Hidrológiai tájékoztató, 1978

Lányi János-Kakas Kristóf-Rezessy Géza-Szalay István: A geofizikai kutatás lehetőségei a karbonátos hegységek peremén

Nagygyimöt 2. ábra. Geofizikai vízkutatás eredménytérképe Pápa— Tapolcafő környékéről mk kréta mészkő; maK kréta márga; mT : t felsőtriász mészkő; h, ma, Pz, T,, 2 alsó- és középsőtriász, vagy paleozóos homokkő, márga képződés előtt az eróziós tevékenység erős volt. Példa­képpen a Budai hegység előterében végzett kísérletet ismertetjük. Itt korábban az A-jelű vízfúrást mélyítették (1. ábra). A 850 m mélységű fúrás 545 m-től a felsőtriász (karni) márgaösszletben haladt, majd a legalsó 100 m-ben vas­tag dolomitréteget harántolt és ebből 560 l/p vizet kap­tak. A területen később végzett geofizikai mérések sze­rint a fúrás által harántolt karni márga a karbonátos medencealjzat egy vetőjének a közelében, az alsó szár­nyon helyezkedik el. A fúrástól délkeletre 950 m-re a medencealjzat egy vető mentén 250 m-rel magasabbra emelkedik. A vető felső harmadára a Vízkészletgazdál­kodási Központ kísérletképpen újabb fúrást telepített. Az 1. ábra felső szelvénye a gravitációs anomália (Ag) a geoelektromos qoo szint és a nagy sebességű szeizmikus szint elhelyezkedését szemlélteti; az alsó szelvény a mérések földtani értelmezése. Ezen az újabb fúrás (B) és a korábbi fúrás (A) földtani szelvényét és a vízadó szakaszt (V) is feltüntettük. Az új fúrás 285 m-ben triász mészkövet és alatta fődolomitot ért; 360 m-ig mélyült. Vízhozama 820 l/p. 2.3. Karsztvízkutatás változatos felépítésű medence­aljzatban. összetett feladat volt a Pápa környéki víz­geofizikai mérés, amelyet 1969 és 1970-ben a Vízkész­letgazdálkodási Központ kezdeményezésére a VITUKI megbízásából, 1971 és 1972-ben pedig a Pápai Textil­gyár megbízásából végeztünk. Pápa város távlati vízigénye szükségessé tette a kör­nyék vízföldtani viszonyainak jobb megismerését. Ta­polcafő környékén a felszínen levő kréta mészkövek­ből bővizű források fakadnak, s a víz csővezetéken ju­tott Pápára, sőt Ajkára is. A közelmúltban a források hozama csökkent, ezért mélybeli víz feltárása vált szük­ségessé. A geofizikai kutatások szerint Tapolcafőtől nyugatra kréta mészkő nagy területen megtalálható (2. ábra, mK), de a vetők mentén néhányszáz m mélységre süly­lyed. Az A és B vetőkre két fúrást javasoltunk (F t, F 2). A 4500 m/s-os hullámterjedési sebességű és nagy el­lenállású (300—oo ohmm) szint elég nagy területre ki­terjed, ezért Tapolcafő környékén megítélésünk szerint akár 10 db 100—200 m mély fúrást is lehet telepíteni, amelyek a kréta mészkőből vizet adnak. Tapolcafőtől nyugatra azonban márga váltja fel a mészkövet (V = 3600—4000 m/s) és a kréta mészkő csak viszonylag keskeny sávon jelentkezik ismét (Pápa irányában). A 3600 l/p vízhozamú P—II. fúrás is erre települt. A P—II. fúrástól nyugatra kréta mészkő már nem várható (Pa—7 szelvény). A kréta időszaki képződmények alatt csak rövid sza­kaszon jelentkezett nagy sebességű szint, amelyet a triász mészkőrögre telepített 2000 m 3/p vízhozamú Pkk (kastélykerti) fúrásból extrapolálva, triász mészkővel azonosítunk. Ezután hatalmas vetővel az aljzat a mély­be süllyed; Pápa vonalában már 1200—2000 m aljzat­mélységre és a viszonylag kis hullámterjedési sebes­ségből (V = 5000 m/s) ítélve, alsótriász-aljzatra számít­hatunk. Az alsótriász-képződmények mindig, a paleozóos kép­ződmények pedig a hegységnek ezen a részén kisebb szeizmikus hullámterjedési sebességgel rendelkeznek, mint a felsőtriász karbonátos képződmények. A hul­lámterjedési sebesség váltási hely a rétegfejeket, illet­ve a különböző kőzetek érintkezési vonalait jelöli. A 2. ábrán a kréta mészkő mélységét és a mészköves, il­letve márgás sávok elhelyezkedését is feltüntettük. Véleményük szerint Pápa környékén csak a kréta mészkőre érdemes ivóvízkutatás céljából fúrást telepí­teni. Ipari vízellátásra a javasolt F—3 fúrás helye vi­szonylag kedvező. A keskeny és mélyen fekvő triász mészkőrög feltehetően hévizet ad. Negatív példaként említjük Kőszeg környékén a pa­leozóos medencealjzat kutatását. Itt a geofizikai méré­sek után telepített vízfúrás meddő lett. Kőszeg környékén a vízföldtani adottságok közismer­ten kedvezőtlenek (3. ábra). A várostól nyugatra emel­kedő Kőszegi-hegység paleozoikuma (agyagpala, csil­lámpala stb.) rossz víztároló. A város közelében a pa­leozoikum kb. 100 m mélységű teraszt alkot és a pan­nóniai fedőképződményekből sem nyerhető víz. A területen előzetes gravitációs méréseket végeztünk. Ez az előkutatás keletre mélyebb medencealjzatot jel­zett. A részletes geofizikai szelvény, amely geoelektro­mos szondázásokon és szeizmikus refrakciós mérésen alapult, a paleozoikumnak egy lépcsős vetősor menti mélybe süllyedését jelezte. A fúrást (F) a levetett szárnyra javasoltuk, ahol az aljzat nagyobb hullámterjedési sebességgel jelentkezett (V = 5300 m/s). A nagyobb határsebesség kedvező eset­ben a karbonáttartalom növekedésével is összefügghet, de vízadóként elsősorban az aljzat fölötti törmelékré­tegre számítottunk. A fúrás a megadott 610 m helyett 560 m-ben, 10% mélységhibával érte el az aljzatot, amely vízmérésre igen kedvezőtlen, paleozóos fillitnek 200 0 -200 -<00 -SOO­Kőszeg 2[krn] Cm] 200 0 -200 -ÍOO ÍOO 3. ábra. Kőszeg környéki geofizikai mérések szelvénye A paleozóos medencealjzatba mélyített vízfúrás eredménytelen lett 26

Next

/
Thumbnails
Contents