Hidrológiai tájékoztató, 1979

1. szám, április - Dr. Dóka Klára: Dr. Bendefy László: Mikoviny Sámuel megyei térképei (Könyvismertetés)

tudományi Szakbizottság látta el. 1975-ben dr. Megyeri J. témafelelős számolt be a kutatómunka állásáról, dr. Molnár B. és Harmati I. pedig korreferensként szóltak hozzá. 1977-ben dr. Megyeri J., dr. Molnár B. és dr. Tóth K. tartottak beszámoló előadást. A bizottság tagjai hozzászólásaikkal, tanácsaikkal nagyban segítették a további kutatómunka kibontakozását és helyes irányát. A két évre kitűzött célt egyébként a terv szerint sikerült megvalósítani. 1976—77-ben évente mintegy 200—200 oldal terjedelmű természetföldrajzi, limnogeológiai, vízkémiai és biológiai tanulmányokat magába foglaló jelentés készült el. A KNP ezt a munkát már az eddigi feladatainak megoldásánál is jól tudta használni. A következő cél a két év kutatási eredményeinek monografikus összefoglalása lenne. A dél-alföldi szikes tavak kutatása — jelenleg úgy látszik — úgy alakul, hogy a továbbiakban a munkát egy-egy kutatóhely önállóan folytatja, pl. a JATE Természeti Földrajzi Tanszéke, Földtani és Őslénytani Tanszéke, vagy az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság. Ezek a kutatóhelyek a munkába a KNP munkatársait továbbra is bevonják. A szakmai információcsere és a közös, vagy érintkező kutatási problémák megbeszélése a későbbiekben is biztosított. Ez teszi lehetővé az összehangolt munkát. Reméljük, hogy a továbbiakban is sikerekről adhatunk számot. Könyvismertetés DR. BENDEFY LÁSZLÓ: MIKOVINY SÁMUEL MEGYEI TÉRKÉPEI Különös tekintettel az Akadémiai Könyvtár Kézirattárának Mikoviny-térképeire. (MTA Könyvtárának kiadványai 7.) Bp. 1976. I—II. köt. A kutatómunkát gyakran nehezíti az, hogy a különféle közgyűjteményekben őrzött térképek nehezen hozzáférhetők. A gyűjtemények katalógusai más-más rendszert követnek, és a teljességre törekedve a nagy számú dokumentumról csak vázlatos áttekintést tudnak adni. Áll ez a XVIII. század első felében készült megyetérképekre is, amelyek külföldi és magyarországi közgyűjteményekben — kéziratos vagy nyomtatott formában — egyaránt megtalálhatók. Ezért nagy jelentőségű Bendefy László, Mikoviny térképeiről készült, minden részletre kiterjedő monografikus feldolgozása, amelyben a magyarországi térképészet egyik nagy egyéniségének teljes munkásságáról nyújt képet. A kétkötetes monográfia összefoglalja mindazon ismereteket, amelyeket a történeti kutatás Mikoviny életével, pályafutásával, térképészeti módszereivel kapcsolatban feltárt. A munka első részében a család történetét, Mikoviny Sámuel tanulóéveit, hivatali pályájának fontosabb állomásait írja le. Mikoviny 1700-ban született Ábelfalván, tanulmányait Besztercebányán kezdte el, ahol barátságot kötött Bél Mátyással. a Notitia Hungáriáé novae historico-geographica c. helyismereti összeállítás szerzőjével, és ez a barátság egész munkásságát végigkísérte. Mikoviny 1723-ban a jénai egyetemen kapott oklevelet, majd európai útjáról hazatérve 1725-től Pozsony megye mérnöke lett. Bendefy részletesen mutatja be Mikoviny hivatali pályáját: az udvari kamaránál, a selmeci bányatisztképző intézet szervezésében játszott szerepét, valamint a császári hadsereg őrnagyaként végzett hadmérnöki tevékenységét. A szerző rámutat, hogy e változatos életpályán a megyetérképek készítése, a földesúri szolgálatban végzett műszaki feladatok ellátása (elsősorban vízszabályozás) csak egy-egy állomás volt. Mikoviny 1728-ban kapott utasítást az ország megyéinek térképezésére, elsősorban