezek közül is legjelentősebb volt az 1838-as pesti jeges árvíz, amely mind emberéletben, mind anyagiakban komoly károkat okozott. A jeges árvizet követően megindult folyamszabályozási munkák során főágnak a Promontori Dunaágat választottál!, a Soroksári Dunaágat 1871—73-ban a gubacsi gáttal lezárták. A lezárás a vízparti lakosságot súlyosan érintette, melyen a gátba később beépített tápzsilip sem enyhített. A vízhozam- és vízszíncsökkentés a korábban hajózható halászparadicsomot feliszapolta, elmocsarasította, hajózhatatlan, egészségtelen mederszakasszá változtatta. Ez az állapot tarthatatlanná vált és az 1904. évi XIV. törvénycikk annak megszüntetéséről intézkedett. Ennek nyomán a Soroksári Dunaág hajózhatóvá tétele érdekében épültek meg a torkolati művek; a Duna 1642 • Részlet az 1982. évi Országos Vándorgyűlésen elhangzott előadásból. fkm-ében a Kvassay-zsilip, az 1586 fkm felett a Tassizsilipí mely utóbbiból az 1956-os jeges árvíz óta már csak a hajózsilip része működik. Ezen biztosítják az üzemszerű vízleboosátást is. A Kvassay-zsilip műtárgy-csoportjáról elmondhatjuk, hogy az ország egyik legrégibb és a vízgazdálkodásnak szinte minden összetevőjét — vízkárelhárítást, ipari- és mezőgazdasági vízhasznosítást, vízerőhasznosítást, vízi szállítást, vízminőségvédelmet — sőt ezeken túlmenően egyéb érdekeket, mint üdülést, sportolást, horgászatot kiszolgáló műtárgya. Éppen a műtárgy komplexitása okozza, hogy a műtárgy üzemeltetőjének igen komoly problémát jelent, ha az nem minden igényt kielégítően és biztonsággal funkcionál. Elég arra gondolnunk, hogy a Kvassay-zsilip, mint elsőrendű árvízvédelmi vonalban levő műtárgy árvíz esetén a Dunaágon túlmenően a 2287 km

2 kiterjedésű Budapest—Bajai árvízvédelmi öblözetet is védi. Továbbá arra, hogy Nagy Dunai kis vízállásoknál aszálykáros időszakban, amikor a legtöbb helyen vízkorlátozásokat léptetnek életbe, a Kvassay-erőmű reverzibilis turbinaegységeinek működtetésével a Dunaágban szabályozott vízszintet tartva a Dunavölgy öntöző gazdaságai és halastavai nem szenvednek vízhiányban. Évente 60—70 millió m

3 öntözővizet szolgáltatnak ki. E két vízgazdálkodási érdek is elegendő annak indoklására, hogy a műtárgyat mindenkor kifogástalan és üzembiztos állapotban kell tartani. 14