Hidrológiai tájékoztató, 1980
2. szám, október - Helyreigazítás - A "Vitális Sándor szakirodalmi nívódíj" meghirdetése
modern 5—10 emeletes épületekben laknak. A szálloda modern 10 emeletes, panelos épület, mely közel van a „Bratszki-tenger"-hez. Másnap délelőtt megtekintettük a város cellulózgyárának szennyvíztisztító telepét. A papírgyár napi 1 millió m : l nyersvizet használ fel, ebből 800 ezer m :i szennyvíz keletkezik naponta. A nyersvíz 1,5 Nk°-u 15—18 °C nyáron, pH 7 körüli. Az előülepítők kör alakúak (Dorr-rendszerűek) a biológiai tisztítás levegőztetése légbefúvással történik, az utóülepítők ugyancsak Dorr-rendszerűek. Az ipartelepi szennyvíztelepről 5 km-es nyomóvezeték után utótisztításra kerül a víz nagyméretű tározótavakba, majd a befogadó patakba jut a tisztított víz és a patakon 40 km-es út után, nagy eséssel a befogadó Uszty-Ilminszki tározótérbe. Meglátogattuk ezután a hatalmas bratszki vízerőművet, mely 12 évig épült, 125 m magas gáttal, 1961-ben kezdett üzemelni. Beépített kapacitása 4800 MW, géptermében 68 egység működik, teljesen automatizáltan. A vízerőműhöz kapcsolódó energiaszállító hálózat ma már összekötésre került az európai szocialista országok távvezetéki rendszerével, így lehetséges, hogy hazánkban is az ott termelt villamos energiát fogyasztjuk. Az erőmű géptermében nagyléptékű makett van, mely színes megvilágítású modellturbinát működtetve mutatja meg a gát felépítését, energiatermelését. Itt e mellett a Szovjetunió teljes energiarendszerét bemutató térképszerű tábla is található, mely különböző színű világítással mutatja az 1917-től kiépített hő- és vízerőműrendszereket, távvezetéki hálózatokat. A márványburkolással kiképzett bemutatóterem, a hatalmas létesítmények bizonyítják az alkotó emberek teljesítőképességét; ezen műveket a 10 hónapig tartó kemény szibériai télben kellett megvalósítani. Este repültünk el Bratszkból, és a Moszkváig tartó leghosszabb repülőútunkat éjjel csak Omszkban szakítottuk meg, ahol a repülőtérről láttuk a távoli olajfinomító őrlángjait. Moszkva—Vnukovo-i repülőterére késve érkeztünk, így a „TURYST" szállóban csak reggel tudtunk pihenni és egy utolsó sétát tenni a moszkvai utcán. Moszkva Seremetyevo-i repülőteréről helyi idő szerint 13 óra 40 perckor indultunk el és Pesten 14 óra 10 perckor szálltunk le (budapesti zóna idő szerint), a több mint másfél órás repülőút után. E rövid ismertetőből is kitűnik, hogy a vízügyi szakmai bemutatók mellett — melyek között kiemelkedik a Bratszki erőmű, a Bajkál-tó — olyan kulturális, társadalmi élményekben volt részünk, melyek emlékezetünkben sokáig megmaradnak. Ütunkat segítette és élményekben gazdaggá tette a szakmai vezetőnknek, valamint a magyar Express Utazási Iroda képviselőjének segítőkészsége. Az utazás pontos, jó lehetőségeit nagyban segítették a szovjet utazási irodák moszkvai és helyi idegenvezetői. Környei László HELYREIGAZÍTÁS A Hidrológiai Tájékoztató 1980. áprilisi számában Szinay Miklós tollából megjelent „Részletek a drénezés történetéből" című tanulmány, a 21. oldalon, a 3. fejezet első bekezdése első mondatának helyes szövege a következő: „A feltételes csapadékpótlás (semihumid) jellege és termőterület talajának heterogén összetétele miatt az igen pozitív hagyományok ellenére a feladat és az útkeresés nemcsak hazánkban, hanem világszinten is megoldatlan." A „VITÁLIS SÁNDOR SZAKIRODALMI NÍVÓDÍJ" MEGHIRDETÉSE Az Országos Vízügyi Hivatal és a Magyar Hidrológiai Társaság pályázatot hirdet az 1981. évi „Vitális Sándor szakirodalmi nívódíj" elnyerésére. A pályázaton a Magyar Hidrológiai Társaság tagjai vehetnek részt az 1978—1980. években magyar vagy idegen nyelven, hazai vagy külföldi folyóiratokban, illetve kiadványokban megjelent szakcikkeikkel. A pályázat során két szakcikk kerül díjazásra. A nívódíj összege: 5000— 5000,— Ft. A nívódíj feltételei a Magyar Hidrológiai Társaság Titkárságán (Budapest V., Kossuth Lajos tér 6—8. IV. em. 423.) szerezhetők be. A nívódíj benyújtásának határideje: 1980. december 31. A nívódíjak 1981. szeptember 30-ig kerülnek kiosztásra. Budapest, 1980. szeptember hó. ORSZÁGOS VÍZÜGYI MAGYAR HIDROLÓGIAI HIVATAL TÁRSASÁG Az 5000,— Ft-os nívódíjat eddig a következő szakcikkek szerzői kapták meg. 1979. Dr. Szalay Miklós: Folyók vízhozamadatainak javítása vízállásadatok felhasználásával (Hidrológiai Közlöny, 1978. 8.). Kornisné Akantisz Zsuzsanna: Mozgómedrű folyószabályozási kisminta tervezése és bearányosítása. Mozgómedrű folyószabályozási kismintakísérletek (Hidrológiai Közlöny, 1976. 8. 1977. 12.). 1980. Dr. Toókos Ildikó: Az eleveniszapos szennyvíztisztítási folyamatok vizsgálata a nagy szervesanyag-tartalmú élelmiszeripari szennyvizeknél (angol nyelven az Effluent and Water Treatment Journalban, 1977. novemberben). Dr. Korim Kálmán: A hazai hévízelőfordulások hidrogeológiai alapjai (MTA X. Osztályának Közleményei, 1978. 11/3—4.). 55
