Hidrológiai tájékoztató, 1979

1. szám, április - Tokárné dr. Rudas Julianna: A IV. Vízügyi Történeti Napok a rendezvényen elhangzott előadások tükérben

lének ősi vízrajzát őrzik meg, gyakorlatilag egyidőben, azonos módszerekkel készült felvételek segítségével. Rendkívül érdekesek a Dunára vonatkozó áttekintő térképek, amelyeket az Országos Levéltár őriz. A szabályozatlan Dunát ábrázolják a folyó menti megyék (pl. Pozsony, Komárom, Pest, Bács-Bodrog, Tolna) mappái, az Al-Dunára vonatkoznak a Temesi bánság több gyűjteményben is megtalálható térképei. A Tisza kanyarulatait Abaúj, Zemplén, Külső-Szolnok, Csongrád, Bács-Bodrog megyék mappái ábrázolják. A Moson és Győr megyei térképeken a szabályozatlan Rába, a nagy kiterjedésű Hanság, Bács-Bodrog megye rajzán az elöntött Duna- és Tiszavölgy, a Ferenccsatorna helyén húzódó mocsár, Fejér és Veszprém megye térképein a Sió, Sárvíz, Gaja elmocsarasodott környéke látható. A XVIII. század elején a Sió két ágban torkollott ki a Balatonból, vízállása magasabb volt a mainál, ezért a Tihany—Aszófő közötti földnyelv elkeskenyedett. A Somogy megyei térképek a Balaton magas vízállását rögzítik, a déli part jelentős részén mocsárövezetet ábrázolva. Kiterjedt mocsár helyezkedett el Hódmezővásárhely, Mártély, Földeák között, Nagybecskereknél, a Körös és Berettyó mentén, Pest megyében Akasztó és Nádudvar között. A térképek ábrázolják azokat a mocsarakat is, amelyek a török megszállás idején védelmi célokat szolgáltak, például Szigetvár, Nagykanizsa, Székesfehérvár környékén. Végül a térképeken nyomonkísérhetők a XVIII. század első felében végrehajtott vízszabályozások is. Ezek egy része Mikoviny Sámuel nevéhez fűződik (pl. a Tata környéki mocsarak lecsapolása, a Selmec melletti tározók építése), de megfigyelhetjük a Trencsén megyei térképeken a Vág átmetszéseit, a Temesi bánság térképein Mercy tábornok határőrvidégi vízszabályozásának nyomát, a baranyai mappákon a Duna Mohács és Báta környéki átvágásait. A vízügyi szempontból jelentős anyagot tervek egészítik ki. A pozsonyi levéltár őrzi a pozsonyi Kórház utca csatornázásának tervét 1733-ból, a bécsi hitbizományi könyvtárban található a pestbudai hajóhíd és környéke rendezési terve, amelyen a Duna keresztszelvénye és a budai vízmérce is látható. Az Akadémián őrzött Balaton-térképről Mikoviny Tisza—Duna—Sió—Balaton—Dráva hajózható csatornára vonatkozó elképzelése olvasható le. Bendefy László munkája renkívül sokrétű, hasznos összeállítás. Nemcsak egy kiváló térképész egész munkásságáról és a korabeli felmérési, térképkészítési módszerekről ad hiteles képet, hanem jelentős forrásanyag Magyarország XVIII. század eleji földrajzi viszonyainak és településhálózatának megismeréséhez is. Az itt leírt térképek felhasználása az egyes részterületek — így a vízrajzi viszonyok — áttekintéséhez is megbízható adatokat szolgáltat. Dr. Dóka Klára A IV. Vízügyi Történeti Napok a rendezvényen elhangzott előadások tükrében A Magyar Hidrológiai Társaság Vízügyi Történeti Bizottsága a Szolnoki Területi Szervezettel közösen Szolnokon rendezte meg 1977. október 7—8-án a IV. Vízügyi Történeti Napokat. A rendezvényen a fő hangsúly annak ismertetésére esett, hogy milyen a KözépTiszavidék vízgazdálkodásának hatása Szolnok megye fejlődésére. Az előadások főként a XVIII. és a XIX. század vízügyi kérdéseivel foglalkoztak olyan igénnyel, hogy a múlt feltárása ne csupán az elmúlt idők feladatait világítsa meg, hanem lehetővé tegye a