Hidrológiai tájékoztató, 1981

1. szám, április - HÍREK, ISMERTETÉSEK - Dr. Szalai György: 50 éves a Mezőgazdasági foglalkozó Mérnökök Nemzetközi Bizottsága (CIGR)

lematikus. A folyó mindkét partján virágzó kereskedővárosok jöttek létre, amelyek a dunai forgalomnak köszönhették gyarapodásukat. A kiállítást a Báziás—Vaskapu közötti Duna-szakasz (Al-Duna) szabályozására vonatkozó dokumentumok zárják. A zuhatagos folyószakasz rendezése 1833-ban kezdődött, amikor Vásárhelyi Pál tervei alapján megkezdték a meder sziklazátonyainak eltávolítását, és vontatóutat építettek. Az 1890-es években a munka irányítására létrehozták az Al-Duna Szabályozási Művezetőséget, amely 1899-ig megépítette a meder melletti sziklapadban a Vaskapu-csatornát. A szabályozás befejezését 1972-ben a Vaskapu-vízlépcső átadása jelentette. A kiállítást — amely naponta 10 és 16 óra között tekinthető meg — a levéltári iratokon kívül a Magyar Vízügyi Múzeum metszetei és az MTI-nél készült fotók egészítik ki. A jelenlegi bemutatót 1981-ben újabb kiállítás váltja fel: Duna menti tájak és városok címmel, majd az együttműködő levéltárak más dunai témákkal is jelentkeznek. A helyreállított monumentális műemléképület így a Duna múltjának állandó emlékhelye lesz. Dr. Dóka Klára 50 éves a Mezőgazdasággal foglalkozó Mérnökök Nemzetközi Bizottsága (CIGR)* Georges Bouckaert belga professzor kezdeményezésére 1930. augusztus 4-én a lüttichi egyetemen 23 ország tudósainak részvételével megalakult a Mezőgazdasággal foglalkozó Mérnökök Nemzetközi Bizottsága (CIGR). A szervezet megalakítását az a felismerés hozta magával, hogy az eredményesebb munka érdekében össze kell hozni azokat a tanárokat, kutatókat és mérnököket, akik a mezőgazdaság érdekében fejtik ki műszaki tudományos tevékenységüket. Az egyes szakterületek szakembereinek szorosabb összefogására 4 műszaki szakcsoportot szerveztek: a talajtani és a mezőgazdasági vízgazdálkodási kérdésekkel, a mezőgazdasági üzemek berendezéseivel, a gépesítéssel és villamosítással, és a tudományos munkaszervezéssel foglalkozó szekciót. Az első munkaprogram kiterjedt a mezőgazdasági gépek szabványosítására, a gépkísérletek egységesítésére és a családi kisgazdaságok gépesítésére. Már az alakuló kongresszuson számos előadás hangzott el a mezőgazdasági gépesítés, a gépek és gépvizsgálatok szabványosítása, a gépesített technológiák, a mezőgazdaság villamosítása és a mezőgazdasági munka- és üzemszervezés témakörében. öt évvel később, 1935-ben tartotta a CIGR II. kongresszusát Madridban. Ezen a kongresszuson már jelentős szerepet kaptak a vízgazdálkodás szakemberei is, akik számos előadásban foglalkoztak a talajok hidrodinamikai jellemzőivel, az öntöző és lecsapoló rendszerekkel. Szó volt többek között a sertéstenyésztő telepekről, a klimatizált burgonyatárolókról, a talajok mechanikai tulajdonságainak meghatározásáról, a traktorok vonóerejének és a talajművelő gépek vonóerő igényének összhangjáról, a traktoros gépcsoportok munkasebességének optimális nagyságáról, a mezőgazdasági gépalkatrészek igénybevételéről, és a teljesítményleadó tengelyek energetikai kérdéseiről is. Néhány amerikai szakember olyan nagygépes technikáról számolt be, ami akkoriban Európában ismeretlen volt. Itt hangzottak el az első európai beszámolók az aratócséplő gépekről, amelyek később ezután forradalmosították a mezőgazdasági technikát. A villamosság mezőgazdasági hasznosításával is több tanulmány foglalkozott, rámutatva először a villamosítás