Hidrológiai tájékoztató, 1979

1. szám, április - Saubler Elek: Savaria aquaeductusa

h V É . X 1. kép. A feltárt tényleges Szentkúti-forrás. A római vízház (castellum) maradványa. Az 1974. évben épített tolózár és vízmérő aknája (szerző rajza) hogy a Savaria részére szükséges ivóvizet a rohonciés a bozsoki völgy forrásai adták. A rómaiak nem duzzasztották fel az Arany-patak vizét csupán azért, mivel a kérdéses terület ilyen célra nagyon alkalmas volt. Ivóvíz nyerése végett nem ismert sem a hajdani Pannónia, sem Ausztria, vagy Francia-, akár Spanyolország területén egyetlen nyílt felszíni víztározójuk. M. VITRUVIUS POLLIO, korának neves építésze, akiben a rómaiak első kultúrmérnökét is tisztelhetjük, rögzítette azokat az előírásokat és követelményeket, amelyeket a vízvezeték építésénél minden esetben és mindenhol be is tartottak. Előírása szerint a vízvezeték minimális esése 5%o volt. Vízházakat (castellum-okat) építettek 24 000 lábanként, ami megfelel 7,1 km-nek, a vízvezeték üzemzavarainak behatárolására és könnyebb kijavítása érdekében. Ilyen vízház (castellum) helyét jelzi Türr Ervin 1952-ből Búcsú község északi részén, az országhatár közelében, a határ magyar oldalán. Sajnos a vízház köveit a község lakói részben tudatlanságból, részben szükségből széthordták az építkezéseikhez. Felleltünk azonban egy ilyen castellumot a velemi Szentkúti-forrás mellett, amelynek vizét a rómaiak vízvezetékükön ugyancsak Savariába szállították. A vízház falazatát részben, a kőlapokból álló padozatát ép állapotban találtuk. A rómaiak által foglalt forrást az 1975. évben újból feltártuk, mélyítettük és 1976-tól befoglalva ma Velem község lakóinak és üdülőinek ivóvízellátását szolgálja. A forrás közvetlen közelében feltárt vízház (castellum) rajza az 1. képen látható. (A községi vízművet , tápláló forrás védőterületének rendezése és lezárása miatt a vízház maradványait vissza kellett temetni.) Sokak által ismert az a természeti csapás, az a földrengés, amely időszámításunk után 445. szeptember 7én rombadöntötte a hajdan virágzó iparral, kereskedelemmel, kultúrával rendelkező római coloniát, Pannónia oppidumát, Savariát. Szándékosan nem használtam azt a szót, hogy rombadöntötte és elpusztította. Nem kellett a földrengésnek elpusztítania a várost, mert ezt még Attila hunjai elvégezték. A földrengés azonban csodálatos módon nem okozott kárt a vízvezetékekben, sem a város csatornáiban. Ez utóbbit 1938—1941 között Járdányi Paulovics István tárta fel az ókeresztény bazilika csodás mozaikpadozatával együtt. A Savariába tartó vízvezetéket már Sé községnél (Szombathelytől 6—7 km-re) aránylag ép, sőt használható állapotban alig 1 m mélységben ma is megtalálhatjuk. Az elődeink által feltárt és megismert savariai vízvezeték nyomvonaláról, anyagáról, építéséről, földtakarásáról a következőket mondhatom el. A bozsoki ág korábban feltárt nyomvonala előbb a község főutcáját követte, majd a pincéknél érte el a jelenlegi országhatárt. Lamprecht kutatása szerint e vízvezeték az országhatártól a rohonci téglaégetőig tart. Halaunbrenner a rohonci ágvezetéket tárta fel a rohonci völgytől a bucsui országhatárig. Bucsu községnél nemcsak a hajdani vízház köveit hordták szét a jó bucsuiak, hanem avagy 4 km hosszúságban a vízvezeték köveit is kiszedték, s jó pár évig ebből építkeztek. Ezen a területen még most is egy kis horpadás jelzi a vízvezeték egykori nyomvonalát. Dozmat község előtt a réteken iránytörés következik és széles ívben kelet felé kanyarodik a vízvezeték. Itt mintegy 50 m-re közelíti meg az Arany-patak jelenlegi medrét. Toronynál is ugyanilyen távolságra van a pataktól, de itt a vezeték már 2,0 m mélységben van. Sé községben a pataktól 30 m-re, 1,0 m mélységben található a hajdani vízvezeték. Sé és Olad között a pataktól néhány m-re van a vízvezeték, a volt vízimalom tájékán. * Óladban több helyen feltárták. /: a templom környékén, a volt Rózsafa vendéglőnél. :/. Szombathelyen 1944-ben a Kárpáti Kelemen úttól nyugatra találtak rá, óvóhely ásása közben. A város területén további nyomvonala nem deríthető fel. hipp Vilmos 1870-ben egy előadásában megemlékezett a savariai vízvezetékekről, amelyeken át a kőszegi hegyekből friss forrásvízzel látták el a várost a rómaiak. A vízvezetékek anyaga különböző. Található csillámpalából épített — ennél a fenék, élére állított palalemezekből áll, amelyen a közel kétezeréves használat során némely helyen 20 mm vastag vízkőlerakódást találtunk. A terrazzóból álló vezeték U keresztmetszetű, amely nyersmész és téglatörmelék összeégetésével jött létre. A vízzel érintkező felületét ugyancsak fehér nyers mésztejből égetéssel előállított mázzal látták el. E vízvezeték fedlapjai nagy felületű csillámpalából állanak, az érintkezési felületeket is újabb lapok takarják, és agyaggal zárják. Vízszállítóképessége az 5%o esése mellett napi többezer m

3 ivóvíz lehetett. A római vízvezetékkel való találkozásunk a véletlen műve volt. A bozsoki völgy elég hosszan elnyúlik a község és a kastély felett a Kőszegi-hegységben, azt valósággal harántolja és majdnem az Irottkő alatt ér véget. Velem község vízművének vízbeszerzéséül egy galériát terveztek és telepítettek éppen ott, a bozsoki völgy felső szakaszán. A telepítés során, a földmunkák végzésekor találták meg e területen az első, lapos palakövekből épített csatornát, illetve vízvezetéket. Megállapítást nyert egyértelműen, hogy az római kori vízvezeték. Néhány m hosszúságban feltárták, tanulmányozták. Alig egy év múlva egy következő galéria telepítésekor a második római korú vízvezetékkel találkoztunk, ez csekély mennyiségű vizet is szállított. A galéria szivattyúzásakor az elvágott vízvezeték alsó ágába próbaképpen néhány óra hosszáig nyomattunk vizet, de ennek nyomát sehol nem észleltük. Időrendileg az események: — 1971 őszén befoglalják a Szentkúti-forrást, de mint később kiderült nem az igazit, nem a forrás eredőjét. A következő évben 1972ben történik meg a Lőtéri-forrás befoglalása. Ez már meglepetést hozott, mert kiderült, hogy szó sincs sem6