Hidrológiai tájékoztató, 1980

1. szám, április - EGYESÜLETI ESEMÉNYEK, BESZÁMOLÓK - Dr. Szigyártó Zoltán: Az 1979. évi "Vitális Sándor pályadíj" Bíráló Bizottságának jelentése

Az 1979. évi „Vitális Sándor Pályadíj" Bíráló Bizottságának jelentése A Magyar Hidrológiai Társaság és az Országos Vízügyi Hivatal 1978-ban Vitális Sándornak, Társaságunk köztiszteletben álló, és évtizedeken keresztül elnöki tisztet betöltő tagjának az emlékére egy nívódíj-jellegű pályadíjat alapított. A pályadíj célja az, hogy a Magyar Hidrológiai Társaság munkaterületén ösztönözzön a magas színvonalú munka eredményeiről beszámoló szakcikkek írására, s e publikációk igényes összeállítására. A pályadíj meg is pályázható. A pályadíj szabályzata, illetve ügyrendje azonban a Társaság szakosztályai részére kötelezővé tette, hogy minden évben — áttekintve az elmúlt három év szakirodalmi termését, s figyelembe véve a hozzájuk benyújtott pályázatokat, javaslatot tegyenek a Bíráló Bizottságnak a pályadíj adományozására. Az előírásoknak megfelelően a beérkező, szakosztályonként három-három javaslatra támaszkodva kell azután a szakosztályok képviselőiből, és az alapítók által leikért elnökből álló Bíráló Bizottságnak azt a két szakcikket kiválasztani, melyet Társaságunk és az Országos Vízügyi Hivatal közösen 5000—5000,— Ft pályadíjban részesít. Az alapítók döntése alapján a pályázat első kiírására 1978-ban került sor azzal, hogy a pályadíjakat 1979-ben ünnepélyes keretek között adják át. A fentieket figyelembe véve a 12 szakosztálytól öszszesen 36 pályázatnak kellett volna a Bíráló Bizottsághoz beérkezni. Ezzel szemben a Bizottsághoz csak 33 pályázatot nyújtottak be, mivel a Balneotechnikai Szakosztály az elmúlt három év szakterületére eső szakcikkei közül az alacsony színvonal miatt egyet sem tartott alkalmasnak a pályadíjra. A Bíráló Bizottság úgy véli, hogy a Szakosztálynak a jövőben fokozott erőfeszítéseket kell majd tennie a szakcikkek színvonalának tudatos emelése érdekében. A szakosztályokhoz egyébként Társaságunk tagjaitól összesen 14 pályázat érkezett, ami az áttekintett szakcikkek átlagos színvonalához viszonyítva igen alacsony szám. Ezen tapasztalat alapján a jövőben több gondot kell fordítani arra, hogy Társaságunk tagjai a pályázatról valóban tudomást is szerezzenek; csak így töltheti be a pályázat azon célját, hogy tagtársaink szakcikkeik összeállításánál már eleve törekedjenek a pályadíj előírásaiban rögzített magas igények kielégítésére. A Bíráló Bizottság a hozzá benyújtott anyagot áttekintve megelégedéssel állapította meg az általában jónak nevezhető színvonalat. Biztos abban, hogy erről az alapról elindulva, s a szakosztályokon belül a pályadíj céljainak az eléréséért tudatosan dolgozva, kimagasló eredményeket érünk majd el. A pályadíj adományozás szempontjából természetesen nemcsak az a kettő került szóba, amelyek mellett a Bíráló Bizottság ez alkalommal végül is döntött. A nem díjazható 1977. és 1978. évi szakcikkek között több olyan is akad, amely esetleg egy vagy két évvel később, még mindig reménnyel pályázhatja meg ezt a kiemelkedő szakmai elismerést jelentő pályadíjat. Ilyen előzményekkel, s ilyen tapasztalatokkal gazdagodva jutott tehát végül is a Bíráló Bizottság arra a döntésére, hogy az 1979. évi „Vitális Sándor pálya díj"-at Kornisné Akantisz Zsuzsanna tagtársunknak és posztumusz munkájáért dr. Szalay Miklósnak, a Hidraulikai és Műszaki Hidrológiai