Hidrológiai tájékoztató, 1982

1. szám, április - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Szántó Imre: Tanzánia regionális vízgazdálkodásának tervezési kérdései

kán-fennsík) és az alaphegységi felépítésű tájakon a párszáz km hosszúságú főleg kanyargós, meanderező folyók kavicsos-homokos medreiben rejtőzködhetnek, ha e medrek legalább 50—100 m szélesek. a) A fiatal süllyedékek üledékösszletének (kavics-, homok- és agyagrétegek) felszín alatti vízkészletei rétegvizek (a mélyebb szintekben esetleg már nagyobb sótartalommal), feltéve, hogy jól fejlettek • a porózus víztartó szintek. Az említett rétegvizek hasznosítása artézi kutakkal már megindult. A nagy sótartalom korlátozza a mezőgazdasági vízhasznosítást. Az Indusvölgy, a Punjab, a Ganges-síkság, a Brahmaputra alföldje, a hátsó-indiai nagy folyók és a dekkán-félszigeti nagyobb folyók alsó szakasza menti síkságok és Dél-Kína hasonló öblözetei táján számítani lehet rétegvízkészletekre. b) Karsztvízre telepített vízellátás biztosabban az erózióbázis szintje alá leérő mélykarszti övezet felhasználásával valósítható meg, ahonnan még a hoszszú száraz évszakban is kiemelhető a karsztterület méretétől függő meghatározott mennyiségű és többnyire ivóvíz minőségű édesvíz, amely egy-egy kisebb település vízellátását biztosíthatja. Esetleg azonban a megszabott vízminőséget csak megfelelő víztisztítással, a nagyobb mennyiséget, pedig a fogyasztóterület több közeleső mélykarsztvidék vízrendszerének együttes kihasználásával lehetne megoldani. A trópusi monszunvidékek ún. karsztos szigethegyei magános kiemelkedéseikkel, az erózióbázis szintje felett magasan, helyi vízkészletekkel nem rendelkeznek, magasan nyíló barlangrendszereikben is csak vízcsepegés lehetséges. Nagyobb folyók mentén pedig a karsztos kőzetekből történő vízellátás kiegészítheti pl. a folyók medréből vett, illetve ártéri, porózus üledékekből nyert vízmennyiségeket, különösen, ha a hosszú száraz éviszakban a földfelszíni vízfolyások teljesen elapadnak. Az ún. főkarsztvízszín nagyobb vastagságú, az erózióbázis szintje alá mélyen lehúzódó s jobbára bonyolult hegységszerkezetű övezetekben fordulhat elő. Főleg Dél-Kínában vannak nagykiterjedésű karsztos területek, s ezek folytatásában Hátsó-Indiában, s Malaysiában, Indonéziában is. Sok a kúpkarsztos formáció. Jelentős mértékű hegységi karsztok pedig a Himalájában (főleg Kasmírban, de még máshol is), továbbá Afganisztánban (Hindukus. Szulejmán hegységek) vannak. Mivel az NH értékei a hegységeikben a tengerszint feletti magasság növekedésével fokozatosan csökkennek ezért a nevezett magashegységekben növekvők a vízhozamok, bővül a lefolyás mennyisége. Ellenben a felsorolt nagykiterjedésű nem magashegységi trópusi karsztvidékeken, kb. 1 millió km

