Hidrológiai tájékoztató, 1981

2. szám, október - EGYESÜLETI ESEMÉNYEK, BESZÁMOLÓK, ISMERTETÉSEK - Csobok Veronika-Szabó Ferenczi Marianne: A Vízügyi Szakkönyvtár és gyűjteményei

szorosabb lett, az egyesülést Berettyó—Körösi Vízszabályozó és Ármentesítő Társulatnak nevezték. 1895ben a három osztály különvált, és létrejött az önálló Mezőtúr—Mesterszállási, Ivánfenéki és Berettyó Vízszabályozó Társulat. A Körös—Tisza—Marosi Társulat 1885-ben alakult meg, feladata a három folyó közé eső területek védelme volt. A szervezetek közös ügyeit intéző Tiszavölgyi Társulatot — az 1846-os előzmények után — 1866-ban szervezték újjá, és 1924-ben a dunavölgyi társulatok szövetségével egyesülve megalakult a Tisza—Dunavölgyi Társulat. A felsorolt szervezetek nagy mennyiségű dokumentuma található meg az Országos Vízügyi Levéltárban. Az Alsó—Fehér-Körösi Társulatnak van leggazdagabb iratanyaga. A társulati levelezés a szervezet igazgatásáról, kapcsolatairól, pénzügyeiről ad áttekintést. A közgyűlésen és a választmányi üléseken készült jegyzőkönyvek 1889-től vannak meg, és különösen a Tanácsköztársaság idején felvett 1919. évi jegyzőkönyvek és azok mellékletei érdekesek. Az 1929—1933. évi jegyzőkönyvek és egyéb iratok a gazdasági válság helyi jelenségeibe nyújtanak bepillantást. Az iratanyag érdekes része a társulati statisztika, az alapszabályok és társulati szerződések gyűjteménye is. Találunk iratokat és terveket a belvízcsatornák építésével, műszála ártérfejlesztéssel és az öntözéssel kapcsolatban is. Jelentős mennyiségű dokumentumot őriz a Vízügyi Levéltár a Fekete-Körösi Ármentesítő Társulattól is. Az anyag nagyrészt tervekből áll. Ezek elsősorban a társulati csatornák építésére, bővítésére, szivattyútelepek létesítésére és kezelésére vonatkoznak. Rendkívül értékes az öntözéssel kapcsolatos irat- és tervanyag. A Fekete-Körösi Ármentesítő Társulat — az ország hasonló szervezetei között elsőként — már 1918-ban felvette az öntözőrendszerek kiépítését feladatai közé. A Vízügyi Levéltár nagyobb mennyiségű iratanyaggal rendelkezik a Sebes-Körösi Ármentesítő Társulat irattárából is. A jegyzőkönyveken kívül fontosak a belvízszabályozásra vonatkozó dokumentumok. 1902ben díszes kiállítású kötetben ismertették az addigi belvízszabályozó munkákat. 1941—1942-ben pedig elkészültek a „belvízművek törzslapjai", amelyek az öszszes csatornák, övgátak, szivattyúk, hidak, áteresziek terveit és műszaki leírását tartalmazzák. Érdekes a társulat térképanyaga is, amely szemléletesen mutatja a műszaki ártérfejlesztések alkalmával követett eljárást. A Hosszúfoki Ármentesítő Társulat iratanyaga a Vízügyi Levéltárban vízjogi engedélyekből, valamint a társulat nagyobb szivattyútelepeinek építésével és bővítésével kapcsolatos iratokból áll, az Ivánfenéki Ármentesítő Társulat iratanyagában pedig jegyzőkönyveket, vízjogi engedélyeket, az öntözés megszervezésére vonatkozó iratokat találunk. A társulatok 1948-ig folytatták működésüket. A felszabadulás utáni földreform végrehajtásával a falvak határa átrendeződött, az új birtokosak nem szívesen vállalt ártéri hozzájárulásaiból a nagybirtokra épült társulatokat nem lehetett fenntartani. Á vízügy területén jelentkező mind bonyolultabb