Hidrológiai tájékoztató, 1979

1. szám, április - Primás Antal-dr. Salamin Pál: Drénezés az Alföldön a síkvidéki üzemi vízrendezés keretében

lepene ~ lepenye utótagját Smilauer — bár kérdőjelesen — a 'lepény' szóból vezeti le; eszerint Úti-laposnak vagy Üt lápájá-nak mondhatnánk. A Táj szótár azonban ismeri a lepenye szót, amely a Mátra vidékén 'puha' jelentésű (16). Tehát a karsztos-sziklás hegyek közt ez egy puha talajú völgy lehet. Én az Almás-völgynek az Almás-szőlő déli pereme alá kanyarodó felső szakaszával azonosítom (1/c. ábra), amelynek völgyfőjében, az útak találkozásánál elterülő tisztítást a környék népe a múlt század végén még Lepenyerét-nek nevezte, adatközlőm, Varga Imre 45 éves szinpetri lakos még a nagyapjától hallotta így nevezni. A Jósva következő jobb oldali mellékvize a teresztenyei határjárásban fluvius Almás, tehát Almás-patak néven szerepel (18). Ortvay nem tudja pontosan beazonosítani (14), Smilauer pedig tévesen a Vérremály (a mai térképeken Verő-mái) tövébe, tehát a Kecskekútivölgytől tovább keletre, Szinpetri határába helyezi (15), és térképéről kitűnően a mai Borházi-kúttól kiinduló völgyecskével azonosítja (1/b. ábra), amelyben most a Jósva-völgyből Tornakápolna felé kapaszkodik fel a műút. Szerintem a fluvius Almás a Kajta-völgytől keletre következő Almás-völgy vízfolyása és ezt a ma is élő völgynév kétségtelenné teszi! A teresztenyei határjárást nyomon követve tovább kelet felé, rivulus Farkaspotoka a következő vízfolyás neve (18). Ortvay nem tudja azonosítani, „a Jósvának ma e néven nem ismert mellékvize" — írja róla (14). Smilauer, minthogy az előzőkben — téves azonosításai folytán — menthetetlenül elcsúszott a völgyekkel és vízfolyásokkal kelet felé, most már folytatja tévedéssorozatát és a Farkas-patakát még tovább keletre, Szinpetri és Szin közé helyezi és amint térképéről kiderül (1/b. ábra), a Szövetény-völgy (l/a. ábra) patakjával azonosítja (15). Ortvay és Smilauer is tévednek, a Farkas-patak ugyanis élő helynév! A nép ma is így nevezi a Kecskekúti-völgy vízfolyását, különösen a Kecske-kút feletti, felső völgyszakaszon, de térképeink némelyikén is, pl. az 1966. évi kiadású 1:10 000 méretarányú térképen is e néven szerepel. A Jósva vízgyűjtőjéhez tartozik az a völgy is, amelyet az oklevél egyik helyen ad vallem Mellabini, pár sorral alább per vallem Mellabim formában említ meg (18). Az oklevél szövegéből kitűnően a Farkaspatak völgyének egyik jobboldali mellékvölgye. Smilauer, miután a Farkas-patakot Szinpetri és Szin közé helyezte, ebből következően ezt a völgyet Varbóc határába teszi (15), és amint a térképvázlatról kitűnik, a Szövetény-völgy egyik jobboldali mellékvölgyével azonosítja, valószínűtlenül kiterjesztve ezzel az Árpád-kori Teresztenye határait és területét. Ezzel szemben, ha a Farkas-patak völgyét helyesen a Kecskekúti-völggyel azonosítjuk, akkor ez a völgy is Teresztenye valós határára kerül és nagy valószínűséggel a mai Mély-völgy-gyel azonosítható. Egy tavat is említ, tulajdonnévi megjelölés nélkül, a teresztenyei határjárás az Almás-patak és a Farkaspatak közti területen (18), de azt ma hiába keressük, azón a tájon ma egyetlen tavacska sincsen, valószínűleg dolinató lehetett, amelyből — nyelője felnyílván — a víz bizonyára a Szabadság-barlang karsztos járatrendszerébe