Hidrológiai tájékoztató, 1979

2. szám, október - Dr. Kulcsár Géza: Megoldási javaslat víziszárnyas-telepek szennyvizének tisztítására

mért egyéb paraméterekkel való összehasonlítás szigndfikancia-elemzése. A talajtani mérések döntően a gyökérzónával uralt —2 m réteg fizikai, kémiai, vízgazdálkodási és tápanyagforgalmi mennyiség, illetve minőségváltozásait" regisztrálja. Ezen belül 5, 10, 20, 50, 100, 200 cm-es mélységű pontokon folytat talajhőmérséklet és talajvízállás meghatározást, illetve talajnedvesség és telítettségi értékmeghatározást. Az ilyen sűrűségű minták kémiai vizsgálatát esetenként, a talajvízminták kémiai és biológiai vizsgálatá periodikusan a talajvízállás meghatározásával azonos időalappal végzi. A talaj beszivárgási értékét, a felszíni érdességet, a talajképlékenység meghatározását és a talaj rétegenkénti pF-értékének mérését dekádonkénti időalappal terveztük bizosítani. A mezőgazdasági, ezen belül agronómia és agrotechnikai megfigyeléseket különleges táblatörzskönyvi lapon tartjuk szükségesnek, esetenként, napszak megjelölésével is rögzíteni. A hidrológiai jelenségek vizsgálatát a talaj felszínén és a talajban végbemenő vízmozgás leírására kell orientálni. E két klasszikus hidrológiai szféra kapcsolatát különösen a növényzet változó biológiai rendszere, valamint a talajművelés befolyásolja, amely a kísérlet egyik lényeges megfigyelési és elemzést igénylő vizsgálati témája. Fontos, hogy a rendszer modellje dinamikus legyen. Alapvetően kell vizsgálni a vegetációs és vegetáción kívüli állapotot a felszíni és felszín alatti vízháztartási elemek egyensúlyfeltétele alapján. Szükséges továbbá a talaj stabilitásvizsgálata is a vízforgalmi helyzet függvényében, hiszen csak akkor válhat értékké a termény, ha az be is takarítható. Végül az üzemgazdasági elemek, észlelések zárja a mérőüzem adatgyűjtési feladatsorát. Ezen belül a termelőszövetkezet üzemgazdasági irányításából adódó, részben szubjektív, részben objektív (értékítéletek, piaci ártámogatási rendszer) hatások vizsgálatának, elemzésének alapjául szolgáló adatok kerülnek gyűjtésre, rögzítésre és értékelésre. Nyilvántartást kell vezetni mindazokról a tényezőkről, amelyek adott keretek között a létrehozott termés értékében ráfordításként foghatók fel. Ezek egyrészt egyszeri mezőgazda

