Hidrológiai tájékoztató, 1981

1. szám, április - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Baranyó Géza: Belvízkárok és belvizek képződése a Körös vidéki nagytérségben

Belvízkárok és belvizek képződése a Körös vidéki nagytérségben DR. BARANYÓ GÉZA Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság, Gyula Hazánk ásványi kincsekben nem bővelkedik. Alföldi területeink földgázon és kőolajon kívül más kitermelhető értékes ásványi nyersanyaggal nem rendelkeznek. Ésszerű gazdálkodás mellett, van azonban egy nagy kincse, állandóan megújuló, fejleszthető fontos termelési eszköze, a termőföldje, a növénytermesztés számára általában kedvező klímával. A kedvezőnek tartott egyenletes csapadékeloszlás, a tenyészidőben aránylag ritka. Hol sok, hol meg éppen kevés a csapadék. Az agrotechnika fejlődésével teremtett, egyre növekvő termésvolument vízkárok — belvízkárok, s aszálykárok csökkentik. Jellemzőek az éven belüli szélsőséges vízjárások. A télvégi—koratavaszi, nyárelejei belvizek, valamint az ugyanezen évi nyárvégi—őszi aszályok. A talajok, kedvező vízáteresztő és víztározó tulajdonságuk esetén ellensúlyozni tudnák a szeszélyes időjárásból eredő hidrometeorológiai szélsőségeket. Ehelyett azok általában felerősítik a kedvezőtlen hatásokat. Nyáron már 2—3 hetes szárazság után összerepednek, egészen a talajvíz kapilláris zónájáig: növelve a talaj kiszáradását. Csapadékos időjárás után viszont telítődnek vízzel. Kétfázisúvá válnak, sőt a teljes vízzáróságuk miatt, felszínükön a vízborítások könnyen kialakulnak. Fizikai információk A természet jelzi a vízgazdálkodási szélsőségeket, érzékszerveinkkel részben érzékelhető, részben nem érzékelhető információkat ad. A fizikai- és biológiai jelzések a már említett belvízfoltok és talajrepedések, valamint a fiziológiai jelzések: növény elsárgulás-elpusztulás között számos, érzékszerveinkkel szét nem választható fokozat van. A talajvízzel való túltelítődésének idő és tér szerinti változását nagy térségben, a növénykultúra, a talajféleség, a talajvíz-mélység stb. változó hatásai miatt nehéz nyomon kísérni. A kérdés bonyolultsága miatt, talajaink vízgazdálkodási szerepe még mindig kutatásra szorul, így a belvíz is. Társadalmi, gazdasági információk A vizsgált térség, a vízgazdálkodási viszonyok szeszélyes hatásaiból eredő társadalmi-gazdasági információkat is szolgáltat: aszály- és belvízkárokat. Vízkárok akkor és ott keletkeznek, amikor és ahol a társadalom reális elvárásai valamilyen vízügyi hatás következtében nem teljesülnek. Ekkor, ha egyszeri kárjelenség adódik: természeti csapással van dolgunk, de ha rendszeres az ismétlődésük, már vagy a természeti, vagy a mesterséges tényezők rosszabbodásáról lehet szó, vagy a vízgazdálkodásnak a társadalmi igényektől való elmaradásáról. A társadalmi-gazdasági jelzések elsődlegesek, hiszen azok a fejlesztés megalapozói. Modellezés és annak jellege A következőkben a mezőgazdasági haszonnövényekben keletkező belvízkárok nagyságával, a károkat előidéző és mérséklő jellemzők hozzárendelésével kívánjuk a belvízi jelenségeket vizsgálni. A Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság jelenlegi 4108 km