teendők ellátására költségvetési támogatásból létrejöttek a vízügyi igazgatás korszerűbb, állami szervezetei, és ezek átvették a társulatok feladatait. A fennmaradt dokumentumok azonban a történetírás jelentős forrásai, amelyek közelebb visznek a Körösvidék múltjának megismeréséhez. Az iratanyag levéltári őrzésével, feldolgozásával és kiállításunkkal is ezt kívánjuk elősegíteni. — A kiállítást rendezték az Országos Vízügyi Levéltár dolgozói. Megtekinthető a VIZDOK Vízügyi Továbbképző Központ oktatási épületében, 8—16 óráig (Szentendre, Ady E. u. 9—11.). Dr. Dóka Klára A Vízügyi Szakkönyvtár és gyűjteményei 1. A Vízügyi Szakkönyvtár múltja és mai feladatai A Vízügyi Szakkönyvtár hazánk egyik legrégibb szakosított műszaki könyvtára. A könyv- és folyóiratállomány gyűjtését a kiegyezés utáni kormányzat Közmunka és Közlekedésügyi Minisztériuma kezdte meg. Az egységes vízügyi szolgálat megteremtése után a Földművelésügyi Minisztérium lett a könyvtár gazdája. Történetében kiemelkedő fejlődést hozott az 1930-as évek elején Lászlóffy Woldemár munkája, aki rendezte és katalogizálta az akkor néhány ezernyi állományt. A háború alatt pusztulásnak induló könyvtár 1948-ban megfelelő helyiséget és mérnökvezetés alatt álló személyzetet kapott. A könyvtárat újra rendezték és 1950-ben megnyitották Budapest belvárosában, a Vigadó téren, ahol ma is üzemel. 1952-től 1968-ig a könyvtár a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézethez tartozott, és de Chatel Rudolf munkája nyomán ugrásszerű fejlődésnek indult. 1968-toa.n az egész vízügyi ágazatra kiterjedő szakmai tájékoztatás céljára létrehozták a Vízügyi Dokumentációs és Tájékoztató Irodát (ma: Vízügyi Dokumentációs és Továbbképző Intézet, röv.: VIZDOK) és a vízügyi könyvtárat a kezelésébe helyezték. A VIZDOK egyik osztályaként működő Vízügyi Szakkönyvtár ma a vízügy központi szakkönyvtára, a vízügyi szakirodalmi információ dokumentumbázisa, része a KGST-országok Tudományos és Műszaki Információs Rendszere dokumentumbázisának, ágazati kutatásnyilvántartó hely, vízügyi könyvtárhálózati központ. A magyar könyvtári rendszerben elfoglalt helye alapján felelős a vízgazdálkodási népgazdasági ág kutató, fejlesztő, tervező, kivitelező és irányító szakembereinek megfelelő, a mindenkori igényeket kielégítő könyvtári szolgáltatásokkal való ellátásáért. Feladatainak ellátása érdekében a könyvtár figyelemmel kíséri, beszerzi, feldolgozza és rendelkezésre bocsátja a gyűjtőkörébe tartozó szakirodalmat. A vízügyi szervek, intézmények kisebb-nagyobb házi könyvtárait módszertani támogatásban részesíti. Nyilvántartja az ágazat kutatásait. Munkája alapján 1980-ban a Művelődési Minisztériumtól tudományos könyvtár rangot kapott. 2. A Vízügyi Szakkönyvtár gyűjtőköre és gyűjteményei A Vízügyi Szakkönyvtár főgyűjtőköre a hazai és a fontosabb külföldi vízügyi (hidrológiai, hidromechamka, mélyépítés, vízépítés, vízgazdálkodás stb.) tárgyú könyvekre, folyóiratokra, fordításokra és más dokumentumfajtákra terjed kii, de a gyűjtőkör magábafoglalja az alaptudományok és segédtudományok vízügyben hasznosítható szakirodalmát is. Szakkönyvek, könyv jellegű dokumentumok. — A szakkönyvek és könyv jellegű dokumentumok alkot-