Hidrológiai tájékoztató, 1980

1. szám, április - Pálfy József: A bányászati vízemelés hatása, és a vízaknákon emelt langyosvizek haltenyésztési hasznosítása a Devecser-Nyirád-Gyepükaján közötti területen

folyás lépcsőzését meg kell tartani, elsősorban a helyi adottságok (belterület és helyszűke) miatt. Ezért a csatornán levő erőművek felszámolása esetén a vízművi létesítmények egy részét el kell bontani, a szabadzúgókat és turbinakamrákat fenéklépcsővé kell átalakítani. Az eddig elkészült tanulmány szerinti négy erőműnél az átalakítási költségek 300—700 eFt-ba kerülnek egyenként, várhatóan a többinél meghaladják az 1 millió Ft-ot. Költségcsökkentésre itt kisebbek a kilátások, mint a már említett vízfolyásoknál. A már rendezett szakaszon levő erőművek leállításánál a fenéklépcsővé való átalakítás elkerülhetetlen. Néhány erőtelepnél szóba jöhet, hogy más szerv a vízhasználatra igényt tart, legalábbis a duzzasztóműre (Kőszegi két erőtelep, Herény). Ez esetben az előirányzott munkáknak csak egy részét kell elvégezni. A többi erőtelepnél meggondolandó, hogy továbbra is üzemben maradjon, elsősorban azok, amik a már rendezett szakaszon vannak (Csénye—Űjmajor, Gencs-felső, Lukácsháza). Egyébként ezek a telepek a legjobbak, összesen 70 kW teljesítményt szolgáltatnak. Még a vasszécsényi 25 kW teljesítményű telep megtartása látszik gazdaságosnak. A többi felszámolása legkisebb ráfordítással a malomcsatorna ezen szakaszainak rendezésével egyidejűleg oldható meg. A rendezés időpontilag azonban még nem rögzíthető, vízügyi érdekből nem sürgős. Végül a Rába folyón levő, legnagyobb teljesítményű erőművek megszüntetési lehetőségeit tekintsük át. Az ikervári 1,4 MW-os telep megszüntetésének kérdése fel sem merülhet, hiszen ez az erőmű nagyon gazdaságosan üzemel, és az 1960-as évek elején valamenynyi vízművi berendezése javításra, átalakításra került, és várhatóan több 10 évig nem lesz vele probléma. Ezenkívül négy további erőmű van a Rábán, Körmend, Csörötnek, Szentgotthárd, Alsószölnök térségében, egyenként 200—250 kW teljesítménnyel. A szentgotthárdi a Kaszagyár kezelésében van, és felszámolása most van folyamatban, Szentgotthárd árvédelmi rendszerének kiépítésével összhangban. A másik három erőmű az ÉDÁSZ kezelésébe tartozik. A körmendi és a csörötneki erőművek duzzasztói az eredeti rőzsegáthoz képest kissé átalakultak, ma zömében kőből állnak, és csak a felső, biztonsági magasság van rőzséből. Ez rendszeres fenntartást igényel. Az alsószölnöki erőmű 1962—1964 között épült, duzzasztója táblás betongát, kifogástalan állapotban. A Rába országhatár környéki szakaszának rendezésére a tervezés most van folyamatban, magyar—osztrák közös érdekből. Az ezen a szakaszon levő alsószölnöki erőmű ebbe a szabályozásba beilleszthető, ezért célszerű további fenntartása. Ha mégis a telep leállítására kerülne sor, a duzzasztómű kis költséggel, átalakítható lesz fenéklépcsővé. Az üzemeltetőre maradna az erőtelep és az üzemvíz-csatorna megszüntetése. Sokkal nagyobb a gond a csörötneki és a körmendi erőművek leállításával. A Rábára Sárvár—Szentgotthárd között összefüggő szabályozási terv nincs. Szabályozása semmilyen érdekből sem sürgős. Várhatóan a századfordulóig nem is kerül rá sor. Csak helyi beavatkozások történnek pontszerű elfajulások kiküszöbölésére, települések, utak, hidak védelme érdekében. A két elavult duzzasztómű állandó fenntartás nélkül nem alkalmas fenéklépcsőül, eltávolítása pedig szabályozási terv hiányában egyelőre nem