Hidrológiai tájékoztató, 1980

2. szám, október - EGYESÜLETI ESEMÉNYEK, BESZÁMOLÓK - Gelecz Pál: 10 éves a Magyar Hidrológiai Társaság Komárom megyei Területi Szervezete

Köszönetet szeretnék mondani megyénk politikai, társadalmi, gazdasági vezetőinek, jogi tagjainknak, mindazoknak, akik munkánkat figyelemmel kísérik, tevékenységünket ösztönzik és megtisztelő érdeklődé­sükkel támogatják. Kiemelten szeretném megköszönni központunknak, a Magyar Hidrológiai Társaság Elnökségének irányító, ellenőrző, és hathatós tanácsadó tevékenységét. Az utóbbi évek rendszeres magasszintű vezető látogatásai munkánkat serkentik, működésünket előmozdítják. Eddigi eredményeinket tagtársaink önzetlen munká­jával értük el. Ezért ezúton is köszönetet mondok. Ké­rem a továbbiakban is fokozódó kezdeményezéssel, hi­vatásszeretettel vegyük ki részünket a vízgazdálkodás fejlesztés munkájából. Kísérjük változatlanul figyelemmel bárki kezelésé­ben levő vízgazdálkodási létesítmények használatát, mindenkor előmozdítva azok rendeltetésszerű működ­tetését. Ezzel a tevékenységgel járuljunk hozzá a vízgazdál­kodás magasszintű műveléséhez, egyúttal területünk további társadalmi-gazdasági növekedéséhez. Dr. Szeifert Gyula 10 éves a Magyar Hidrológiai Társaság Komárom megyei Területi Szervezete Megyénk a Duna jobb partja mentén, jól hajózható folyószakaszon terül el, a bővizű források kedvező életteret biztosítottak őseinknek. A rómaiak Tata vi­zeinek rendezésével kialakították megyénk egyik leg­jellegzetesebb nevezetességét, az öreg-tavat. Tata kö­zépkori és újkori létének alapját is a vizek teremtet­ték meg, mert a halászat mellett a vízimalmok tucat­jai őrölték a környék gabonáját. Megyénk vízgazdálkodásának történetében döntő változást hozott a XIX. század végén megkezdett bá­nyászkodás. A karsztos vidéken dolgozó bányász fő ellensége a víz volt, ezért természetes, hogy a bányák geológusai mindig tagjai voltak a Társaságnak. Az intenzív bányászat új helyzetet teremtett a víz­gazdálkodásban. Célszerűvé és szükségessé vált a ki­emelt nagy tömegű bányavíz hasznosítása a vízellátás­ban. Társaságunk régi tagjainak sorába tartoznak azon tagtársaink, akik e nagy munkát megkezdték, és meg­valósították. Vízgazdálkodási' feladataink bármily sokrétűek vol­tak is, Társaságunknak az a néhány hozzáértő és lel­kes tagja, akik megyénkben tevékenykedtek, nem ala­kíthatták ki azt a magot, amelyből életerős területi szervezet fejlődhetett volna ki. Döntő változást jelen­tett viszont, hogy a Tatabányai Szénbányák 1968-ban létrehozta VIDUS néven ismert üzemét, és így számos víz- és szennyvíztisztítási szakember telepedett le a megyeszékhelyen. 1969 áprilisában Reviczky Ferenc elnökünk, Timár Mátyás alapító titkárunk és több ak­tív tagtársunk közreműködésével megalakult a Társa­ság Tatabányai Csoportja. Az elnökséget a megnyitó ülésen Társaságunk mai elnöke dr. Illés György, ak­kori társelnök képviselte. Az első években szervezetünk inkább üzemi csoport­ként működött, igen aktív munka folyt, és a szerte­ágazó szakmai tevékenységnek nem kis része van ab­ban, hogy a VIDUS (mai teljes neve: Tatabányai Szén­bányák Ásványelőkészítési és Vízkezelési Fővállalko­zás) szakmai tekintélyét megszerezte, víz- és szenny­vízkezelési tevékenységét oly nagymértékben ki tudta szélesíteni. A csoport megalakulása után a szakmai munka két szakosztályban folyt: a víz- és a szennyvíztisztítási szakosztályban. A szakosztályok munkáját jellemezte, hogy a tagok szakmai ismereteit kívánták bővíteni, a különböző rendezvények változatos