Szakosztály volt elnökének ítéli oda. Kornisné Akantisz Zsuzsanna a Hidrológiai Közlöny 1976. évi 8. és 1977. évi 12. számában megjelent két, összefüggő tanulmányában mozgómedrű, hidraulikai kismintakísérlet eredményeire támaszkodva, a Rába folyó szabályozási koncepciójának kialakításához dolgozott ki javaslatot. Az első tanulmány azokról a vizsgálatokról számol be, melyek során egy jól feltárt, 10 km hosszú folyószakaszon, és annak modelljében végbemenő vízmozgási és mederalakulási (mederváltozási) viszonyokat hasonlította össze. Ismert törvényszerűségek alkotó továbbfejlesztésével, a kisminta mederanyagának célratörő megválasztásával nemcsak azt érte el, hogy a vízmozgás jellemzői a kismintában hűen követték a főkiviteli jellemzők alakulását, hanem azt is, hogy a folyó vízhozamának időbeli változásával együttjáró mederváltozások is hűen bekövetkeztek a kismintában. Ez a vizsgálatsorozat igazolta, hogy a kisminta nemcsak a vízmozgás, hanem a mederalakulás szempontjából is hű mása lehet a modellezett folyószakasznak. A második tanulmány a folyószabályozási beavatkozások megtervezéséhez ad alapadatokat. Meghatározza a szabályozási keresztszelvény kedvező alakját és méreteit. Megállapítja, hogy szabályozási keresztszelvényként az eddigiekben alkalmazott parabola szelvény helyett kedvezőbb az egészségesen alakuló szakaszokon található keresztszelvény-jellemzőket felhasználni. Meghatározza a kanyarok kedvező sugarát és hosszát. Az eddigi gyakorlattal ellentétben megállapítja, hogy „fejletlen" (viszonylag kisebb középponti szögű) kanyarok kialakításával lehet időben is stabil, a vízjárás változásával dinamikus egyensúlyban levő szabályozást végrehajtani. Vizsgálataink különlegessége, hogy a világon elsőként sikerült szakadó partok modellezését megoldania. Megállapításaival kapcsolatban leszögezi, hogy — a viszonylag szűk körre korlátozott vizsgálatok miatt — az eredményeket csak Rába típusú, meglehetősen nagy esésű, heves vízjárású folyók esetére tartja általánosíthatóknak. Ha a további vizsgálatok igazolják, hogy javaslatai más típusú folyók esetében is alkalmazhatók, akkor ez „forradalmasítja" a folyószabályozási munkák megtervezését. Dr. Szalay Miklósnak a Hidrológiai Közlöny 1978 .évi 8. számában megjelent posztumusz tanulmánya az egyik legégetőbb műszaki hidrológiai probléma megoldására, arra ad javaslatot, hogy vízállás-adatokra támaszkodva miképpen határozzák meg a kis esésű vízfolyásainkon a pillanatnyilag szállított vízhozam értékét. Szalay a megoldáshoz tökéletesen felépített hidraulikai modellt használ. Azt részletesen elemzi, s figyelembe véve hazai folyóink adottságait, gyakorlati felhasználásra alkalmas, könnyen kezelhető, számítógépre is vihető, egyértelmű megoldási algoritmust vezet le. Ez a tanulmány elméleti megalapozottsága mellett gyakorlati felhasználásra, mindennapos rutinként való alkalmazásra érett kidolgozásával is kitűnik az eddigi empirikus jellegű próbálkozások közül; melyek egyike sem tudott a probléma megoldására elfogadható, általánosan bevezethető eljárást adni. A szerző munkája új korszakot nyithat a hazai vízrajzi munka egyik eddig megoldatlan területén. A Bíráló Bizottság tisztelettel hajt fejet korán eltávozott tagtársunk emléke előtt, s további, hasonló eredményes munkát kíván az 1979. évi „Vitális Sándor pályadíj" másik birtokosának, Kornisné Akantisz Zsuzsannának. Dr. Szigyártó Zoltán a Bíráló Bizottság elnöke 42