lehetséges. Jelenlegi állapotában a Vízügyi Igazgatóság az aprólékos fenntartás miatt nem veszi át. A folyón 1,0 km szabályozás 5—8 millió Ft-ba kerül. A meglevő lépcsőket ilyen rövid szakaszon kiiktatni nem lehet. A körmendi duzzasztóműnél még súlyosbítja a problémát, hogy felette 200 m-re vasúti híd keresztezi a folyót, melynek alapozási síkja magas lenne a lemélyített meder esetén. Az elmondottak alapján a nyugati törpe vízerőtelepek felszámolására javaslatom a következő: 1. A Rábán levő három erőmű üzemét fenn kell tartani mindaddig, míg a folyón vízgazdálkodási érdekből olyan beavatkozások történnek, amelyek lehetővé teszik kis költséggel az erőművek megszüntetését. 2. A Répcén levő két telepet le kell állítani, a vízhasználati jogot szüneteltetni, vállalni az állagmegóvást addig, amíg a vízfolyás szabályozására vízügyi érdekből sor nem kerül. (Erre a kilátások 1980—1990 között meg vannak.) 3. A Pinkán levő erőműveket a Pinka szabályozásával párhuzamosan kell felszámolni ugyanúgy, mint a Horvátnádalja és Pinkamindszent erőműveknél történt. 4. A Gyöngyösön levő erőművek közül továbbra is célszerű üzemben tartani Csénye—Űjmajor, Vasszécsény, Gencs-felső, Lukácsháza erőtelepeket. 4/b. Meg kell kísérelni a két kőszegi erőtelep vízművi berendezéseit átadni Kőszeg város Tanácsának, akinek ez szükséges a Csónakázó tó feltöltése, és a strandfürdő vízellátása érdekében. A herényi duzzasztóművet a kámoni arborétumot kezelő erdészetnek. 4/c. A fennmaradó Gencs-alsó, Bogát, Tanakajd, Lipárt erőművekre el kell készíttetni az átalakítási terveket, azok kivitelezésével egyidejűleg célszerű a telepek felszámolása. A bányászati vízemelés hatása és a vízaknákon emelt langyos vizek haltenyésztési hasznosítása a Devecser—Nyirád—Gyepükaján közötti területen pAlfy józsef Magyar Állami Földtani Intézet Középdunántúll Területi Földtani Szolgálata, Veszprém 1. Földrajzi, közigazgatási viszonyok A vizsgált terület a nyugati Bakony északnyugati előtere, és a Kisalföld Marcal medencei részének találkozásánál helyezkedik el, a 165—220 m közötti tengerszint feletti helyzetben. A terület vizeit nyugatról keletre felé haladó sorrendben a Nádtó patak, mely később Melegvízként folytatja útját a Marcal felé, a Kígyós patak és az Egres patak vezeti a Torna patak közvetítésével a Marcal folyóba. A terület községei Veszprém megye Ajkai járásához tartoznak. A csaknem 100 km

2 kiterjedésű terület legnagyobb része erdő, a Balatonfelvidéki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság kezelésében. A területen a Bakonyalja Vadásztársaság végzi a vadtenyésztési és vadgazdálkodási feladatokat (1. ábra). A terület északkeleti, kisebb részén, a Meggyes erdőben vaddisznótenyésztés folyik (1. sz. terület). A Kígyós patak és a Melegvíz köző eső Sárosfői erdőrészen pedig főleg szarvasokból áll a vadállomány (2. sz. terület). Az 1. sz. területen a felszíni vízállások az utóbbi években eltűntek. Korábbi jelenlétüket igazolja a nedvességkedvelő növényzet, az 1970—73. évi felmérésű 10 000-es térképlap, mely vízállásos helyekként tünteti fel a 170— 185 m-es szinten levő dagonyákat. Hasonló, bár kisebb méretű leszáradás mutatkozik a 2. sz. területen is. Itt a vadászház ásott kútjából is eltűnt a víz, abba a bauxitkutató fúrások vízállomása emel be vizet. A kútház közelében levő dagonyát vezetékes vízzel töltötték fel. 2. Földtani viszonyok A földtani viszonyokat a területen lemélyült kutatófúrások, intézetünk adattári és az irodalomjegyzékben 30