Hidrológiai tájékoztató, 1981
1. szám, április - TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Baranyó Géza: Belvízkárok és belvizek képződése a Körös vidéki nagytérségben
Az adatok függetlensége A káresemények modell-területe a domborzati, talaj stb. viszonyok alapján két egymástól eltérő, rendszeresen károsodó ártérre és egy ritka káreseményű fennsíki részre tagozódik. Ezek aránya az éveik során változott. 1961-ig 20, 1972-ig 25,7, 1973-tól 8,25 volt az ártéri és fennsíki területek aránya. Az előző évek hatásainak csökkentésére — Kienitz G. nyomán — az év legszárazabb időszakára: szeptember l-re tettük az évkezdést. Minden évből egy kárösszeggel dolgoztunk. Egyöntetűség Ennek biztosítása az éven belüli, még inkább az évek közötti belvízmegjelenések miatt nehéz. Az egyöntetűséget azáltal értük el, hogy az éven belül, károsodásnak kitett terepen levő termény és költség értékek havonkénti arányszámával az elöntési belvízkészültségi napok számát beszoroztuk, majd összegeztük. Nehézséget okozott a kárbecslés időbeli szubjektivitásának elkerülése: az 1950-es évek kárértékeinék alábecsültsége. Az egyöntetűség érdekében megvizsgáltuk a nagytérség közelítő vízháztartási egyenletét és azt találtuk, hogy: a bevételi oldalon jelentkező csapadékok és hozzáfolyások természeti tényezők, a kiadási oldalon az evapotranszspiráció szintén az. Ezek változása mind a vizsgált, mind a későbbi időben hasonló lesz. A lefolyás értékének növelését víztakarékossági érdekek korlátozzák. Gyakorlatilag közelítően megállapíthatjuk, hogy a társadalmi-gazdasági fejlődés igényelte többlet vízterheléseket (öntözési, halgazdálkodási, szennyvizeik), tározásokkal ikell és lehet egyedül racionálisan, víztakarékosan ellensúlyozni. A helyi tárolásoknak kapcsolódniuk kell a talajjavításokhoz, talajmeldorációs problémákhoz. Ezért mindaddig, amíg a drénezés nagytérségi szinten uralkodóvá nem válik, az adatok egyöntetűségét közelítően érvényesnek mondhatjuk. A kapcsolatok szorosságának értékelésére felhasználhatjuk: a determinációs együtthatót (R 2), a kárértékek becslésének becsült szorzását (<7i)> valamint a valódi alapsokaságbeli korrelációs együttható azon legkisebb értékét, melynek feltételezése csak adott — 5%-os — valószínűség mellett lesz téves (Rt min). A legkedvezőbb, nyilvánvalóan az a kapcsolat lesz, mely a legkisebb szórás mellett a legnagyobb determinációs együtthatót adja: A felírt lineáris függvénykapcsolatok: jelölések: Xi; évenkénti belvízkár X 2; évenkénti területi csapadékösszeg X : 1; évenkénti korrigált elöntési idő X/,; évenkénti lefolyás X 5; évenkénti csatorna sűrűség X 6; évenkénti átl. léghőmérséklet X 7; Kondorosi VITUKI talajkút X 8; Füzesgyarmati VITUKI talajkút jellemző vízállásai. 1. függv.: Xi = f (X 2) 2. függv.: Xi = f (X 2 + X 3) 3. függv.: Xi == f (X 2 + X 3 + X<) 4. függv.: X! = f (X 2 + X|j + X 4 + x 5) 5. függv.: Xi = f (X 2 + X, + X,, + x, + X,;) 6. függv.: X, = f (X 2 + X : ) + X,, + X5 + Xr, + X 7 + X 8) A fokozatosan, újabb tényezővel bővített kapcsolatok statisztikai jellemzői: Függv. száma Cl R 2 Rt min Üjabb jellemző Megjegyzés 1. 185,95 0,4700 0,40 csapadék 2. 160,40 • 0,6244 0,58 elöntési idő Javulnak a jellemzők 3. 138,54 0,7338 0,71 lefolyás Legjobb kapcsolat 4. 141,22 0,7380 0,69 csat. sűrűség A det. együtth. kissé nő csak 5. 170,79 0,6380 0,49 léghő A korábbi kapcsolat romlott 6. . 152,246 0,7463 0,50 talajvíz-állások Javult a kapcsolat A megjegyzés rovat a figyelembe vett újabb jellemző szerepét röviden értékeli. Annyi megjegyzés indokolt még: a léghőmérséklet belvízi tényezőként való kapcsolatba állítása két dolgot bizonyít: a) Nem lineáris a kapcsolata a belvízkárral. b) Nincs kapcsolata azzal, mert hiányzik a tározó közeg, mint a csapadék esetén a talaj. Ezzel közvetve bizonyítottnak tekinthetjük a kár-csapadék kapcsolatban a talajok akkumuláló, a jelenséget felerősítő szerepét és hatását. A talajok kedvezőtlen vízgazdálkodási adottságainak ez igen jó bizonyító módszere. A legkedvezőbb sokváltozás függvény a 3. jelű volt, melynél az éves belvízkárok, a folyóvíz-állássál korrigált területi éves csapadékösszegekkel. a korrigált elöntési idővel és a lefolyással alkotnak kapcsolatot. Az elemzéseinkből egy fő tényezőt, az evapotranszspirációt nem szerepeltettük. A tovább fejlesztés során ezért a következő sokváltozós kapcsolat felírását javasolhatjuk, mint a legpontosabb közelítést: X t = f (X 2 + X 3 + X 4 + X 7 + X 8 + X„) ahol a jelölések fentiekkel megegyeznek, az X 9 pedig a párolgási jellemző. IRODALOM 1. Bacsó N.: Bevezetés az agrometeorológiába. Mezőgazdasági Kiadó, Bp. 1973. 2. Baranyó G.: A nagytérségi belvíz-belvízkár képződés körülményei a Körös vidéken (1953—1975). Kézirat, 1976. dec. 3. Baranyó—Kienitz—Cziráki: a) Kisparcellás kísérletek VITUKI kézirat 1967. b) A belvizek keletkezésével és lefolyásával kapcsolatos egyes elemek helyszíni vizsgálata. VITUKI kézirat 1967. c) A BELVÍZI MUTATÓSZÁM bevezetése a Mirhó— Gyolcsi öblözetben. VITUKI kézirat 1966. belvízre, VITUKI kézirat 1967. belvízre. 4. Csorna J.—Szigyártó Z.: A Matematikai Statisztika alkalmazása a hidrológiában. VITUKI: 1975. kiadv. 5. Ezekiel, M.—Fox, K. A.: Korreláció analízis. Közgazd. és Jogi Könyvkiadó, Bp. 1970. 6. Sümeghy J.: Az Alföld földtani felépítése és a belvizek feltörése. Az ár- és belvízvédelem időszerű kérdései 1941. és 1942. sz. 7. Rónai A.: A talajvíz és rétegvizek kapcsolata az Alföldön. Hidr. Közi., 1975. 8. V. Nagy I.—Erdélyi M.: Alkalmazott Hidrológia. Mérnöki Továbbképző Intézet kiadványa, Bp. 1970. 42