2 kiterjedésű működési területét modell-területnek, az 1953—1975 között 23 év, évenkénti, a terményekben keletkezett belvízkárokat a kísérlet-jelenség elemeinek tekintjük. A kárfüggvényekbe befolyásoló tényezőket rendelünk, egyegy tényező szerepének, súlyának meghatározására. A károk szubjektív becslés eredményei és így felmérhető és fel nem mérhető hibával terheltek, annál is inkább, mert megállapításuk utólagos. Vizsgálataink csupán közelítő pontosságúak, irányok, nagyságrendek eldöntésére szolgálnak. Fejlesztésük indokolt, mivel a károkra alapozott vizsgálatokat egyedül a VITUKI kutatógárdája végez, de itt főként öblözetre vonatkoztatva. A belvizek társadalmi-gazdasági hatásainak értelmezése A belvízkárok, szocialista viszonyok mellett, hátrányosak a termelésben érdekelt dolgozókra, az üzemre és a népgazdaságra. Az előbbinek a hatása nehezen, de az utóbbié jól számszerűsíthető. A belvízkár az üzemeknél termeléscsökkentő, adott évben nemzeti jövedelemcsökkentő, későbbi évekre nemzeti vagyon mérséklő hatású társadalmi szinten. Akár pénzben, akár természetes egységben vizsgáljuk a károk nagyságát, halmozódását: csak változatlan, összehasonlító árakon végezhetünk matematikai műveleteket. Vizsgálatunknál ez az árszint az 1976. évi volt. A pénz értékének változását is figyelembe kell vennünk egy újabb diszkontálási tényezővel. A két tényező együttes értékét 6%-ban állapítottuk meg az 1953—1975. évi vizsgálataink során. Statisztikai jellemzők A 23 év belvízkárának adathalmaza kevés ahhoz, hogy valószínűségszámítás módszereivel dolgozhassunk, eloszlási típusgörbét állapíthassunk meg. Ezért a belvízkárok 1976. évi árszinten történő visszatérési gyakoriságát empirikus formával számítottuk. Az évenként 100 millió Ft értékű vízrendezésre, talajjavításra fordított munkák ellenére a 23 év során 2643 millió Ft belvízkár keletkezett a növényekben, ebből egyedül 1970ben 1195 millió Ft kár adódott, az átlagos érték 114,93 millió Ft/év. Az említett kiugróan nagy kárérték miatt az empirikus szórás igen nagy 244,5 millió Ft. Értékét az is növelte, hogy a rendszeresen 4 évenként ismétlődő belvízmentes éveket is — 1960, 1964, 1968, 1972, 1976 — a számítások során figyelembe vettük. A belvizek hidrológiai vonatkozásai Az évenként ismétlődő belvizeket, belvízhullámok hozzák létre. Ezek hosszabb-rövidebb időtartammal elválasztott, felszíni elöntéssel, fedőréteg túltelítettséggel jelentkező „elöntési hullámok". Azonban ezek gyakran csak a felszíni elöntést tekintve tűnnek külön-különinek. Ha a talaj mélyebb, de még a gyökérzónával érintett, kapilláris zónába tartozó sávját vizsgálnánk, a túltelítettség szempontjából, valószínű egy belvízhullám adódna. 1970-ben 6, a felszíni elöntésre alapozott belvízhullám volt. Megállapíthatjuk, hogy a sűrű csapadékjárás a rétegvizek felszínközelébe való emelkedése, a hordalékkúpokból származó vízfeltörések azok a belvízpótló tényezők, melyeket a felszínen nem mindig tudunk regisztrálni, mint elöntéseket. Fontos hangsúlyozni, hogy rendkívüli belvizek e térségben akkor adódhatnak, ha a belvízképző tényezők az egész Tiszavízgyűjtőre terjednek ki, és ha a betakarítási főidőszakokban jönnek létre. A 23 évből 19 évben, az esetek 84%-ban volt belvíz, illetve csupán 4 év volt belvízmentes. Éven belül vizsgálva a belvizes időszakokat, azoknak két sűrűségi csúcsuk van. Az egyik: március 8-a körül, a másik előbbinél kisebb: június 22-én. A belvízkárok hidrológiai események következményei, ezért az ott érvényes kritériumok itt is érvényesek: az adatok függetlenségét és az egyöntetűségét biztosítani kell. 41