Hidrológiai tájékoztató, 1980
2. szám, október - EGYESÜLETI ESEMÉNYEK, BESZÁMOLÓK - Dr. Andrikovics Sándor: XXI. Hidrobiológus Napok (Tihany, 1979. szeptember 13-15.) - Környei László: A Magyar Hidrológiai Társaság 1979. évi szibériai tanulmányútja
gyönyörködtünk a történelmi vár nevezetességeivel, régi épületegyütteseiben, megtekintettük az új kongresszusi palotát. A Moszkva—Domogyedovo-i repülőtérről indulva — éjszakai repülőút után — nyári melegben szálltunk le az első szibériai úticélunk repülőterén, Novoszibirszkben. A repülőtér és a város között találkoztunk az első őserdőterületekkel, majd a régi városi faházakkal, és a több mint 1 milliós város modern épületeivel. — Keresztezve az Ob folyó csak részben szabályozott medrét, láttuk az élénk hajóforgalmat, ahol a teherhajók nagy mennyiségű fenyőfát szállítottak uszályon, illetve úsztatott tutajokkal. — Novoszibirszk fejlődése először 1893-ban a transz-szibériai vasút építésével indult meg rohamosan, majd a második világháború a „Nagy Honvédő Háború" idejében az európai területekről áttelepítésre került ipartelepek, az ezekhez tartozó lakósok, munkások és dolgozók révén került a város a milliós városok sorába. Azóta is folytonosan építkeznek, Novoszibirszket a modern épületek, széles utcák jellemzik. — Városnézésünk folyamán többek között láttuk a „Nagy Honvédő Háború" emlékművét, ahol 33 ezer elesett novoszibirszki szibériai neve van felvésve az emlékműre, a „Sirató Anya" szobra alatt. — Az Ob folyón délután rövid sétahajózást tettünk és élveztük a meleg, szinte forró nyári nap sugarait, miközben a partszegélyen a horgászok és fürdőzők örültek az aránylag rövid szibériai nyárnak. Novoszibirszki tartózkodásunk másnapján a geodéziai főiskolát tekintettük meg, ahol 2600 hallgató tanul, ötéves a képzés időtartama, külföldi hallgatóik is vannak Mongóliától—Kubáig. A térképezés, tanítás során felhasználják az űrhajózás által szolgáltatott légi felvételeket is. Délután ellátogattunk a főiskola várostól kb. 30 km-re levő mérőterületére, ahol a hallgatók nagy teljesítményű teodolitokkal, lézeres távolságmérőkkel stb. gyakorlatoztak. E terület az őserdő és az Ob folyó mellékvizének partján terül el. A tanszemélyzet és a tanulók sátrakban, faházakban laknak, ezzel is edződnek a szibériai területek felmérési körülményeihez, ahol a geodéták a legmodernebb műszerek mellett vadászfegyvert is kell hogy magukkal vigyenek, hiszen a felmérés sokszor ember nem lakta, vad területeken történik. A látogatás után megfürödtünk a szibériai folyó meleg, több mint 25 °C-os vizében, melynek tisztasága a Balaton 30 évvel ezelőtti vizére emlékeztetett. — Este találkoztunk a geodéziai főiskolai hallgatók komszomol szervezetével és az ott tanuló szlovák fiatalokkal. Az orosz, szlovák, cseh és magyar hangulatos énekkoncertet — a nem egészen fiatal — magyar csoport nyerte meg azzal, hogy mind a magyar, mind a nemzetközi daloknál vidáman és tele érzéssel énekeltek. — Az estét záró táncoknál már inkább a szovjet és a szlovák fiatalok voltak serények, itt a csoport fiatalabb, illetve magukat fiatalnak érző tagjai bírták tüdővel, lábbal a gyors ritmust. — A novoszibirszki látogatás harmadik napján megtekintettük a vízerőművet, ami 1957-től üzemel, a gát magassága 40 m, mintegy 19 m a felső és alsó vízszint közötti különbség. A tározott víz mennyisége 8,8 milliárd m 3, a tározótó hossza 230 km, szélessége átlagosan 20 km, az évi energiatermelés 1,5 milliárd kWó/ év. 7 db Kaplan turbina dolgozik teljesen automatizált szabályozással. A vízerőtelephez csatlakozik a 4300 m hosszú földgát, majd 3 lépcsős hajózsilip. Délután az akadémiai várost látogattuk meg. E várost 1959-ben alapították Novoszibirszktől mintegy 25 km-re, az ott levő ősi faállományt úgy hagyták meg, hogy csak a házak, és utak területén irtották ki a fákat. Mintegy 50 ezer lakosa Van a városnak, modern üzletközponttal, emeletes házakkal. 