Bél Mátyás említett topográfiai munkájának illusztrálása céljából. Az ország 58 megyéjéből 52-ről készült térkép, csupán az Erdéllyel szomszédos néhány megyére nem került sor. Egy-egy megyéről vagy annak részeiről több kéziratos térkép maradt fenn, a legtöbb mappáról metszet is készült, sőt Bars, Hont, Liptó, Nógrád, Nyitra, Pozsony, Pilis, Solt, Turóc, Zólyom megye térképe megjelent Bél Mátyás Geographiájában. Bendefy László munkájában az egyes közgyűjteményekben őrzött térképeket veszi számba. Az egyes darabok leírásán kívül (jelzet, cím, ábrázolt terület, méretarány, nagyság, keletkezés ideje) bemutatja a térkép keletkezésének körülményeit, összefüggéseit a megyére vonatkozó többi felvételekkel, felhívja a figyelmet a térképről leolvasható régészeti, névföldrajzi, néprajzi érdekességekre. Pontosan megjelöli, milyen részt 4* kapott Mikoviny személyesen a térkép elkészítésében, ki segített a végső kidolgozásban, ki volt a másoló, a rézmetsző. Részletes leírást olvashatunk a térkép anyagáról, színezéséről, a keret díszítéséről is. Ahol erre lehetőség nyílik, bepillantást nyújt a korabeli térképészeti műhelymunkába, az asztrogeometria helymeghatározással, térképek tájolásával, távolságméréssel, a kezdő meridián megválasztásával kapcsolatban. Bendefy először a külföldi közgyűjtemények anyagát tekinti át. Köztük legjelentősebb a bécsi Bibliotheca Albertina, ahol 21 Mikoviny-térképet őriznek, ebből 20 megyei, 1 pedig országos áttekintő térkép. Az 1735— 1740 között keletkezett anyag III. Károly személyes használatára készült. A bécsi National Bibliothek részben eredetiben, részben a metszetek mintapéldányaiban — Mikovinyriek Bél Mátyás munkájában megjelent 10 térképét őrzi. A szerző megállapítása szerint az 1930-as évekig legtöbb Mikoviny-térképet (számszerint 59-et) a bécsi Kamarai Levéltárban (Hofkammerarchiv) őriztek, ezek egy része később a prágai, pozsonyi, bélabányai levéltárakba került. Az 59 térképből 2 megyei mappa, a többi részterületeket ábrázol. A külföldi anyagot a National Bibliothek hitbizományi könyvtárának áttekintő- és várostérképei, valamint a bécsi Hadtörténeti Levéltárban (Kriegsarchiv) őrzött, örökösödési háború korából (1740—1748) származó térképek egészítik ki. A kötet második részében Bendefy László a magyarországi közgyűjtemények Mikoviny-térképeit veszi számba. 47 egyedi darabot az Országos Széchenyi Könyvtár Térképtára őriz. E térképek szép kivitelűek, nem eredeti példányok, hanem átmásolt, sokszorosításra alkalmas tisztázatok. A megyei mappákon kívül e gyűjteményben Duna-térképek és áttekintő lapok is találhatók. A Hadtörténelmi Térképtár Bécsből átvett gyűjteménye 13 Mikoviny-térképet tartalmaz, amelyből 6 megyei térkép. A megyék közvetítésével néhány Mikoviny-térkép a Helytartótanács irattárába, innen az Országos Levéltár térképgyűjteményébe került. Ezek főként a Dunára vonatkoznak. Bendefy a felsorolást a Magyar Tudományos Akadémia Kézirattárának anyagával fejezi be. Itt 18 Mikoviny-térképet őriznek. Ezek a mappák eredeti fogalmazványok, nagyméretűek és igen sok apró részletet tartalmaznak. Bendefy leírását gazdag jegyzetanyag kíséri, közli a szerző a térképeken használatos jelkulcsokat, a térképlapok papírjának vízjeleit, valamint a Mikoviny-család történetére és a térképek keletkezésére vonatkozó okiratok és levelek szövegét. A monográfia második kötetében 24 térképmellékletet találunk az anyag legjellemzőbb darabjaiból. Vízügyi szempontból a térképek rendkívül sokat nyújtanak. Főként azért, mert a XVIII. század első fe-