Hidrológiai tájékoztató, 1979

1. szám, április - Farkasné Erdődi Erzsébet: Kisköre, Leninváros és Gárdony-bikavölgyi hévízfeltáró fúrások ismertetése

A würm I. stadiálisban a lefolyási viszonyok alig módosultak, de durvább lett a folyó hordalékanyaga. A durvahomok csaknem Hajdúböszörmény környékéig eljutott (1. ábra l) állapot). A Hajdúhát pannóniai röge erőteljesen letarolódott, környéke feltöltődött, olyannyira, hogy árvizek idején már iszapok, homok, vagy iszap-felhalmozódás volt a térség legnagyobb részén. A würm 11. szakasz viszonylag enyhébb éghajlatú volt, nem volt tehát igazi stadiális. Az Érmeilék és Körös-vidék süllyedése ekkor újra magához vonta a Felső-Tisza ősvízrendszerét. A kavicsos homok a Szatmárisíkság déli szegélyén, a durvahomoksáv, pedig Szamosszegtől Nyírlugosig követhető (1. ábra m) állapot). A würm 111. stadiális üledékeit ábrázoló térképvázlat arról tanúskodik, hogy a vizsgált terület legnagyobb részén vagy letarolódott a würm-végi üledék, vagy nem is képződött. Az Ős-Tisza durvahomoksávja a Nyírség keleti peremén húzódik északról délfelé. Egy másik keskeny durvahomoksáv, amely feltehetően a Szamos hordalékanyaga lehetett, Csenger környékétől északkeletre, vagyis az akkori Tisza völgye felé tart (1. ábra n) állapot). 1. A szerkezeti viszonyokról általában A würm végére a Nyírség és a Szatmári-síkság területe része lett annak a hordalékkúpnak, mely az egész Alföld területét beborította. Már a hordalékkúp épülése során is jelentkeztek kisebb-nagyobb kéregmozgások, melyek elsősorban a lejtési viszonyok változásaiban mutatkoztak meg, a hordalékkúp mai szerkezetét azonban az óholocén kéregmozgások alakították ki. A területet északról és délről összepréselő erők öszszetördelték és redőzték. A 2. ábra a terület töréses szerkezetét mutatja be, de a günz előtti felszín izohipszái a redők boltozatait és vápáit is szemléltetik. A törések csaknem kivétel nélkül torlódások, térrövidüléssel jöttek létre, legtöbbjük ugyanakkor a vízszintes elmozdulások síkjai is voltak. A törések az alaphegység rögmozgásainak tűröződései a laza üledékben. A törések csapásai alapján ugyanis arra lehet következtetni, hogy azok az alaphegységig leható miocén-kori torlódások megújult vonalai. A szerkezeti mozgások a hajdani összefüggő durva hordaléksávokat függőlegesen és vízszintesen elmozdították, tektonikailag zavart állapotba juttatták. Már Láng S. (1952) is megemlékezett a Nyírség és az Érmeilék recens kéregmozgásairól, arról is, hogy a fiatal kéregmozgások a Nyírséget három nagy egységre tagolták. A keleti és nyugati egység között a középső rész alacsonyabbra került. A hordaléksávok vízutánpótlódásának vizsgálatánál ezeket a szempontokat is figyelembe kell venni. IRODALOM 1. BACSAK GY. (1955): A pliocén és pleisztocén az égi mechanika megvilágításában — Földt. Közi. 82. p. 70—105. 2. ábra. A Nyírség és a Szatmári-síkság hordalékkúpjának szerkezete 1 — a günz I. stadiális üledékanyagának feküszintvonalai; 2 — torlódásos szerkezeti vonalak; 3 — vízszintes elmozdulások 2. ERDÉLYI M. (1960): A Hajdúság vízföldtana. Hidr. Közi. 40. 2. p. 90—104. 3. FRANYÓ F. (1966): A Sajó—Hernád hordalékkúpja a negyedkori földtani események tükrében. Földr. Ért. 2. p. 153— 176. 4. LÁNG S. (1952): Hazánk vízgyűjtőjének felszíne. Hidr. Közi., 32. 5—6. p. 187—196. 5. LÁNG S. (1964): Les changements climatique du Pléistocéne et du Pliocéne supériuer et le dévelopment périodique du relief. Hung. Geogr. and Cartogr. st., the 20th Intern. Geogr. Congr. Bp. 1964. 6. MIKE K. (1968): Holozane Krustenbewegungen und ihre Bedeutung in der Entwicklung des hidrographischen Bildes der Ebene von Szatmár-Bereg. Ann. Univ. Sc. Budapestensis de R. Eötvös Nom. Sect. Geogr., IV. p. 83—91. 7. MIKE K. (1974): Hordalékkúpok üledékritmusai a Körösvidéki földtörténeti elemzésének tükrében. Földr. Közi. 4. p. 292—312. 8. MOLNÁR B. (1964): A magyarországi folyók homoküledékeinek nehézásvány-összetételének vizsgálata. Hidr. Közi. 44. p. 347—355. 9. OZORAY GY. (1964): A Nyírség, a Bereg—Szatmári-síkság és a Bodrogköz vízföldtana. Földr. Ért. 13. 1. p. 113—122. 10. RÓNAI A. (1959): Adatok a folyók üledékképző munkájának ismeretéhez. Hidr. Közi. 39. p. 1—16. 11. RÓNAI A. (1972): A negyedkori üledékképződés és éghajlattörténet az Alföld medencéjében. MÁF1 Évk. 56. 1. p. 1—357. 12. RÓNAI A. (1972/a): Az Alföld-kutatás újabb eredményei. MÁFI Évi. Jel. p. 55—66. 13. SÜMEGHY J. (1944): A Tiszántúl. Magyar Tájak Földtani Leírása. Bp. I—II. p. 208. Kisköre, Leninváros és Gárdony-bikavölgyi hévízfeltáró fúrások ismertetése FARKASNÉ ERDÖDI ERZSÉBET Vízgazdálkodási Tudományos Kutatási Központ A hévizek iránt mutatkozó fokozódó igényt a sokrétű felhasználási lehetőség okozza. A legfontosabbak: gyógy- és strandfürdők, melegvízellátás, fűtés. A nagyarányú igénynövekedés a feltárások ütemének gyorsulását eredményezte, nevezetesen az elmúlt húsz évben évenként 10—15 db hévízfeltáró fúrást telepítettek. A mai feltártság mellett megállapítható, hogy hévizeink elsősorban a felsőpannóniai alemelet alsó szakaszában kifejlődött homok—homokkő-sorozathoz kötöttek, illetve a mezozóos, karsztosodott karbonátos kőzetekhez. A földtani kutatások eredményeként hévízfeltárási