Hidrológiai tájékoztató, 1980
2. szám, október - Dr. Kaszap András: Új hévízkút a Margitszigeten
hűtőtavának vízutánpótlása céljából. Csákvár feletti megcsapolással ugyancsak megoldást nyer — a pátkai és zámolyi tározókon keresztül — a Velencei-tó vízutánpótlása. Csákvártól Csákberény és Sőréd érintésével jut el a nyílt meder végcéljához, a fehérvárcsurgói tározóig. Ez a már meglevő tározó hivatott a vízelosztásra, nevezetesen Székesfehérvár, továbbá VárpalotaInota térség nyersvízutánpótlására. 2.4 A Tatabánya—Székesfehérvár nagytérségi több célú vízgazdálkodási rendszer vízigényei. A TSZVR vízigényeit területileg három jelentős körzetbe csoportosítjuk: a) Általér-vízrendszer b) A bicskei hőerőmű c) Székesfehérvár és környéke (Várpalota, Inota, Velencei-tó). Az egyes körzetek távlati vízigényeinek meghatározása az alábbiak saeri nt történik: a) Általér-vízrendszer: az Általér felszíni vizeire támaszkodó összvízigény jelenleg mértékadó időszakban 76 000 m 3/nap (0,88 m 3/sec). Ez az igény részben a tározók révén felfogott vízből, részben a bányavizekből elégíthető ki. Az eocén program megvalósulása után a bányavíz bevezetés az Általérbe megszűnik továbbá ugyancsak az eocén program során kiépülő karsztvízszín-süllyesztés hatására az Általér készlete csökkenni fog. A legutóbbi elemzések előrejelzései a sokéves átlagos lefolyásra 55%-os, míg a mértékadó augusztusi vízhozamra 100%-os csökkentést prognosztizálnak. b) A bicskei hőerőmű: a bicskei hőerőmű vízutánpótlására már korábban készültek tervek (százhalombattai vízkivétel). Javaslatunkban az erőmű vízutánpótlása a TESZVR-ről is megoldható. c) Székesfehérvár és környéke: a térség vízigénye magában foglalja az ipari, mezőgazdasági és kommunális igényeket. A nyersvízszállítást a fehérvárcsurgói tározóig terveztük. Ezek szerint a TSZVR vízigényei táblázatosan az alábbiak: I/a 1986I/b 19901995Körzet ütem ig ütem ig től m 3/s m 3/nap m 3/s m 3/nap m 3/s jm 3/nap 1. Általér 0,70 60 1,04 90 1,04 90 2. Bicske 0,70 60 0,70 60 0,70 60 3. Székesfehérvár — — — — 2,68 230 Összesen: 1,40 120 1,74 150 4,42 380 3. A Tatabánya—Székesfehérvár nagytérségi többcélú vízgazdálkodási rendszer ütemezése A javasolt nagylétesítmény, melynek hatékonysági értékelése a felső szintű döntések során már nélkülözhetetlen, a nemzeti jövedelem, illetve a beruházási erőforrások egy jelentős hányadát köti le. Megvizsgáltuk, hogy a TSZVR megvalósítását — egészen 1995-ig — milyen ütemezéssel célszerű megoldani, hogy az egyes rószlétesítmények a mindenkori vízigények kielégítésére már rendelkezésre álljanak. I/a ütem: Tatabánya-Bánhidai Hűtőtó—Bicskei Hőerőmű nyersvízutánpótlása. Ebben az építési szakaszban javasoljuk megvalósítani a süttői vízkivételi szivattyútelepet, a süttő—tardasbányai SENTAB nyomócsővezetéket, a tardosbányai fogadómedencét, a Vértestolnai-patak mederbővítését és burkolását és belépcsőzését, a vértestolnai 2 millió m 3-es tározót, a Tatabánya előtti csatornaalagútat, a tatabányai kiegyenlítő tározót a szivattyúteleppel, majd az 1,2 km-es nyomócsővel a Tatabánya feletti elosztó medencéig, továbbá az innen vezetendő nyílt medrek két ágát, egyik irányban a bánhidai hűtőtóba, másik irányban a bicskei hőerőmű hűtőtavába, harmadik irányban pedig a bánhidai hűtőtóba. Határidő: 1986 I/b ütem: a bokodi hűtőtó nyersvízutánpótlása. Ebben az építési szakaszban javasoljuk kiépíteni az I. vezetéknek az Oroszlányig, illetve a bokodi hűtőtóig tervezett burkolt nyílt medrét a műtárgyakkal és a két kiegyenlítőtározóval. Ezzel megvalósul az Általérvölgy tervezett teljes nyersvízutánpótlása. Hatápdő: 1990 II. ütem: Székesfehérvár-térség és a Velencei-tó nyersvízutánpótlása. A II. ütemben tervezzük végülis a II. sz. vezeték nyílt burkolt medrének kiépítését a fehérvárcsurgói tározóig, illetve a Velencei-tóig. Ugyanebben az ütemben tervezzük a bikoli tározó első ütemének (60 millió m 3) kiépítését. Határidő: 1995 2000-től prognosztizált bővítési igények várhatók ugyan, de tervezésük még korainak tűnik. Ebben a periódusban építhető ki a bikoli tározó 112 millió m : ! térfogatra. A Bikol-völgy alkalmas egy nagy tározó (1 milliárd m 3) kialakítására is. Űj hévízkút a Margitszigeten DR. KASZAP ANDRÁS Fővárosi Fürdőigazgatóság Az 1867-ben fúrt, 118,5 m mélységű Margitsziget—I. sz. hévízkút a főváros első fúrásos hóvízfeltárása volt. Mióta elkészült, folyamatosan üzemben áll, így érthető, hogy műszaki állapota az utóbbi években erősen leromlott. A kútfej nyaka mellett tetemes vízmennyiség tör elő és folyik el haszontalanul. Vizsgálat eredményeként tudjuk továbbá, hogy a. környező kavicsréteg talajvizének hőmérséklete és vegyi tulajdonságai bizonyítottá teszik azt a korábbi feltevést, miszerint a kút csövezése egy idő óta nem zár többé. E körülmények folytán ki kellett mondani a véleményt: az I. sz. kút — bár üzemben tartása lehetséges — olymértékben tönkrement, hogy vízgazdálkodási szempontból megszüntetése szükséges. Egyfelől a kútfejen és a kavicsba elszökő vízmennyiség elvesztése megengedhetetlen. Másfelől a Duna nagy vízállása esetén ellenkező irányú vízáramlás indul meg, ami hosszú idő alatt veszélyeztetheti a kút rendeltetésszerű használa-