J sági üzemi ráfordítások, tehát költségek, másrészt az üzemszervezés szintjéből adódó műveleti többletköltségek, a melioráció termelésnövelés érdekében jelentkező költségei, a kárelhárítás esetleg költségei. Az ilyen módon összefogott és azonos időalapra vonatkoztatott (1 gazdasági év) összes ráfordítás kerül szembeállításra, az ugyanarra a területre és időszakra vonatkozó eredménnyel. Ezek az adatok Ft-ban mérhetők, mert ugyanarra az időalapra vonatkoznak. A röviden bemutatott elvek és célkitűzések napjainkban már a megvalósulás állapotába léptek. Az elkészült kiviteli tervek alapján 1978—79-ben a mintaüzem tábláin az előkészítő munkák, a csatornák és műtárgymunkák megkezdődtek. A Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság saját műszaki-fejlesztési alapjának jelentős hányadával megalapozta e fontos feladatokat. Az Országos Vízügyi Hivatal és a Mezőgazdasági és Élelmezési Minisztérium egyaránt hozzájárul a modellüzem felszereléséhez. A teljes üzembe helyezést, üzemeltetést a VI. ötéves terv első éveire tervezzük. Bár a terjedelem csak vázlatos bemutatásra adott lehetőséget, úgy vélem, sikerült felkelteni az egyre jelentősebb téma iránt az érdeklődést, és megteremteni annak a feltételét, hogy a szakemberek minél szélesebb köre hasznosíthassa majd a síkvidéki komplex melioráció valósághű nagyüzemi modelljének mérőüzemében szerzett tapasztalatokat. Megoldási javaslat víziszárnyas-telepek szennyvizének tisztítására DR. KULCSÁR GÉZA Hortobágyi Állami Gazdaság Halászati Ágazat Környezet- és tájvédelmi vonatkozásban, de a vízminőség mindenkori alakulása szempontjából egyaránt komoly problémát jelent többek között pl. az, hogy a mezőgazdasági nagyüzemek területein centralizált különféle állattartó telepek (pl. víziszárnyas) szennyvize közvetve vagy közvetlenül élővizekbe kerül. Ez természetesen maga után vonja a vízminőség romlását, a mesterséges eutrofizálódás minden káros hatásával együtt. Tekintettel arra, hogy tudomásom szerint a víziszárnyas-telepek szennyvizének tisztítása hazai viszonyok között nem megoldott, új megoldást kell keresnünk! A következőkben a víziszárnyas-telepek szennyvizének tisztítására javasolt megoldást ismertetem. A szennyező forrás eredetét tekintve, a hagyományos eljárások alkalmazásának jelentősége ez esetben csökken. Megítélésem szerint a biológia tisztítási fokozat megfelelőnek bizonyulhat vezértechnológiaként. A szennyvíz útjába a tisztító rendszerbe történő bevezetés előtt 10 mm-es pálcaközű rácsot helyezünk el, a toll megfogására. Ezt követően az elhasznált itató,és technológiai vizet átemelő zagyszivattyú szakaszosan juttatja egy a vízátfolyás folytonosságát biztosító s egyben ülepítő térbe, amelyet két kútgyűrűből alakítanak ki. A folyamatos üzemelés biztosítása végett az alsó részen felgyülemlett szennyvíziszapot időnként el kell távolítani. Az alkalmazandó tisztító rendszer algás-, nádas- és halas egységekből áll. Méretezésük a víziszárnyas-telep nagyságától, valamint a tartott fajtól (kacsa, liba stb.) függ. Egy 5000-es libatelep szennyvizének tisztítására 1,5—2,0 ha-on kell a fenti rendszert megvalósítani. Az egyes egységek területméretei az algás-halas egységek irányában csökkennek. Az ülepítő aknából' a szennyvíz gravitációsan jut az algás egységbe. . A rendelkezésre álló hazai és külföldi szakirodalmak figyelembevételével a rendszerben a víz tartózkodási idejét a következőkben határoztam meg: az algás egységben 20—25, a nádas egységben 20—25 és a halas egységben 10—12 nap. A rendszerben végbemenő folyamatok lényege a következőkben összegezhető: Az algás egységbe érkező víz még jelentős mennyiségben tartalmaz növényi tápanyagokat. Ezeket az algák fotoszintetizáló tevékenységük révén asszimilálják, miáltal jelentős vízminőség-javulás várható. Az itt elérhető tisztulási hatásfok irodalmi adatok alapján — az előülepítés után — a következő: BOI

5 70—80-, öszszes sótartalom 20—30-, összes N 30—35- és a P-tartalom 20—40%-kal csökken. Az algás egységből kettőt kell létesítenünk, mivel a csúcsidőszakban csak így biztosítható a kívánt tisztulási hatásfok. Az itt kialakított földgátak az áramlástörők szerepét töltik be, így a tisztulás szempontjából kedvezően módosul a víztömeg sodorvonala valamint mozgásának sebessége. A szenynyező anyag további számottevő hányada pedig kiülepszik a tófenékre és a bentosz produkcióját növeli. A nádas egység az algás és halas egységek között helyezkedik el. Ez az „ültetvény" % részben nádból (Phragmites communis) és 7'. részben tavi kákából (Scirpus lacustris) áll, amit mesterségesen telepítenek a rendszerbe. A nádasnak nemcsak a biológiai, hanem 14