Hidrológiai tájékoztató, 1980

1. szám, április - Molitórisz László: Öntöző szivattyútelepek automatikus üzemeltetésének problémái

1. táblázat Sorszám Üzembe Összes Üzemi Vezérlő jellemző Automatikus Sorszám Szivattyútelep megnevezése helyezés éve vízszáll. (l/s) nyomás (m) Vezérlő jellemző üzemelés időtartama* 1. Fájsz 1964 2X800 70 vízhozam, teljesítm. két idény 2. Nagyhegyes 1965 700 76 vízhozam próbaüzem 3. Nagyszentjános 1968 600 65 vízhozam próbaüzem 4. Érsekhalma J969 450 135 vízhozam, teljesítm. — 5. Kerekdomb 1973 500 80 vízhozammal korrigált nyomás 6. Rakamaz 1973 760 72 vízhozam — 7. Balatonfő 1974 700 84 nyomás folyamatos 8. Szentes-Donát 1975 900 76 vízhozam próbaüzem 9. Harta Dél 1976 740 68 vízhozam próbaüzem 10. Harta Észak 1976 960 80 vízhozam próbaüzem 11. Mezőhék 1976 670 80 vízhozam próbaüzem Az 1977. évi öntözési idény végéig bezárólag. A másik gátló tényező abból adódik, hogy az adott öntözési ciklus utolsó áttelepítése után a vízfogadó öntözőmunkásai eltávoznak a telepről. Ilyen körülmények között a szivattyúk leállítása csak kézi beavatkozással végezhető. Ekkor a nyitva maradt hidránsokon a túlnyomás megszűntéig tart a vízszállítás. Egyúttal megszűnik a szivattyútelep automatikus indulásának lehetősége, mivel ennek alapfeltétele egy minimális határ feletti nyomás a csőhálózatban. További negatívum, hogy a túlnyomás megszűnte miatt az automatika mérőérzékelőinek impulzusvezetékeibe levegő juthat. Ez. azt jelenti, hogy ha a csőhálózatot ismételten nyomás alá helyezik, még nincs meg az automatikus üzem lehetősége. Ehhez szükséges egy — legtöbb helyen elég hosszadalmas — légtelenítési művelet is. Mindez a többnyire nyújtott műszakban dolgozó gépkezelők munkaidejének növelését igényelné, mely kétségessé teszi az automatizálás létjogosultságát. A problémák megoldásának nehézsége elsősorban az öntözés-üzemelés megosztottságából származik. A kérdéses telepek többsége állami — VIZIG-kezelésben van. Az üzemeltetést regionális vállalatok és vízgazdálkodási társulatok végzik. A szárnyvezetékek viszont a vízfogadó termelők kezelésében vannak. Tehát az öntözés-üzemelésnek két felügyeleti szerve van (OVH, MÉM). Az üzemelés megosztottságának hátrányos volta igazolható. Iskolapéldája a Fajszi öntözőfürt, ahol az üzembe helyezést követően két évig — mely időszakban a szárnyvezetékek is társulati üzemeltetésben voltak — automatikus üzemelés folyt. Az üzemeltetés megosztása óta viszont kézi üzemeltetés folyik. Jelenleg a vízfogadók számára lényegtelen, hogy milyen módon (a szivattyútelep kézi vagy automatikus üzemeltetésével) jut el a hidránsig az öntözővíz, fontos, hogy az igényeknek megfelelően ott legyen. A VIZIGek vízhasznosítási munkájának pedig az egyik alapvető mutatója az öntözőkapacitás kihasználtsága, ezért ha lenne is mód a termelőkkel szemben szankciók alkalmazására, azok esetleg kedvezőtlenül befolyásolnák a saját eredményeiket. Üzemeltetői érdektelenség A szivattyútelepet és csőhálózatot üzemeltető szervek alapfeladata, hogy biztosítsák a létesítmények üzemkészségét és a mezőgazdaság vízigényeit maradéktalanul kielégítsék. Tevékenységük elbírálásának nincs olyan mutatója, mely munkájuk gazdaságosságát jellemezné. Nem érdekeltek az öntözés minőségében, az állóeszközök élettartamának növelésében, az energiatakarékosságban és így nem érdekeltek az automatikus üzem megvalósításában sem. Műszaki problémák Az automatika rendszer kialakításánál tervezési, a szerelésnél kivitelezési, az egyes automatikaelemekkel kapcsolatban pedig konstrukciós és minőségi hibák merültek fel a vizsgált telepeken. A kivitelezésnél — eltekintve a kisebb minőségi hiányosságoktól — a szerelés befejezési határidejének csúszása jelenti a legtöbb gondot. Ez többnyire azt eredményezte, hogy amikor a szivattyútelep kézi üzemeltetésre alkalmas állapotba került, megtörtént az üzembe helyezés és az automatika szerelését hiánypótlási munkaként — volt olyan eset, hogy öt évvel később — végezték el. Időközben az üzemeltetők megfelelő gyakorlatra tettek szert a kézi üzemeltetésben és látva a sok esetben keserves automatikus próbaüzemelést, nem lelkesedtek a változtatásért. Az automatikaelemek vonatkozásában jelentkező hiányosságok részben visszavezethetők a rendszertervezéshez, mivel az elemek megválasztása rendszertervezői feladat (bár lehetőségeiket a kereskedelmi kínálat meglehetősen korlátozza). Tervezési szempontból sokkal jelentősebb probléma, hogy — közel másfél évtizedes múlt után is — tart még az útkeresés, jelenleg sincs kialakult egységes elgondolás az automatizálás megoldására. Eltekintve a műszaki szükségesség követelte eltérésektől, a megvalósult berendezések sokrétűsége bizonytalanságot tükröz. A változatos megoldások egyik közös vonása, hogy az üzembiztonság nem éri el az automatikus üzem kívánta szintet. A tervezők más alapvető tényezők (pl. kedvezően szűk üzemi nyomástartomány, gazdaságosság) megfelelő színvonala érdekében megalkuvók, de előfordul üzemelési tapasztalat hiányából eredő tervezési hiba is. A nyomásfenntartó rendszer sokesetben alulméretezett. Üzemszünetben a hálózati elcsurgások pótlására hivatott légüst és az általa vezérelt szivattyú (k) nerri képesek pótolni a veszteségeket. Ez az első főszivatytyú gyakori üzembe lépését eredményezi. Erinek a szükségesnél nagyobb kapacitása viszont túlzott a vesz13