19 akadémikus, 2600 kutató és 7000 főiskolai hallgató kutat, tanul e tudományos központban. — Este indultunk el repülőgépen Irkutszkba, utazásunk legtávolibb pontjára, a régi prémbegyűjtő helyre, mely Mongólia távolságában van. Itt a budapesti zónaidőhöz képest 7 óra az időeltolódás. Az irkutszki repülőtér már hűvösebb szibériai idővel fogadott, és időnként esett is az eső. Városnézésen megismerkedtünk a régi kormányzósági székhely épületegyüttesei mellett a modern, 195Q-től épült létesítményekkel is. Megtekintettük a város főiskolája ásványtani tanszékének gyűjteményét, mely tartalmazza Szibéria összes ásványi nyersanyagának mintapéldányát az aranytól a kőolajig, antracitig, stb. Gyönyörű ásványgyűjteményük van drágakövekkel, féldrágakövekkel, melyekhez a bemutató geológus magyarázatot is adott, és a születési hónapoknak megfelelően jellemzést kaptunk, hogy kihez milyen drágakő és tulajdonság tartozik. A tanszéken egyes kőzettárolókban külföldi látogatók, adományozók küldeményei vannak, így hazánkból is láttam kvarckristályokat és barlangi cseppkőképződményeket. Az ásványgyűjtemény legnagyobb részét a főiskolai hallgatók gyűjtötték össze. Délután a helytörténeti múzeumot látogattuk meg, mely bemutatja a XVI. századi burját sátortól, a XVIII—XIX. századi szibériai kormányzósági székhely épületein keresztül az 1917-es forradalomig fejlődő város felépítését. — A múzeumlátogatás után elmentünk az irkutszki vízerőműhöz, mely az Angara folyón létesült, mintegy 30 m-es vízlépcsőt állít elő (alacsony alvízszintnél 40 m-t is) 46 milliárd m : l vizet tárol, 4,1 milliárd kWó/év energiát termel. Beépített kapacitása 660 MW, a gépterem hossza 240 m, a csatlakozó gát hossza pedig 2740 m. Itt hajózózsilip nem létesült. A terület földrengéses, ennek megfelelően kellett alapozni a szibériai téli időjárásnál, az első turbinája 1956-ban termelt áramot. — A város kultúrházában filmeket láttunk Szibériáról, ahol megismerkedhettünk lakosságával, népi szokásokkal, vadászattal, halászattal, az ipari és mezőgazdasági termeléssel, a nyári és téli éghajlattal, erdőségeivel és vadállományával. A következő nap a Bajkál-tóhoz kirándultunk, melyet autóbusszal értünk el mintegy 60 km-es úttal. Az autóbusz útunk műútja mellett hangulatos faházas, mezőgazdasági falvakat láttunk, ahol több helyen nemesprém állat-, illetve haszonállat-tenyésztést folytatnak. — E körzet erdőállományának kitermelhető famennyisége 8 milliárd m 3, ebből 1 évben 27 millió m 3-t termelnek ki és szállítják a Szovjetunión kívül Vietnamtól az európai szocialista országokba. A Bajkál-tó hossza 636 km, szélessége átlagosan 79,5 km, legkeskenyebb részén is 25 km. A tó vize a tenger szintje felett 455 m-rel van, ugyanakkor legmélyebb része 1620 m, így ez a tenger szintje alatt 1165 m-rel van. A tudományos kutatók megállapították, hogy a felszín alatt 200 m-rel nincsen vízmozgás, a tó felülete 31,5 ezer km 2 (mint Magyarország Va-a). Látogatásunkkor mi csak a tavat levezető Angara folyó torkolatához közel eső Limnológiai Kutató Intézet múzeumát tudtuk megnézni, ahol bemutatják maketten a tó hossz- és keresztmetszetét, valamint a víz növényés állatvilágát. Érdekesség, hogy a Bajkálban édesvízi fókák is vannak. A múzeum bemutatja a tó környékének növény- és állatfajait is. — A limnológiai intézet feletti magaslatról megtekintettük a nyári napfényben csillogó tavat, hegyvonulatokat, az Angara folyó kiömlését, ahol pár kilométeres szakaszon még a legnagyobb télben sem fagy be a folyó vize. A tó partján élveztük a tiszta, a világ édesvízi vízmennyiségé1 nek 20%-át tározó, kis keménységű, hűs vizet, mely a nyári melegben is csak 15—16 °C a tóparton. Másnap délelőtt szabad programunk volt Irkutszkban, melynek hangulatos, és udvarias eladókkal rendelkező kereskedőnegyedében az orosz, szibériai árú mellett magyar Glóbus konzerveket, borokat és pezsgőket, cipőt és újságot lehetett venni. Az utcákon itt is találkozni lehet az Ikarusz buszokkal, ugyanúgy, mint mindegyik meglátogatott szovjet városban. Délután elrepültünk Bratszkba, ezt az 500 km távolságú légiutat kis szállítógéppel tettük meg, mely gépek, mint az autóbuszok félóránként közlekednek a két város között. A repülőúton láttuk felülről a „Bratszki tengert", melynek területe 5470 km 2. Bratszk 5 különböző helyen épült fel, melyek között 20—30 km-es távolságon gyantaillatú fenyő- és nyirfaerdők vannak. E város lakóinak száma már 250 ezer fő és 54
