Hidrológiai tájékoztató, 1979

1. szám, április - Dr. Molnár Béla: Szikes tókutatás a Dél-Alföldön

Szikes tókutaíás a Dél-Alföldön DR. MOLNÁR BÉLA József Attila Tudományegyetem, Szeged A szikes tó a felszíni vizek egyik sajátos típusa. A Nagyalföld földtani felépítése, domborzata és szélsőséges klímája lehetővé teszi, hogy rajta egyedi tulajdonságokkal és hidrográfia viszonyokkal rendelkező szikes tavak jöjjenek létre. A nagyalföldi szikes tavak fő jellemzője, többek között, a nagy oldott sótartalom, a Na+ és HCO—-ban való gazdagság és a nagy pH-érték. A nagyalföldi, és ezen belül is elsősorban a Duna—Tisza közi szikes tavak földtani, morfológiai, fiziko-kémiai és élettani jellemzői sok esetben olyan egyedi üledékképződést eredményeznek, amelynek a megismerése regionális ismeretszerzésen túl az üledékképződésnek számos általános törvényszerűségét is segítenek megoldani. A Duna—Tisza közi szikes tavak recens szingenetikus és szinszedimentációs dolomitképződése a mai ismereteink szerint a szárazföldi üledékképződésben pl. alig néhány helyről ismert az egész világon. A szikes tavak egyben szélsőséges élethelyek is, amelyeket sajátos, a többi felszíni vizekétől, valamint más országokban előforduló sós vizekétől is eltérő élővilág népesít be. Mindezek a tulajdonságok már az elmúlt század második felében felkeltették a kutatók érdeklődését. A múlt század végi és az 1900-as évektől kezdődő kutatási eredmények is azonban, mind földtani-talajtani, mind pedig biológiai szempontból csak egy-egy kutató lelkes munkáját tükrözték. A Nagyalföldön rendszeres és komplex szikestókutatás csak a Szegedi Akadémiai Bizottság (SZAB) 1961. évi megalakulása után és az 1962. évtől folyósított anyagi támogatásával kezdődhetett el. A szikes vizek kutatása 1961. év végén dr. Megyeri János főiskolai tanár témafelelős vezetésével munkaközösség alakult. A munkaközösség olyan személyekből tevődött össze, akik külön-külön már korábban is foglalkoztak a nagyalföldi szikes tavak kutatásával. A József Attila Tudományegyetem (JATE) Földtani és Őslénytani Tanszéke pl. még az 1950-as évek végén Erdei Ferenc akkori Bács-Kiskun megyei képviselő inspirálására kapcsolódott be a Kiskunhalas melletti Kunfehér-tó kutatásába. Erdei F. ui. azzal a kéréssel fordult a szegedi Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatósághoz, hogy adjon szakvéleményt arról, vajon lehet-e a Kunfehér-tavon szabad strandot kiépíteni, a víz ehhez eléggé állandónak bizonyul-e. Az Alsó-Tiszavidéki Vízügyi Igazgatóságnak ebben az időben még nem volt geológusa így, az segítségért a JATE Földtani és Őslénytani Tanszékhez fordult és kérte, vegyen részt ebben a munkában. A Vízügyi Igazgatóság a fúrásokhoz a pénzt biztosította, a szakmai értékelést pedig a Földtani és Őslénytani Tanszék szakemberei, elsősorban dr. Miháltz I. professzor segítették. Biológus részről dr. Megyeri J. és dr. Kiss I. a Szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola tanárai, valamint dr. Uherkovics G. a Tiszakutató csoport tagja ekkor már több évtizede foglalkozott a szikes vizek, vagy a szikes vizekben élő élőlények kutatásával. A SZAB szervezésében az 1961. év végén megalakult munkaközösség tagjai ezekről a munkahelyekről, illetve kutatóhelyekről kerültek ki. Az 1975. év végéig a kutatócsoport általában 5—6 fővel dolgozott. A munkaközösség személyi összetétele időközbeni munkahelyváltozás (Uherkovics G.) és egyéb okok miatt változott, de a létszám új kutatók bevonásával általában megmaradt. A csoport 1962—75 között 11 szikes tavat dolgozott fel komplex módon. Az elért eredményekről először 1962. végén a Magyar Hidrológiai Társaság Limnológiai Szakosztályában Budapesten számolt be. Ezt követően, és különösen az utóbbi években a munkaközösség tagjai a Magyar Hidrológiai Társaság Szegedi Területi Szervezetének minden novemberben, e célból megrendezett szikesvízi ankétján tartanak előadásokat. Közben 1969-ben a csoport tagjai a Magyar Hidrológiai Társaság Limnológiai Szakosztálya által Tihanyban megrendezett nemzetközi szikesvízi szimpóziumon tartottak idegen nyelvű előadásokat. Az itt elhangzott előadások magyar nyelven a Hidrológiai Tájékoztató 1970. évi számában, idegen nyelven pedig az Osztrák Akadémia, Aus den Sitzungsberichten der österr. Akademie der Wissenschaften, Mathem.