formában, más­más megvilágításban tárták fel e szakterület kérdéseit. Nagy tekintélyű előadókat is meghívtunk, akik érté­kes előadásaikkal mindig jelentős szakmai visszhangot váltottak ki. Az első évek lendületét később megtörte, hogy a vezetőségben többszöri változás történt. A szervezet életében megújhodást hozott, hogy levetkőzte az üze­mi szervezet korlátait, és a vízgazdálkodás területén megyénkben dolgozó szakembereket bevontuk a társa­sági munkába. Jó partnerekre és tagtársakra találtunk a Komárom megyei Vízmű Vállalat, a Komárom me­gyéi Közegészségügyi és Járványügyi Állomás és a Ko­márom megyei Tanács szakembereiben. 1976-ban elha­tároztuk, hogy megváltoztatjuk szervezetünk nevét, és felvettük a Komárom megyei Területi Szervezet elne­vezést. A MTESZ Komárom megyei Szervezete a műszaki értelmiség szervezésében, a szakmai munka irányítá­sában és a helyi feladatok feltárásában egyre fokozódó segítséget nyújt. Az éves munkaterveinkben a víz- és szennyvíztisztí­tással kapcsolatos rendezvények mellett ma már ko­moly teret kaptak a helyi vízellátási, vízminőség-védel­mi és egyéb időszerű témák. A munkánkról szóló beszámoló nem lenne teljes, ha nem illusztrálnánk tevékenységünket néhány jelentő­sebb rendezvényünk rövid ismertetésével. 1977. november 22-én Tatán, a Komárom megyei Művelődési Központban rendeztük meg „A tatai öreg­tó vízminőségi változásai, különös tekintettel a sporto­lási és fürdési szempontokra" című előadóülésünket. A kihelyezett ülés is megyei kapcsolataink erősítését szol­gálta. Képviseltette rajta magát valamennyi érdekelt hatóság és vállalat. Az előadást élénk, sőt helyenként szenvedélyes vita követte, amelynek mindenkit meg­nyugtató zárszava a közösség érdekének megfelelően üdülőtónak nyilvánította a tavat, és emellett a halgaz­daság érdekeire is tekintettel volt. 1978. március 16-án rendeztük meg a „Komárom me­gyei Vízgazdálkodási Konferenciát", amelynek napi­rendjén a megyei közműelláttottság helyzete és fej­lesztése, a minőségi ivóvízellátás gondjai, speciális víz­és szennyvízkezelési kérdések, az eocén-program víz­gazdálkodási vonatkozásai, valamint a Bős—Nagymaros vízlépcsőrendszer építésének helyi kihatásai szerepel­jek. Az előadások áttekintő képet nyújtottak megyénk vízgazdálkodásáról. Több olyan rendezvényünket, amelyek országos ér­deklődésre tarthattak számot, Budanesten tartottunk. Az érdeklődés mindig indokolta döntésünk helyességét, mint például 1976. február 23-án, amikor a Tiszai Ve­gyi Kombinát új szennyvíztisztító telepét és a próba­üzemi tapasztalatokat ismertettük. Rendeztünk néhány sikeres tanulmányi kirándulást, amelyek közül kiemelkedik az 1977. március 25-én a csehszlovákiai Párkányba (Sturovo) szervezett tanul­mányút, ahol a JCP Sturovo cellulóz- és papírgyár új szennyvíztisztító telepét tekintettük meg. Társasági munkánk gondjai — úgy véljük — általá­nosak. Az elfoglaltságok tömegével küszködő tagtár­sainknak érdekes, változatos programokat kell szervez­nünk. Ebből a célból tesszük rendszeressé klubdélután­jainkat, amelyeket a helyi KISZ-bizottsággal együtt rendezünk. Ez az áttekintés, amellyel szervezetünk 10 éves tör­ténetéből elevenítettünk fel néhány emléket, egyben egy következő időszakot is megnyit. Bízunk benne, ebben az új időszakban lesz erőnk továbblépnünk, hogy a Társaság célkitűzéseinek megfelelően ébren­tarthassuk tagtársaink érdeklődését, és a szervezett to­vábbképzés, ismeretbővítés útján hozzásegítsük szak­embereinket a feladatok megoldásához. Czelecz Pál 52 I

Next

/
Thumbnails
Contents