Hidrológiai tájékoztató, 1978

Nagyistók Ferenc: A Csongrád megyei pleisztocén összlet vízföldtanának néhány kérdése

Megállapítható, hogy a térségi vízellátás bizonyos mértékig korlátozza az ipartelepítés lehetőségeit. Rendkívül fontos tehát, hogy a tervezés során előre felmérjék a távlati ipartelepítés lehetőségeit. IRODALOM (1) Jeney—Hosszú—Jeneyné: Békés megye távlati vízellátása. Kézirat, 1974. (2) Jeney A.: A Békéscsaba—vandháti vízmű bővítése. Diplomaterv, 1975. (3) Jeneyné: Az újkígyós! vízműtelep fejlesztési lehetőségei. Diplomaterv, 1975. (4) Erdélyi M.: A magyar medence hidrodinamikája. VITUKI, 1973. (5) Vízgazdálkodási Keretterv. OVH, 1975. (6) Juhász J.: Hidrogeológia. Akadémiai Kiadó, Bp. 1976. (7) Savanyu K.: Békés megye regionális vízellátásának lehetőségei. Diplomaterv, 1976. A Csongrád megyei pleisztocén összlet vízföldtanának néhány kérdése* NAGYISTÓK FERENC Csongrád megyei Víz- és Csatornamű Vállalat 1. Bevezetés Csongrád megye vízföldtani megismerése jelentős múltra tekinthet vissza. Már az 1800-as évek végén megindult itt a mélységi vízkutatás és természetesen a kutatási eredmények feldolgozása. Az elmúlt közel egy évszázad alatt hatalmas mennyiségű vízfeltáró fúrás mélyült, melyek nagy számú hasznos információt szolgáltattak. A technikai színvonal fejlődése, a kutatási módszerek szélesedése, az elméleti összefüggések bővülése olyan lehetőségeket teremtett az elmúlt egykét évtizedben, hogy ma már a földtani-vízföldtani ismereteket pontos mérésekkel tudjuk alátámasztani és bővíteni. A hőskor — Zsigmondy B., Halaváts Gy. — után elsősorban Urbancsek J., Erdélyi M., Rónai A. nevét kell kiemelni, akik munkásságukkal jelentősen hozzájárultak a terület földtani-vízföldtani feldolgozásához. Természetesen e megismerést jelentősen elősegítette a térség nagyarányú szénhidrogén kutatása is. 2. Földtani — hidrogeológiai viszonyok A kutatási eredmények szintéziseként megállapítható, hogy a terület földtani fejlődését a miocén-végi kéregszerkezeti mozgásoktól kiindulóan nagy vastagságú üledékösszlet reprezentálja. A Pannóniai beltó feltöltődése után — mely helyenként 2000—3000 m vastagságú összletet is magában foglal — a hegységképző mozgásokhoz kapcsolódó regionális jellegű ún. kratoszinklinális süllyedés az egységes medencét részmedencékké tagolta, mely apróbb fiókmedencék a hegység peremekről lesiető folyók erózióbázisául szolgáltak (7). A szerkezeti vonalak mentén kialakult fiókmedencék a pleisztocén alatt kisebb-nagyobb intenzitásokkal süllyedve folyami üledékkel töltődtek fel. Az alföldi részmedencék közül regionális jellegű az ÉNy—DK-i tengelyű, ún. Dunai szerkezeti árok. Az árok központi területén — mely lényegében Csongrád megye teljes területét magában foglalja — a folyami összlet 600—700 m vastagságot is elér. A nagy energiájú vízmozgást jelzi, hogy az összleten belül a homok részaránya 40—60%. Ezzel szemben a peremi területeken az üledékanyag minősége változik, a finomabb agyagos frakció kerül túlsúlyba (1. ábra). Jól érzékelteti ezt a kutak kettős fajlagos vízhozamadataiból készült térkép, amelyen az árok keleti szárnya igen élesen, míg a nyugati kevésbé élesen, de észlelhetően jelentkezik. A vízmozgás, a hordalékszállítás irányítottságára utal, hogy az árok tengelyében délkelet felé haladva a vízadó szintek szemcseösszetételében fokozatos minőségi változás észlelhető. A kettős fajlagos vízhozamértékek csökkenő tendenciája a mélységtől függetlenül jelentkezik. * Elhangzott az MHT Szegedi Területi Szervezet Szentesi alcsoportja 1976. április 28-i előadóülésén. A szemcseösszetételüket tekintve kevésbé homogén homokszintek regionális kifejlődésűek, az árok tengelyében jól nyomon követhetők. A szerkezeti viszonyok tükröződnek az összletben tározott víz oldottanyag-tartalmában is. Ezt legszembetűnőbben a Cl—-nak a „peremeken" történő feldúsulása jelzi (9). Míg az árok központi területén a Cl— tartalom általában 5—10 mg/l, addig a „peremeken" 20— 40 mg/l-re dúsul fel. Általános az a felfogás, hogy a Cl— feldúsulását a szerkezeti vonalak mentén felszálló fosszilis víz okozza. Kínálkozik azonban annak a lehetősége, hogy a víz minőségi változását ne a szerkezeti vonalakhoz, hanem a szerkezeti vonalak, törésrendszerek determinálta ősföldrajzi — üledékgenetikai viszonyokhoz kapcsoljuk. A peremi területen jelentős mértékben megnövekszik az agyag és ai iszap, ezzel egyidejűleg a szerves anyag mennyisége. A felszínközeli (0—40 m) rétegekben tárolt víz Cl— koncentrációja azt mutatja, hogy az agyag dúsulásával jelentősen megnő a Cl—-koncentráció. A mélyfúrású kutak vízminőségének lassú, de érezhető változása a meginduló konszolidációs folyamatok hatását, az agyagos iszapos képződmények nagyobb oldottanyag-koncentrációját jelzik. Különösen a Cl— dúsulása a szembeötlő (2. ábra). Hasonló, a szerkezeti egységre vonatkoztatható következtetések nem vonhatók le a víz Fe + + tartalmának alakulásából. Az Fe++ tartalom döntően 0,1—0,5 mg/l között változik, míg az ettől lényegesen eltérő értékek egzakt magyarázatát nehezíti, hogy csak kevés komplex vizsgálati eredmény áll rendelkezésre. Elsősorban az agresszív szénsav mennyiségi meghatározásának hiánya nehezíti az egyértelműsítést. Néhány vizsgálati eredmény azonban arra enged következtetni, hogy a nagyobb koncentráció nem minden esetben színgenetikus eredetre, hanem az agresszív szénsav hatására a korrodált felületű béléscsövek oldódására vall. Részben ezt jelzi az üzemelő kutak vizében az oldott Fe + + időbeli változása. Az utóbbi években megindult a megye területén a rétegvíz metán- és összgáztartalmának mennyiségi és minőségi meghatározása. A vízminőség ismeretében várható volt, hogy a metán dúsulása a peremi területeken, a Cl— dúsulással lesz összekapcsolható. A Dunai szerkezeti árok Csongrád megyei területén a nagyobb metán-értékek — az elvégzett felmérések alapján — egyértelműen a Cl— dúsulásához kapcsolódnak. 3. A pleisztocén rétegösszlet vízkészlete Csongrád megye ivó- és ipari vízellátásában — a jelen helyzetben — a rétegvízen kívül más vízbázisok csak elenyésző mértékben vesznek részt. Általában a kutak a 200—500 m közötti vízadó szinteket csapolják meg, kevés kút települt a 0—200 m, valamint az 500— 700 m mélységközök vízadó összleteire. Részben mert 61