lehetőségeire és megoldásaira. A harmadik kongresszust 1939-ben Olaszországban tervezték tartani, de a háborús események miatt erre már nem kerülhetett sor. így egy időre gyakorlatilag megszakadtak a szakmai kapcsolatok a világ mezőgazdasági szakemberei között. Csak a háború befejezése után, figyelembe véve az ENSZ élelmezésügyi és mezőgazdasági szervezetének (FAO) a létrejöttét, felépítését és céljait is, lehetett és kellett ismét hozzálátni a CIGR újjászervezéséhez. A világ akkoriban súlyos élelmezési problémákkal küszködött. A nemzetközi szervezetek sorában, amelyek többsége ebben az idő• Előadásként elhangoztt a CIGR Magyar Nemzeti Bizottsága 1980. szeptember 2-i jubileumi ülésén. szakban jött létre, a CIGR azzal dicsekedhetett, hogy a legrégebbiek közé tartozik, és kezdettől fogva a mezőgazdaság fejlesztéséért és az emberiség jobb élelmezéséért tevékenykedik. így természetes módon kínálkozott a lehetőség a FAO-val való együttműködésre. Az új körülmények figyelembe vételével azonban módosítania kellett a szervezet felépítését. Míg korábban a CIGR lényegében valamilyen akadémia jellegét viselte, amely a különböző országok professzorait és vezető szakembereit hozta össze, most átalakult nemzeti egyesületek vagy bizottságok szövetségévé. A különböző tagországok nemzeti CIGR szervezetei egyesítik az adott ország professzorait, kutatóit, mérnökeit és technikusait. Tudományos és műszaki tevékenységük pedig továbbra is a négy műszaki szakcsoporthoz kapcsolódik. Az új alapszabályok kidolgozása a francia Armand Blanc érdeme. Ezeket a negyedik nemzetközi kongreszszus 1950-ben fogadta el Rómában. Ez a rendezvény jelezte a CIGR tevékenységének újraindítását. Az első szekció feladatává vált a korábban is művelt hidrológiai témakörök mellett a mezőgazdaság infrastruktúráját, a falusi környezet alakítását, a tagosítást és a gazdasági úthálózatot érintő kérdések művelése. A második technikai szekció feladatkörébe tartozott a mezőgazdasági építészet, az állattartási technológiák, és az ezekhez kapcsolódó műszaki kérdések gondozása. A harmadik technikai szekció feladatkörét továbbra is a gépesítés, valamint a villamosítás képezte. "A negyedik technikai szekció illetékességébe tartozott a tudományos munkaszervezés. Ez a rendszer 1964-ig állott fenn, amikoris a villamosítás kivált a harmadik szakcsoportból és önálló, negyedik szakcsoporttá alakult, míg a tudományos munkaszervezés az ötödik szakcsoport feladata lett. A CIGR 1950-től kezdve a nemzetközi kongresszusok mellett egyre gyakrabban rendezett „tanulmányi napokat", vagy szimpóziumokat az egyes technikai szekciók részére, amelyeken a különböző országok szakemberei közösen tárgyalják meg az illető szűkebb szakterület időszerű témáit. Az idők során a CIGR, a FAO, majd az UNESCO konzultatív státusú szervezetévé vált. Növekedett a tagországok száma. 1959-ben, a brüsszeli ötödik kongresszuson pl. a CIGR-be tagként belépett az amerikai mezőgazdasági mérnökök szövetsége a maga 8000 tagjával, majd az 1964. évi lausannei. az 1969. évi Badenbadeni, az 1974. évi Flevohofi (Hollandia) és az 1979. évi East Lansing-i (USA) kongresszus következett. Ez utóbbi volt az első Európán kívüli kongresszus. Az elmúlt 30 éves időszak alatt a szakcsoportok több mint 30 szimpóziumot rendeztek, amihez még hozzájárulnak a speciális problémákkal foglalkozó szemináriumok és munkacsoport-ülések. Nem elemezhetjük részletesebben a nagyszámú rendezvény keretében megvitatott témákat. Csak néhány-