-Naturw. (KI., Abt. I. 179. Bd., 8. bis 10 Heft) című folyóiratában jelentek meg. Természetesen ezeken kívül ki-ki a maga sajátos szakmájának megfelelő tudományos fórumokon is számos hazai és külföldi előadásban külön-külön is beszámolt az elért eredményekről. Az eddigi eredményeket a csoport tagjai hazai és külföldi folyóiratokban mintegy 70—75 közleményben adták közre. Az évente Szegeden megrendezett novemberi szikesvízi ankéton részt vettek olyan szakemberek is, akik később a Kiskunsági Nemzeti Park megszervezése során, ennek az intézménynek a munkatársai lettek. Így jöttek létre azok a kapcsolatok a SZAB szikesvízi kutatócsoport tagjai és a Kiskunsági Nemzeti Park munkatársai között, amelyek felvetették a közösen végzett kutatómunka gondolatát. Ez vezetett el oda, hogy 1976. január 13-án dr. Szőkefalvi-Nagy Béla akadémikus, a SZAB elnöke, és dr. Tóth Károly, a Kiskunsági Nemzeti Park (KNP) igazgatója, a SZAB és a KNP közötti „Tudományos együttműködési megállapodás"-t aláírta. Ez a megállapodás többek között kimondja: „A SZAB és a KNP szoros együttműködést kíván kialakítani a KNP területén és környékén végzendő összehangolt hatékonyabb és céltudatos tudományos kutatások elősegítésére. A közösen végzett tudományos kutatás célja az, hogy a KNP területének komplex természettudományos feldolgozása — az erőket koncentrálva, a feladatokat pedig ésszerűen felosztva — minél hamarabb és magasabb szinten valósuljon meg, így a KNP természettudományos értékei a hazai és az egyre nagyobb számban érdeklődő külföldi szakemberek számára hozzáférhetővé váljon. A munka e természetvédetté nyilvánított táj földtani, természetföldrajzi és biológiai történetét és jelenlegi állapotát óhajtja feltárni és bemutatni. Egyben lehetőséget ad arra is, hogy a környezetszennyezés ellen védekezve más helyeken is rekonstruálni lehessen a természet eredeti állapotát, vagy korlátok közé szorítani a nemkívánatos természetátalakító folyamatokat. A megállapodás szellemének megfelelően a kutatócsoport dr. Szőkefalvi-Nagy Béla akadémikus messzemenő támogatása mellett 1976. februárjában az 1976. évre új és a korábbinál lényegesen szélesebb körű kutatási és költségvetési tervet készített, amelyet a SZAB jóváhagyása után dr. Szőkefalvi-Nagy Béla elnök támogatás céljából a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) főtitkárához juttatott el. A készített munkaterv szerint a kutatásba a KNP munkatársait és a kutatás sokoldalúságát biztosító más speciális kutatókat is be szándékoztunk vonni. 'így a korábbi 5—6 fő 11—16 főre egészült ki. A MTA főtitkára a munkatervet és a költségvetést jóváhagyta, és ennek eredményeként 1976. nyarán a SZAB és a MTA „A KNP területéhez tartozó és kiskunsági szikes tavak néven bejegyzett terület 1976. évi komplex feldolgozása" c. kutatási szerződést aláírta, maj az 1977. évre újabb hasonló tartalmú szerződés született. A kutatómunka végső célja az volt, hogy a munkaközösség a KNP III. sz. területén levő kiskunsági szikes tavak, tehát a Kisréti-, a Zabszék- és a Kelemenszéktavak tudományos kutatását az 1978. évre elvégezze. A kutatómunka szakmai ellenőrzését a SZAB részéről kezdetben a Mezőgazdasági, később pedig a Föld50