Hidrológiai tájékoztató, 1979

1. szám, április - Primás Antal-dr. Salamin Pál: Drénezés az Alföldön a síkvidéki üzemi vízrendezés keretében

gé nehéz megfelelő fokon elérni a tábla nagyüzemi méreteinél. A nagyüzemi termelés egyik nagy akadálya a tábla talajának télvégi, koranyári, esetleg őszi elsárosodása, amikor az említett nagy súlyú és költséges gépek üzemeltetése akadályoztatott, illetve a tábla egyes részein lehetetlen a művelés. A talaj megfelelő vízgazdálkodásának előkészítéséhez — a homogenitás biztosításához — olyan vízrendezési rendszert kell megvalósítanunk, amelyben meghatározó szerep jut a drénezésnek. A drénezés ugyanis egyike azoknak a vízrendezési beavatkozásoknak, amelyek lényegében kártétel nélkül (csak a gravitációs erő hatása alatti vizeket vezetik el) igen kedvezően szabályozzák a talaj nedvességtartalmát, s akadályozzák a káros vizek keletkezését. Különben nagy vita útján igyekeznek ma eldönteni, hogy nem lehetne-e gazdaságossági szempontból jóval olcsóbban megoldani a tábla rendezését felszíni művekkel (ez a kérdés azonban már túlnő előadásunk keretein). A vízrendezés fő módszereinek megvalósításánál természetesen nagy szerepet játszanak a talajok fizikokémiai sajátságai, valamint kiemelkedően a talajok fölösleges nedvességtartalmának származási körülményei. A nedvesség elsősorban a csapadékból közvetlenül származik. Számolnunk kell azonban a csapadékból közvetve származó fölösleges nedvességgel is: a) duzzasztott vízszint tartó földtöltések melletti területek átszivárgó — fakadó vizű (pl. az árvédelmi töltések mellett, a különböző alföldi tározók töltései mögött stb.); b) a talajvízszintnek nagy területre eső emelkedéséből a talajfelszínre szivárgó vizek; c) az árvízi elöntések vize; d) a túlöntözés vize; stb. S mindezeket súlyosbítják a levezető rendszer hibái, de ezeknek a vizsgálata már nem feladatunk! Itt elsősorban csak a csapadékból közvetlenül származó vizek hatását elemezzük és érintőlegesen a duzzasztott vízszinttartó földtöltések melletti drénezéssel foglalkozunk még. 1.2 A drénezés általános helyzete az Alföldön Általában megállapítható, hogy a drénezéses vízrendezés az Alföldön fejlődésének kezdetén van. A jelenleg már berendezett és működő drénezett területek összes kiterjedése alig haladja meg az Alföldön a 2000 ha-t, pl. Sárospatakon, Csengeren, Fehérgyarmaton, Tákodon, Beregdarócon, Nádudvaron, Füzesgyarmaton, Gyula körzetében, Felgyőn van drénezett terület. Vannak még különben kezdeményezések a Bodrogközben is. Ki kell emelni, hogy a tákodi drénezés szovjet közreműködéssel készült. A századforduló nagy drénezési munkáiból az Alföld alig részesedett, így tudomásunk szerint egyedül Fegyverneken és Szeged közelében dréneztek, de ezekről sincsenek közelebbi adataink. A megvalósított drénezések tapasztalatai általában kedvezőek. Ezért számos tervezés van ma folyamatban (a Bodrogközben, a Szerencs-patak völgyében, Nádudvaron, Békésen, Békéscsabán, Sarkadon, a Csorvádi Állami Gazdaságban stb.). A tervezett drénezéses területek kiterjesztése már megközelíti a 10 ezer ha-/t. Természetesen még ez is igen kevés alföldi méretekben, de mindenesetre az útkeresés már megindult! A költségek kb. 25—30 ezer Ft/ha-t tesznek ki. A dréncsövek az esetek többségében égetett agyagból vannak, a műanyag csövek most kezdenek elterjedni. A szívók távolsága általában 10 és 20 m közöttiek. Az alföldi drénezéseknél a legnagyobb akadály a túl magas víztelenítési szint (a befogadó csatornák vízszíne túl magas) és így a vízduzzasztás veszélye a drénrendszerben nagy (pl. Füzesgyarmaton). A számos építési