dinamikus megismerést. Ilymódon a vízgazdálkodás különböző problémáit más és más szemszögből vizsgálva, képet nyerhettünk az elmúlt évszázadok vízgazdálkodásának folyamatáról Szolnok megyében. A rendezvény helyszíne és mottója lényegében meghatározta az előadások témáját. Érthető tehát, hogy a folyószabályozás, az árvízvédelem és a vízrendezés kérdéseivel, feladataival foglalkozott az elhangzott 9 előadás túlnyomó hányada. Ugyanakkor értékes információkat kaphattunk az ártéri gazdálkodás XIX. századi helyzetéről, valamint a vízkutatás és kútfúrás múltjáról is. Az alábbiakban a rendezvényen elhangzott előadások néhány részletével kívánunk tájékoztatást adni. Hazánkban a XV. század végéig tartó gazdasági fejlődést és az ehhez kapcsolódó — a kor színvonalának megfelelő — területformálást egycsapásra semmisítette meg az országot ért tragédia, a Mohácsi vész. Megindult az elpusztásodási folyamat, s nagy területek néptelenedtek el. A XVIII. század elején az ország újjáépítésének, gazdasági újjászervezésének egyik legdöntőbb kérdése a török időkben elvadult „vízviszonyok" rendezése volt. Ebben az időben igen sok vízrendezési vonatkozású térkép és terv készült, azonban a megvalósításnak hiányoztak a gazdasági, anyagi, műszaki, szervezeti és személyi feltételei. Széchenyi István, Vásárhelyi Pál és más neves mérnökök munkássága nyomán indult meg a Tisza-szabályozás Tiszadobnál 1846. augusztus 27-én az 55-ös számú átmetszés munkáival [1]. Ezzel megkezdődött a Tisza-szabályozás nemzedékekre kiható munkája. A védtöltések mai nyomvonalukon — bár a mainál alacsonyabb és gyengébb kivitelben — 1872-re készültek el. Az átvágások 1908-ra fejlődtek ki véglegesen. Ezt követően már csak egyes helyi bevatkozások voltak, mint pl. a borsodi nyílt ártér utólagos begátolása a 40-es években. A Tisza szabályozása az ország mai területének mintegy egynegyedén tette lehetővé a biztonságos ipari és mezőgazdasági termelést, a közlekedést és az emberi lakóhelyek fenntartását. Árvizektől mentesített területen él hazánk lakosságának csaknem a fele. A Tiszaszabályozás jelentősége ezért értékben fel sem mérhető, tulajdonképpen új honfoglalás volt. Az árvízkárok hazánkban 1850 óta rohamosan csökkentek. Igaz, hogy egy-egy gátszakadás még ma is nagy bajokat okozhat, de ezek ritkák és az ezek által okozott koncentrált károk is kisebbek azoknál a károknál (ide értve az árvízmentesítések hiányából keletkező elmaradt hasznot is), amelyek a szabályozatlan időszakban keletkeztek. A tiszai gátszakadások egyébként is igen ritka előfordulásúak, ilyenre utoljára 1948. januárjában volt példa a Felső-Tiszán, a beregi oldalon [2], A Közép-Tiszavidéket vizsgálva, az itteni árvizek ellen a jászok és kunok már a XVIII. század közepén kezdtek nagy területeket védő gátakat emelni. Ezek között a legrégebbiek és legismertebbek az alsószentgyörgyi „Borsák gátja", a taskonyi „Mirhó-gát", a dósai „Holt-Tarna gát", a kiséri „Metzenzóf-gát" és a ladányiak „tiszai töltése". A jászsági Zagyva-Tarnavölgy XVIII. századvégi vízrendezési munkáiról a krónikák alig tesznek említést. A legújabb levéltári kutatás alapján vált ismertté, hogy a jászok már az 1770-es évek végétől nagy jelentőségű vízszabályozási munkákat terveztek és végeztek. E munkálatok legnagyobb részt id. Bedekovich Lőrinc nevéhez fűződik. A Jászság területén, a folyóvizek szabályozása (Regulatio fluviorum) keretében több, jelentősebb vízügyi munkát terveztek, illetve építettek. Így 52