Hidrológiai tájékoztató, 1982
2. szám, október - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Cziráky József: A kékkúti szénsavas ásványvíz
1. kép. A Theodóra-forrás helyszíni vízvizsgálata 1959-ben (szerző felvétele) Schiefner Kálmán [12] Kékkúton is volt 1959-ben. A Theodóra-forrás vízhozama augusztus 14-én 8 l/p volt a +0,2 m-en levő kifolyónál,, a vízhőmérséklet 12,5 °C (lev.: 23°C). A víz összes alkotórésze 3279 mg/l, ben1. táblázat A Theodóra-forrás újabb vízvizsgálati eredményei Alkotórészek Hegyessy László mg/l 1969 1976 Kálium és nátrium, Na + 22,30 55,50 Ammónium, NH« + 0,30 0,07 Kalcium, Ca + + 286,8 322,0 Magnézium, Mg + + 60,20 26,8 Vas, Fe + + 8,00 21,0 Mangán, Mn + + Nem Nem mutatható mutatható ki ki Kationok összege 377,60 425,37 Nitrát, NOR Nem Nem mutatható mutatható ki ki Nitrit, NO 2~ Nem Nem mutatható mutatható ki ki Klorid, Cl15,0 11,0 Bromid, Br~ 0,03 0,06 Jodid, J0,005 0,018 Fluorid, F1,30 0,70 Szulfát, sor32,1 29,0 Hidrogérakarbonát, HCOj1183,4 1256,0 Szulfid, SNem ' Nem mutatható mutatható ki ki Anionok összege: 1231,83 1296,78 Metabórsav, HBO2 2,0 2,0 Metakovasav, H ;SiOj 10,92 24,0 Szabad szénsav, CO2 1127,60 1270,0 Oldott oxigén, O2 Nem 0,11 mutatható ki összesen: 2749,95 3018,26 ne a szabad C0 2 1619 mg/l volt. A Theodói-a-forrás újabb helyszíni vízvizsgálatát Hegyessy László (1. táblázat) végezte 1969-ben és 1976-ban. Az ásványvíz összes alkotórésze 2750 mg/l, illetve 3018 mg/l volt, a szabad CO L, pedig 1128, illetve 1270 mg/l. Az OKI 1976. évi szakvéleménye szerint a kalcium és magnéziumhidrogénkarbonátos, szénsavas ásványvíz bakteriológiai szempontból nem volt kifogásolható, de a nagy (21 mg/l) vastartalom miatt a vizet vastalanítani szükséges. A Theodóra-forrás szénsavas ásványvizének felhasználását Zala vármegye alispánja 31 396/1936. számmal engedélyezte. A kikötések között szerepelt, hogy az üzemeltető köteles 2—3 l/p túlfolyó vizet zárt vezetéken a Kékkút község tulajdonát képező Szent Annaforrásba (Régi-forrás) vezetni. Az igénybevehető vízmennyiség 13,88 l/p, azaz 20 m : ,/nap. A Gyógyvíztermelő és Értékesítő Vállalat megbízásából védőterületi javaslat készült [13], melyet a Székesfehérvári Vízügyi Igazgatóság 682—a—323/1954. sz. véghatározattal kijelölt és 682—K—1—3/1955. számmal jogerőre emelkedett. A jogutód Gyógyáruértékesítő Vállalat az 1957-ben újjáépített üzemében 1967-ben 1200 00 db 0,3 l-es, 0,7 l-es és 1,7 l-es üveget palackoztak [14]. A Theodóraforrás 1936. évi vízjogi engedélyét a Középdunántúli Vízügyi Igazgatóság 1972-ben műszakilag felülvizsgálta és 21 410—1972. számmal jóváhagyta. A Theodóra-forrás szénsavas vizét az egészségügyi miniszter 44/Gyf/1973. Eü. M. számmal „elismert ásványvíz"-nek minősítette. A kékkúti telep üzemeltetését a Gyógyáruértékesítő Vállalattól a Veszprém megyei Szíkvíz és Üdítőipari Vállalat, majd ennek 1967-ben történt megszűnése után a Badacsonyvidéki Állami Pincegazdaság (Balatonfüred) vette át. A kékkúti