Hidrológiai tájékoztató, 1982

2. szám, október - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Hrehuss György: A Kvassay-zsilip felújítása

A Kvassay-zsilip műtárgycsoportja három részből áll; a csepeli parthoz csatlakozó hajózó zsilipből, a pesti part menti 3 nyílású beeresztő zsilipből és a kettő között helyetfoglaló két gépegységes erőműből. Az előbbi felsorolás egyben az építési sorrendet is jelentette. Bár már elődeink is jól látták a műtárgy valamennyi kielégítendő funkcióját — Sajó Elemér ezekkel részletesen foglalkozott is —, de előbb az I. világháború kitörése, majd a gazdasági válság, végül a II. világháború késleltette az építés befejezését. így a három részegység három különböző időpontban épült, de egy egységet képez, mint azt az 1. kép szemlélteti. 1. kép. A Kvassay-zsilip madártávlatból (Fotó: Kalászi György) Az egyes műtárgyrészeket csupán dilatációs hézagok választják el egymástól. Az építkezést 1909-ben kezdték és a hajózó zsilipet 1910—11-ben 16 hónap alatt építették meg. A beeresztőzsilip az erőmű alaplemezével együtt 1924—26 között nem egészen 3 év alatt készült el. A vízerőmű 1954—61 között épült meg, ami erőműként inkább tanerőmű szerepet tölthet be, fontosabb funkciója a szivattyúüzemben végzett vízpótlás. A műtárgycsoportot a Nagy Dunával osztószigettel elválasztott előcsatomák kötik össze, melyeknek partjait részben Larssen-palló, részben kőburkolat/biztosítja. E partfalak a hajózsilippel egyidősek, több mint 70 évesek. Az 1973—75. évi őszi műtárgyfelülvizsgálatokon, valamint az üzemeltetés során a műtárgycsoporton egyre több probléma jelentkezett. A meglevő betétgerendákkal és daruszerkezetekkel az árvízi elzárás gyorsan és biztonságosan nem volt garantálható. Az erőmű nyílásai nem voltak gerendázhatók. A turbinák beépítésük óta nagyjavítást nem kaptak. A Larssen-falak több helyen korrodálódtak, helyenként a partfalak állékonyságát veszélyeztették. A Larssen-kézikönyv szerint garantált élettartamot tekintve „kiszolgáltak". Az alvízi balparton a parti kőburkolat között már közepes Nagy Dunai árhullámoknál is komoly csurgás jelentkezett. A műtárgy elzárásai igen erősen eresztettek, egy budapesti 620 cm-es vízállásnál a táblák mellett 8 m

3/s átfolyást mértek. Főleg acélszerkezeti és gépészeti vonatkozásban egyre több, szemmel látható meghibásodás jelentkezett. A döntő lökést a felújítás megindításához az 1974-es dunai árhullám idején, az osztómóló meghibásodás miatt összehívott bizottság jelentése adta meg. Maga a meghibásodás ugyan veszélytelennek minősült, de a bizottság tagjai — dr. Horváth Sándor, dr. Mistéth Endre, Sabathiel József — zárójelentésükben felhívták a figyelmet arra, hogy a hajózózsilipen és a csatlakozó építményeken öregedéssel járó hibák mutatkoznak. Szükségesnek tartották ezeket tervező közreműködésével feltárni és javításukról gondoskodni. Kiemelték a Larssen-partfalak rossz állapotát, az alvíz jobbparti partfalánál mutatkozó erős süllyedéseket, a hajózózsilip kamrafalán a dilatációs hézagoknál jelentkező erős átfolyást, az erőmű nyílásaihoz az építéskor használt vasbeton gerendák árvíz esetén való alkalmazásának nehézségeit, balesetveszélyességét. Minden hiba, háborús sérülés felsorolása túl sok helyet foglalna el, de már az eddigiek is érzékeltetik a felújítás elodázhatatlanságát. A felülvizsgáló bizottság javaslatát elfogadva egy mindenre kiterjedő tanulmány készítését rendelte meg a Középdunavölgyi Vízügyi Igazgatóság a VÍZITERV-nél. A VlZITERV a tanulmányterv készítésekor beton szilárdságvizsgálatra az ÉMI-t, acélszilárdságvizsgálatra az FTV-t, állékonyságvizsgálatra a VITUKI-t, míg konzultációkra és szaktanácsadásra a BME Vízgazdálkodási és Vízépítési Intézetéj; vonta be. A vizsgálatok eredménye szerint a betonszerkezetek állapota mindhárom műtárgyegységnél jó, sőt a zsilipkamrában a szilárdsága fokozódott. Az acélszerkezetek vizsgálata már korántsem hozott ilyen jó eredményt. A közvetlen és ultrahangos méréssel a korrózió által erősen kikezdett acélszerkezetekben helyenként 35—40%-os falvastagságcsökkenést észleltek, elsősorban a beeresztőzsilip főelzáró tábláinál. Az FTV számításai szerint az előcsatorna Larssen-partfal teherbírása a korróziós falvastagságcsökkenés miatt a törési határállapot közelébe került. A partfalakat minden lehetséges többlet terheléstől mentesíteni kellett a hajózózsilip üzemeltethetősége és balesetmegelőzés érdekében. Mint legveszélyesebbnek ítélt helyen, itt kezdődött meg a Kvassay-zsilip felújítása. A felújítás generáltervezője szintén a VÍZITERV volt. A kiviteli tervek készítésekor szintén szaktervezőket (INTRANSZMAS, UVATERV) vont be alvállalkozóként. A felújítás során a — a Larssen-partfalak megerősítését (a régi fal elé új Larssenek verésével, hátrahorgonyzásával, kettő közötti rés kibetonozásával a korrózióvédelem miatt) 2. kép; 2. kép. A régi és új Larssen-fal közti rés kibetonozása, fejgerendázása (Fotó: Kalászi György) — a beeresztő zsilipek főelzáróinak cseréjét; — az ideiglenes elzárások legyártatását (az OVSZ-ben előírt kettős elzárás biztosítására mindhárom műtárgyegységhez) ; — az ideiglenes elzárásokat, betétgerendákat mozgató daruszerkezetek felújítását; — a hajózózsilip támkapuinak mozgató berendezés és talpcsap cseréjét; — a turbina-, generátor felújítást; 15