Hidrológiai tájékoztató, 1980

1. szám, április - Károlyi Zoltán: Újabb vízerőművek épülnek a Vágon

Hricov, V ZILINA RBys.trica K //•Ladce \5•prúava T'Dubrica f Trentin TRENttN L. Mara Kostolm NlHfSto KOMA RNO MikSova l.ll. Nosice Orova IH. Streda 1 PIESfANY \ Madunice ? ° C-Q SLÍIS .c^n-íí P

J ° KOMÁRNO "g ^ TRSNCIN PJESTANY ÍIUNA 1. ábra. A Vág vízerő-hasznosítása 1. Meglevő vízerőmű; 2. Épülő vízerőmű; 3. Tervezett vízerőmű; 4. Duzzasztó a művek kiépítési esése és vízemésztő képessége egyaránt. Az elmúlt évekig a Vágón három olyan szakasz volt, ahol a vízlépcsők még nem épültek ki, a torkolati kisesésű szakasz, a szűk és beépített völgyű Sztrecsno— Budatini szakasz és az Árva folyó torkolata feletti szakasz. A Vág vízerőmű rendszerében jelenleg 18 db egység, illetve telep üzemel. Ezek összteljesítménye kereken 750 MW, az évi termelt energia kereken 2100 GWó. 3. A tározók és szerepük a rendszerben Az 1970-es évek elejéig a Vágón a vízlépcsők „melléktermékeként" 5 tározó üzemelt. Ezek szerepét a következőkkel lehet összefoglalni. A viszonylag nagy esésű felső szakaszon rövid néhány óra alatt nagy árhullám tud kialakulni, ekkor összehangolt módon kell kezelni a vízlépcsők zsilipéit, mert könnyen kialakulhat, hogy a vízlépcsők, illetve a tározók nem csökkentik az árhullám csúcsát, hanem esetleg megnövelik, ami könynyen katasztrófát okozhat. Az árhullámcsúcsok ellapításában jelentős szerep jut a tározóknak. A Vágón 1953-ig a Trencsén feletti üzemvízcsatorna szakasz készült el, tározó a csatorna térfogatától eltekintve nem volt. 1953 után nagy lendülettel indult meg a vízerőmű építés és ennek eredményeként létrejött hat tározó is, amelyek össztérfogata kereken 415 millió m

3. Ebből az 1953—54-ben épített Oravai tározó egymaga 350 millió m

3. A Hricov-i és a Madunice-i vízlépcsők feletti tározók (8,5 és 12,3 millió m

3-es teljes térfogatukkal) viszonylag kicsik, csak arra alkalmasak, hogy a csúcsüzemből eredő napi vízállásingadozásokat kiegyenlítsék. A Nosice-i tározó 36 millió nr'-es térfogatával lehetővé teszi a héten belüli ingadozások kiegyenlítését. Az árvizek alatt szerzett tapasztalatok alapján kiépült a Vág-i Rendszer hidrológiai észlelő hálózata. völgyön mindig is veszélyeztették a településeket, és a mezőgazdasági területeket, esetenként nagy károkat okozva. 2. A vági vízeröhasznosítás fejlődése Az árvízveszély csökkentésére a múlt század ötvenes éveiben megkezdték a Vág szabályozását, mert addig nem lehet hatásos árvízvédekezést megvalósítani, amíg a legszükségesebb mederszabályozásokat nem végzik el. Már abban az időben is tározók építésével kívánták a problémát megoldani. A megoldást Rohringer Sándor 1908-ban a következőkben vázolta: „A fejlődő ipar feladata, hogy felismerve a hegyi folyók árvizeiben rejlő hatalmas és értékes erőt, a vizek tárolásával csökkentse hatásukat, s megkönnyítse és kiegészítse a mederszabályozó mérnök munkáját." A Vágón az első vízerőművet 1932-ben kezdték el építeni, ezt a Dolny Kockovcén épített duzzasztó tette lehetővé, az első vízlépcsőt Ladce térségében a megépített üzemvízcsatornára helyezték el. Az elsőt 1946ban Ilaván és 1949-ben Dubnicán követték a többiek. E három első vízerőmű kis beépített teljesítménnyel alapüzemben dolgozott, és dolgozik ma is. A további kiépített vízerőművek részben üzemvízcsatornás, részben völgyzárógátas megoldásúak. Az így kialakult rendszert jól mutatja a Vág-völgy helyszínrajza (1. ábra). A rendszer első lépcsőinek építése a Vág középső szakaszára irányult, mert itt a potenciális energia egységnyi vízfolyáshosszra eső mutatója (átlagosan kb. 14 GWó/km körüli érték) azonos a folyó felső szakaszáéval, de a szélesebb völgy jobban biztosította a műtárgyak elhelyezését. Jelenleg a rendszer hátránya az, hogy az első vízlépcsők vízemésztő képessége alig nagyobb, mint a többéves átlagos vízhozam. Később azután növekedett 4. Az előrejelzés szerepe a rendszerben A közvetlen vízgyűjtő és a mellékvízfolyások kritikus pontjain végzett észlelések alapján a szlovák vízügyi szervek előrejelzést készítenek a várható vízhozamok nagyságára. Áz előrejelzést általában naponta kétszer végzik, de szélsőséges helyzetekben sűrűbben is. A prognózis megadja a Vág egyes szelvényeiben a várható vízállást és vízhozamot, valamint a Vágból a Dunába jutó vízmennyiséget, amelyet a magyar szerveknek (VITUKI) is megadnak. Ennek az előrejelzésnek a birtokában az energiaigénytől függően állapítják meg az egyes erőművek üzemrendjét. A megbízható előrejelzés nem könnyű feladat, mivel a vízgyűjtő felső részén a lefolyási idő rendkívül gyors, mintegy 6 óra. Az Árvái tározó megépítése után javult a helyzet, mert a legnagyobb mellékfolyó vízjárása a tározó kiegyenlítő hatására szabályozhatóvá vált. Továbbra is problémát jelentett azonban magának a Vágnak a vízhozamszabályozása. A Liptovska Mara-i vízlépcső és tározó is ezért készült el. 5. A Liptovska Mara vízerőmű A völgyzárógát a Vág 338,4 fkm-énél épült. A létesítmény komplex hasznosítású, mégpedig: csökkenteni az árvizi vízhozamot, megnövelni a folyó kisvízhozamát, vízenergiát termelni, kiegészíteni és növelni a teljes Vág-rendszer vízenergia termélésének hatékonyságát, ipari és mezőgazdasági vízellátást biztosítani, javítani a víz tisztaságát, kedvező feltételeket teremteni a halászat és a vízisportok számára stb. A folyónak a gát szelvényére vonatkoztatott vízgyűjtő területe 1493 km

2. Az átlagos évi csapadék összege 1000 mm. A 100 évenként előforduló vízhozam Q = 550 m

3/s. Az évi átlagban lefolyó vízmennyiség kereken 900 millió m

3. 39