telepen évenként mintegy 12 000 hl természetes szénsavas ásványvizet palackoznak szénsavval dúsítva 0,3 l-es és 1 l-es üvegekbe. Az ásvány- és gyógyvizeket ismertető, 1979-ben megjelent könyvben Dobos Irma [15] az ásvány- és gyógyvizek ivókúrás hasznosításánál megemlíti a kékkúti Theodóra-forrást is. A gyógyhatású ásványvíz eljutva szinte az ország minden tájára elősegíti jó egészségünk fennmaradását, az emésztőszervek működését és véd a hurutos megbetegedések elleri. Mindnyájunk érdeke tehát, hogy a Theodóra-forrás teljes vízhozamát felhasználják, sőt a jelenleg felhasználatlan Régi-forrás ásványvizét is. IRODALOM 1. Les eaux minerales de la Hongrie, Budapest, 1873. 2. Lóczy L. id.: A Balaton környékének geológiája és morphológiája. Szénsavas források. A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei. Budapest, 1913. I. kötet, I. rész, I. szakasz, 37—38. 3. Pálfy M.: A zala megyei kékkúti savanyúvízforrás hidrogeológiai viszonyai. Hidr. Közi., IV—VI. 1924—26. 5—19. 4. Emszt K.: A kékkúti „Theodora" forrás kémiai elemzésének eredményei. Hidr. Közi., IV—VI. 1924—26. 11—13. 5. Dalmady Z.: A kékkúti gyógyforrás vizének élettani hatása. Természettudományi Közi., 1925. év 817. füzet. 6. Kunszt J.: A mai Magyarország ásványvizei, fürdői és üdülőtelpei. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest, 1928. 85—86. 7. Frank M.—Kunszt J.—Rausch Z.: Magyarország fürdőinek. ásványvizeinek, üdülőhelyeinek ismertetése Magyarország fürdőtérképével. Országos Balneológiai Egyesület, Budapest, 1949. p. 118. 8. Papp F.—Frank M.—Sarló K.: Magyarország ásványvizei. Országos Fürdőügyi Igazgatóság, Budapest, 1949. p. 39. 9. Papp F.: Az ásvány- és gyógyvizek hidrogeológiája és fürdőtani leírása. Kékkút. Magyarország ásvány- és gyógyvizei c. könyvben (Szerk: Schulhof ö.). Akadémiai Kiadó, Budapest, 1957. 276—277. 10. Cziráky J.: Az Ország Balneológiai Kutató Intézet Hidrogeológiai Osztályának jelentései. Kékkút. 1952. és 1953. évi mérések. Hidr. Közi., 1955. p. 443. 1954. és 1955. évi mérések. Hidr. Közi., 1958. p. 151. 1957. évi mérések. Hidr. Közi., 1959. p. 319. 1959. és 1960. évi mérések. Hidr. Közi., 1963. p. 540. 1961. és 1962. évi mérések. Hidr. Közi., 1964. p. 523. 1963. és 1965. évi mérések. Hidr. Közi., 1970. p. 45. 11. papp Sz.: Az ásvány- és gyógyvizek kémiai jellege és összetétele. Kékkút, szénsavas forrás. Magyarország ásványés gyógyvizei c. könyvben (Szerk.: Schulhof ö.). Akadémiai Kiadó, Budapest, 1957. p. 482. 12. Cziráky J. és Schiefner K.: A Balaton-környéki szénsavas források. Kékkút. Hidr. Közi., 1961. 394—395. 13. Cziráky J.: A kékkúti ásványvizü forrás védőterületének terve. Budapest, 1954. Kézirat. 14. Cziráky J.: Az ásvány- és gyógyvizek palackozása Magyarországon. Gyógyfürdőügy. 1968. 3. 19—23. 15. Dobos I.: Ásvány- és gyógyvizeink ivókúrás hasznosítása. Ásványvizek és gyógyvizek c. könyvben (Szerk.: Borszéki B.). Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1979. 62—117. 11