és tervezési ok közül itt főleg azt emeljük ki, hogy a tervezési módszerek nem eléggé kikristályosodtak. Sajnos meg kell állapítani, hogy a kutatás — különösen az Alföldön — minimális és az igények megelőzték a kutatásokat. (Ezért a tervezők részére nem állt rendelkezésre az Alföldre alkalmas tervezési segédlet sem.) S talán megemlítjük még, hogy a különböző drénezési feladatok megoldásának hatásossága sem eléggé ismert! Mindezeknek a hiányosságoknak a felszámolásánál azonban mindenképpen sok segítséget adhatnak az őrségi tapasztalatok! Foglaljuk össze még vázlatosan, hogy az eddigi és a tervezett alföldi drénezéseknél milyen feladatokat akartak megoldani: a) a talaj vízháztartásának a javítása, az esetleg kialakuló ál-talajvizet tartó terek nedvességének eltávolítása, összefoglalva: a drénezés hatásának lemérése a laza, a középkötött, a kötött, illetve a tőzeges talajokban; b) a táblákon belüli nedves foltok megszüntetése szűrőzött, ún. céldrénekkel; c) a talaj elnedvesedése elleni küzdelem duzzasztott vizet tartó töltések, s magasvezetésű öntözőcsatornák mellett; d) a szennyvizeknek nyárfásokba telepített szűrőmezőkön történő elhelyezése; e) az altalajöntözésnek, a talaj vízháztartásának és a fölös vizek elosztásának párhuzamos megoldása, kettős működésű drénezéssel; f) a talajvízszín-szabályozás elősegítéseként drénezés; g) a drénezési megoldások kutatási szintű vizsgálata (pl. a függőleges dréneké, a kettős működésű dréneké, az altalaj öntözésé stb.). Az altalajöntözéssel, illetve főleg a kettős hasznosítású drénezéssel kapcsolatban a vélemények eléggé negatívak, ellentmondók (jó tapasztalatokról tudunk a csengeri gazdaságból). 2. Az alföldi vízrendezés műszaki és mezőgazdasági megoldásai Első kérdés, hogy mi a vízrendezés célja? Mezőgazdasági szempontból a legjelentősebb, hogy a kistérségben, illetőleg a kistérségekből felépülő nagytérség egész területén: a) mindenegyes táblán belül egységes és a növénytermelés szempontjából kedvező (optimális) legyen a talaj vízháztartása: b) a talaj felszíne és a talajtest is lehetőleg egyenletesen víztelenedjék, hogy ne keletkezzék a gépek működését akadályozó káros víz (felszínen, talajban); c) a vízrendezés feladata, hogy feloldja a klimatológiai ellentmondásokat, így a csapadékos éghajlati hatások esetében a fölösleges víz eltávolítható, viszont száraz, aszályos időben lehetőleg minden csepp víz visszatartható legyen! Ahogy a vízépítő mérnök mondja, a múltban a fő cél a vízelvezetéses vízrendezés jó megoldása volt, ma pedig a fő cél a vízvisszatartásos vízrendezés, vagyis a vízgazdálkodás fejlesztése. A fő célban a vélemények eltérőek voltak az idők folyamán. 1940-ig, amikor max. egyidejűleg 1 millió ha volt víz alatt, elsősorban a vízlevezetés dominált. Azóta a levezetés és a tarozás lehető legjobb összhangját tartjuk a legfontosabbnak! A kistérségekben, de egyben a kistérségekből felépített nagytérségekben jelentős kiegészítő célként említhetjük az üzemi földúthálózatok kifogástalan víztelenítését, valamint a szolgálati területek (majorok üzemi központok) nem burkolt felületeinek vízrendezését. A jelzett célok megoldása gyakran igen nehéz, s feltétlenül megkívánja a mezőgazda és a vízépítőmérnök együttműködését. A feladatoknak megfelelően röviden összefoglalnánk a vízrendezés eszközeit: I. A mezőgazda területén: a) egyrészt a táblákon kívül: a nagyüzemi tábla- és útrendszer célszerű kialakítása; b) másrészt a táblákon belül: a vízrendezést elősegítő agrotechnika, talajjavítás, a talajfelszín alakítása stb.; az egyéb mezőgazdasági műveletek (pl. vakonddrénezés stb.). 39