Hidrológiai tájékoztató, 1981

1. szám, április - HÍREK, ISMERTETÉSEK - Dr. Dóka Klára: A váci Duna-kiállítás

m stfcsw^ t' 2. fcép. Részlet a kiállításról el. A kiállításon az egyik korabeli lap tudósítását olvashatjuk a katasztrófáról, de megtalálhatjuk azokat a terveket is, amelyek nyomán a szabályozás az 1870es években megkezdődött. A munka során elzárták a Soroksári-Dunaágat, hogy a jégtorlódásokat megakadályozzák, és szabályozási munka folyt Budafok környékén is. Budapesttől délre, a Csepel-sziget északi részén, többéves munkával megépítették a Nemzeti és Szabadkikötőt, amelynek megnyitására 1928-ban került sor. A fővárosi Duna-szakaszon — mint a kiállítás bizonyítja — már a múlt század végén gondot fordítottak a környezetvédelemre, a víz tisztaságának megóvására is. A Budapest—Tass közötti Duna-szakaszon a szabályozások további célja az volt, hogy a Soroksári-Dunaágban — a jégtorlódások elkerülése mellett — a hajózáshoz szükséges vízszín biztosítva legyen. Ennek érdekében 1908-ban életre hívták a Soroksári-Dunaág Rendezési Munkálatainak Kirendeltségét, amelynek irányításával elkészült a felső-torkolati (Kvassay-)zsilip, majd 1926-ban az alsó-torkolati (Tassi-)zsilip megépítésére került sor. A kiállításon a Duna-ág vízerőhasznosítási tervét és a két műtárggyal kapcsolatban a XX. század két legkiválóbb vízépítő mérnökének hampl Hugónak és Sajó Elemérnek munkáit is megtaláljuk. A Tass—Baja közti szakaszon a Dunát jobb és bal parton egyaránt széles mocsáröv kísérte. A folyó szabályozását a XIX. század elejétől a századfordulóig oldották meg. 1820—1821-ben Fadd és Mohács között, 1839-ben Paks környékén, 1855-ben Bogyiszlónál, 1893—1898 között Sükösdnél, Csanádnál, Koppánynál vágták át a kanyarulatokat. 1900-tól a szabályozás eredményeit a megalakult társulatok fejlesztették tovább. E szakaszon a legnagyobb vízszabályozó társulat a Pest megyei Sárközi Ármentesítő Társulat volt, amely 1887-ben alakult meg, Kalocsa székhellyel. Fő feladata a belvízszabályozás lett. Ennek érdekében 1925—1927-ben megépült a Dunavölgyi-főcsatorna, amely a felesleges vizet a Dunába vezette. A jobb parton a Tolna megyei Sárköz mocsárvilága húzódott. A Duna bogyiszlói átvágása, a Sió, Sárvíz csatornázása után itt is lehetőség nyílt a belvizek levezetésére. A feladat végrehajtását az 1873-ban alakult Szekszárd—Bátai Dunavédgát Társulat vállalta. A Baja—Mohács közti folyószakaszon a fő feladat a két város védelme és a Mohácsi-sziget (Margitta-sziget) ármentesítése volt. Utóbbi feladat ellátására 1899ben alakult meg a vízszabályozó társulat (2. kép), Baja környékén pedig az 1880-as években építettek partbiztosítást. A Duna—Tisza közti csatorna megépítésének terve a XVIII. század második fele óta foglalkoztatta a szakembereket. A két folyót Bezdán és Bácsföldvár között összekötő Ferenc-csatorna 1791—1793ban épült meg, majd az 1870-es években Türr István szervezett részvénytársaságot felújítására. Ekkor a hajózáshoz szükséges vízmennyiség biztosítására Baja és Bezdán között tápcsatornát létesítettek. A Bajától a Dráva torkolatáig terjedő Duna-szakaszon az első világháború előtt a társulaton kívül a Zombori Folyammérnöki Hivatal végzett szabályozási, partbiztosítási munkákat. Szeremle és Mohács között főként árvízvédelmi gátak, partbiztosítások építésére került sor, Mohács alatt azonban már az 1830-as években végeztek mederáthelyezéseket. Köztük a legnagyobbat, a sirinai átvágást az 1890-es években bővítették, majd Kiskőszeg és Apatin között hajtottak végre kiegészítő szabályozást. A hivatal egyik kiváló mérnöke, Medveczky Zsigmond itt alkalmazta először a rőzsepokrócokkal és rőzsehengerekkel történő folyószabályozást, amelyről a tárlókban szintén találunk dokumentumokat. A Dráva-torkolattól Báziásig terjedő Duna-szakasz a szabályozási munka szempontjából kevésbé volt prob52