Hidrológiai tájékoztató, 1979

1. szám, április - Saubler Elek: Savaria aquaeductusa

Savaria aquaeductusa* (Savaria vízellátása és vízbeszerzése az i.u. I—III. században) Szombathelyre a gépjárművön érkezőt a közutak mellett felállított táblákon díszes emblémák, s rajtuk a nagyméretű, de sokak által nem ismert C. C. S. betűk fogadják. E három betű a COLONIA CLAUDIA SAVARIA szavak kezdőbetűiből tevődnek össze. Claudius császár emelte coloniai rangra időszámításunk után 43-ban az addigi katonai állomáshelyet, Savariát. Az akkori római birodalom lépésről lépésre tolta egyre északabbra határait, míg végül egész Pannóniát megszállták a légiók. A megszállással együtt járt a római kultúra terjedése. Egyetlen szóval ki lehet fejefni a rómaiak eme tevékenységét és ez a romanizáció. A római kultúrához hozzátartozott a vezetékes ivóvízellátás, a szennyvízcsatornázás éppen úgy, mint az amphiteatrum és a fórum. SAVARIA, avagy SABARIA történetét az 1791. évben kiadott, nagyon értékes könyv tartalmazza a kelta időktől a kiadás időpontjáig, a könyv írója Schönwisner István, a pesti egyetem tanára (1770—1795). A könyv címe: Antiquitatum et Históriáé Sabariensis. Visszatérve a hajdani Colonia Claudia Savarianak vízellátására, vízvezetékére és ezzel kapcsolatban a víz beszerzésére, meg kell említeni e téma korábbi kutatóit. Ennyivel tartozunk munkásságuknak, tevékenységüknek és emléküknek. Az 1780—1790 évekből Korabinszky és Schönwisner 1870—1910 évekig Varsányi János, Bitnitz Lajos, Romer Floris, Dr. Kuncz Adolf és Lipp Vilmos 1910—1930 évekig az osztrákok részéről Prestel, Samesreuther 1930—1940 években Halaunbrenner és Lamprecht a magyarok részéről: Járdányi Paulovics István, Dr. Géjin Gyula, Dr. Horváth Antal A felszabadulás utáni időkben: Dr. Szentléleky Tihamér, Türr Ervin és Dr. Buocz Teréz Néhány gondolat, illetve mondat a római birodalom területén szokásos vízvezetékről. Róma város vízvezetékének építését már az időszámításunk előtti 300-as évek elején Caesus kezdte meg. Az egész birodalom területén, az égtáj minden irányá" Előadásként elhangzott 1976. szeptember 9-én a MHT Vízügyi Történeti Bizottsága és a Nyugatdunántúli Területi Szervezete által Szombathelyen rendezett III. vízügyi Történeti Napokon. ban megtalálhatók voltak a föld feletti és föld alatti aquaductok. Olaszországban és Spanyolországban még ma is km-es hosszúságban csodálhatjuk a többszörös oszlopsorú, mértani pontosságú boltívekkel épített 5—10 m magas vízvezetékeket. A rómaiak, provinciájuk székhelyén, Saváriában is kiépítették a vízvezetéket, fürdőiket és szennyvízcsatornájukat. Mindezek nyomait, maradványait talán első ízben 1777-ben a püspöki székesegyház és a palota építésekor tárták fel. Dr. Buocz Teréz „Savaria topograjiája" című könyvében írja, hogy az abban az időben jelentős római kori rétegeket bolygattak meg. Szily János, Szombathely első püspökének felkérésére dolgozta fel az építkezés során előkerült római és az azt megelőző kori anyagokat Schönwisner István. A Vas megyei Régészeti Egylet már 1870 és 1875 között sikeresen derítette fel a hajdani Savariába vizet szállító római korú aquaductus több pontját, legalábbis ezt írta hipp Vilmos, az Egylet akkori titkára. Ezt követően hosszú időn keresztül több-kevesebb sikerrel és energiával foglalkoztak a római kori anyagok feltárásával. E téren némi javulás és következetesség az 1930—1935 közötti években történt, mégpedig osztrák részről. Halaunbrenner és Lamprecht ekkor kutatták fel a Savariába tartó vízvezetéknek osztrák területre került szakaszát. így az ő munkájuk és mostani feltárásunk során derült fény arra, hogy a rómaiak nemcsak a rohonci völgy forrásait, hanem a bozsoki völgyben levőket is befoglalták. E két gyűjtővezetéket összekötve tekintélyes mennyiségű és kiváló minőségű ivóvizet tudtak Savariába juttatni. Ez utóbbi megállapításig azonban elég hosszú és nagyon sok meglepetésekkel teli úton jutottunk el. Türr Ervin neve is szerepel a felszabadulás utáni feltárók, kutatók között. Ö, 1952-ben bejárta a savariai vízvezeték magyar területen levő ismert szakaszát. Ismereteit és megállapításait az 1952. évi Archeológia Értesítőben tette közzé, összefoglalójában értékes adatok találhatók a tárgyra vonatkozóan, megállapításai között azonban önkényes feltételezések is szerepelnek, amelyeket sajnos tényként rögzített. Egyebek között a következőket írta: „A vízvezeték, — már mint a Savariába vizet szállító aquaduct — kiindulópontja a bozsoki Végh, azelőtt Sibrik-féle kastély kertje. A kert a Kalaposkő és a Hot-hegy között 100— 120 m széles, lapos völgyben fekszik, annak déli kijáratánál és keresztül folyik rajta a bozsoki Arany patak. E patak vízhozama átlagban 10—12 l/sec, naponta 900— 1000 m

3 vizet szállít." Türr Ervin feltevése a következő volt: „A terület nagyon alkalmas arra, hogy itt a vizet felduzzasszák és a rómaiak ezt meg is tették." Az elmúlt évek során végzett feltáró, kutató munkánk eredményeképpen egyértelműen kimondhatjuk, 5