folyt le, és a Kecske-kúton lépett ki; így a hétszáz év előtti kis tó helyét ma csupán valamelyik száraz töbör jelzi (l a. ábra). Ilyen változásra számos példát ismerünk a környéken (5). A Jósva-völgy Árpád-kori vízrajzának a fennmaradt oklevelek adatai alapján történő rekonstruálásával tehát nem csupán azóta eltűnt mocsarak, vizenyős területek és dolinatavak képe rajzolódik ki, de azzal, hogy jórészt sikerült megnyugtatóan azonosítani az oklevelekben szereplő völgyeket és vízfolyásokat, most már nagyobb biztonsággal állapíthatók meg a XIII. század végi birtok-, illetve faluhatárok is. Ez pedig a terület történeti-földrajzi, illetve történeti képének újraértékelését is maga után vonja. IRODALOM 1. A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára. Bp. 1967— 1976. 2. Czuczor G.—Fogarasi J.: A magyar nyelv szótára. Pest, 1862—1874. 3. Dénes Gy.: A fokozatosan lepusztuló vízzáró takaró szerepe az exhumálódó karszt morfológiai fejlődésében. Karszt és Barlang, 1971. I. 4. Denes Gy.: Felszíni túraútvonalak az Aggteleki-karsztvidéken. In: Aggteleki-karsztvidék útikalauza. Bp. 1975. 5. Dénes Gy.: Az Aggteleki-karsztvidék kisebb barlangjai, zsombolyai és felszíni karsztjelenségei. In: Aggteleki-karsztvidék. Bp. 1975. 6. Fejér Gy.: Codex diplomaticus Hungáriáé ecelesiasticus ac civilis. Budae, 1829—1844. 7. Fényes E.: Magyarország leírása. II. Pesten, 1847. 8. Hunfalvy J.: A Magyar Birodalom természeti viszonyainak leírása. III. Pest, 1865. 9. Ila B.: Gömör megye. III. Bp. 1946. 10. Jerney J.: Magyar nyelvkincsek Árpádék korszakából. Pesten, 1854. 11. Magda P.: Magyarországnak . .. geográphiai leírása. Pesten, 1819. 12. Magyarország vármegyéi és városai. I. Abaúj—Torna vármegye. Bp. 1896. 13. Mikloslch F.: Etymologisches Wörterbuch der slavischen Sprachen. Wien, 1886. 14. Ortvay T.: Magyarország régi vízrajza a XIII. század végéig. Bp. 1882. 15. Smilauer VI.: Vodopis starého Slovenska. Praha-Bratislava, 1932. 16. Szinnyei J.: Magyar Tájszótár. Bp. 1893—1896. 17. Vass I.: Az Aggteleki barlang leírása. Pesten, 1831. 18. A zichi és vásonkeői gróf Zichy-család idősb ágának okmánytára. I. Pesten, 1871. Drénezés az Alföldön a síkvidéki üzemi vízrendezés keretében* PRIMAS ANTAL—DR. SALAMIN PAL, Vízgazdálkodási Intézet — Budapesti Műszaki Egyetem 1. Bevezetés 1.1 A mezőgazdasági nagyüzemi vízrendezés követelményei A mezőgazdaság mai legjelentősebb feladata a „nagyüzemi termelés"-nek, vagy másképpen a mezőgazdaság „iparosításá"-nak a megvalósítása. * A Magyar Hidrológiai Társaság Szegedi Területi Szervezetében 1978. március 14-én elhangzott előadás. Ennek feltétele, hogy a nagyüzem nagy súlyú, költséges gépeivel a lehető legkedvezőbben valósítsa meg az ún. „termelési egység"-en a nagyüzemi táblán (kb. 50—100 ha) a termelést. A legelső kérdés a „nagyüzemi termelési egység" a „tábla" megfelelő kialakítása. A mezőgazdasági nagyüzemi tábla nemcsak alapvető termelési eszköz, hanem a nagyüzemi tevékenységi munka tárgya is. S ugyanakkor meghatározza a nagyüzemi termelés szintjét is. Ezt a termelési szintet alapvetően befolyásolja, hogy biztosított-e a termelési egység vízgazdálkodásának. főleg vízrendezésének kedvező alakulása, továbbá tér- és időbeli homogenitása! Mind a két feladatot, a vízrendezést, valamint a tábla talajának homogenitását elég-