2 területen a száraz téli monszun idején a karsztvízzel való vízellátás lehet a legmegbízhatóbb, mind a mélyebben fekvő, statikusnak tekinthető karsztvízkészletek megcsapolásával, mind pedig a nedves évszak csapadékvizének a karsztban történő esetleges tározásával. c) A közepes méretű, párszáz km-es hosszúságú, valamint az ezeknél kissé nagyobb folyók bemélyített kanyarulataiban a durva hordalék víztartó szintjei különösen a folyókanyarok jobban bemélyedő homorú oldalán húzódnak el többszáz m — 1 km hosszúságban és néhányszáz m legnagyobb szélességben. IRODALOM 1. Thomtwaite C. XV., Mater I. R. (1955): The Water Balance — Drexel Institute of Techn., Labor of Climat. Vol. VIII. No 1. N. Yersey, Centerton. 2. Munn R. E. (1970): Biometeorological Methods. — Acad. Press. N. Y., London. 3. Landsberg, I. I. (1970): Climatology of the World. Vol. 8. 4. Hatakayama Dr. (1964): Climatology of Asia. Tokyo. 5. CLINO (Climatological normals). 1970. WMO edition. 6. Németh E. (1934): Hidrológia és hidrometria. Tankönyvkiadó. Bp. 1. Szesztay, K. (1961): Thorntwaite C. W. vízmérleg számítási módszere. Hidrológiai Közlöny, 41. 1. 56—65. 8. World Weather Records 1951—60. Vol. 4. Asia. Washington, 1967. Tanzánia regionális vízgazdálkodásának tervezési kérdései* Mindjárt a kezdet kezdetén szeretnék egy-két félreértést eloszlatni a tanulmány címe, s annak valóságos tárgya között mutatkozó bizonyos látszólagos ellentmondásokkal kapcsolatban. Tanzániának eddig, s a jövőt tekintve ki tudja még meddig nem volt és nem lesz egységes vízgazdálkodási keretterve, s ennek ellenére ma már talán az egész országot — tartományonként — felölelő regionális tervekkel rendelkeznek. Az országban eltöltött több mint négy év alatt lehetőségem nyílott a tanzán vízügy és vízgazdálkodás alapvető kérdéseinek megismerésére és ezen belül egyes területek részfeladatainak megoldásában való tevőleges részvételre. Ennek figyelembevételével az előző megállapításomban foglaltaknak következő okai vannak: 1. Az ország napjainkban jutott el a fejlődésnek arra a fokára, amikor egy ilyen terv már reális szükségletté, igénnyé válik. 2. Az országot átfogó tervek a dominó-elvnek megfelelően a tartományonként elkészített, illetve még ezután elkészítendő ún. „Master Plan"-ok formájában készültek el, illetve készülnek. 3. A kb. 10 magyarországnyi országot alig valamivel több, mint 15 millió ember lakja és a 20 tartományra osztott országban olykor egymástól homlokegyenest különböző geológiai, hidrogeológiai, földrajzi, éghajlati és népességi viszonyokkal találkozunk, ami önmagában véve is gátja lehet az egységes koncepció kialakításának. * Előadásként elhangzott az MHT DRW Üzemi Szervezete 1980. november 27-1 siófoki előadóülésén. 4. A politikai-gazdasági-társadalmi viszonyok eleve nem teszik lehetővé ilyen tervek elkészítését saját erőből, ezért az ország csak külföldi segítséggel, legcélszerűbben tartományonkénti tagolásban tudja megvalósítani célját. Mivel 20 tartományról van szó, a munkában résztvevők száma is jelentős (nyugatnémetek, hollandok, kanadaiak, indiaiak, dánok stb.) és így a bizonyos mértékig egységes központi irányelveken túlmenően számos specifikus vonással valósultak és valósulnak meg ezek a tervek. 5. A történelmi és gazdasági fejlődés az ország 20 tartományából a többitől élesen megkülönböztetve eleve kiemeli azokat a tartományokat, melyek területén megvannak már vagy pedig belátható időn belül meglesznek a lehetőségei és feltételei a regionális vízellátó rendszerek kialakításának. Mindezek előrebocsátása után az általam legteljesebb mértékig ismert tervet a Pwani tartomány tervét, illetve annak létrejöttét kívánom ismertetni, melynek jelentőségét külön emeli az a tény, hogy közvetlen az Indiai óceán parti térségét és magát Dar es Salaamot is magában foglalja a tervezési terület. Az adott területre — kormánysegély formájában — CBA Engineering Ltd. (kanadai) cég kapott megbízást, mely alapján az előkészítő munkák 1976. júliusában megindultak. A terület teljes feldolgozása, a tervek véglegesítése és a zárójelentés elkészítése 1978. áprilisára esett. Nem érdektelen kicsit részletesebben megismerkednünk a munka menetével és az annak során végrehajtott különböző elemzésekkel, mérésekkel. A tervezési munka az alábbi főbb fejezeteket fogja át és azokon belül a következőkre tért ki: