Hidrológiai tájékoztató, 1977

Dr. Bencze Géza: Török Ferenc (1779-1832)

Török Ferenc (1779—1832) Közel tíz esztendeje, hogy e lap hasábjain a Duna mappáció, majd Somogy megye neves mérnökéről, Vörös Lászlóról olvashattunk.* Az őt megelőző negyedszázad megyei földmérője Török Ferenc volt, kinek életrajza és munkássága rövid ismertetése nem lehet érdektelen, amiit a korszak Somogy megyéjében — de a Dunántúlon is — ezen időszak alatt végbement változások is indokolnak. Működése ideje alatt, sok esetben az ő tervei alapján, de majd mindenkor vezetésével épült és újult meg Somogy úthálózatának jelentős hányada, szabályozták a mocsaras folyóvizeket, épült a klasszicista megyeháza és számos község malma. Török személye ennek ellenére jószerével ismeretlen maradt, bár a somogyi mérnöki — és elsősorban a vízmérnöki — munkák országosan is ismertekké, elismertetóké váltak. Egyike volt a XVIII—XIX. században a somogyi vízrendezéseken dolgozott mérnökök hosszú sorának, hogy csak az ismertebbeket — Krieger Sámuel, Rózsás Ferenc, Nagy József, Brechter Ferenc, Kehrn Vilmos, Halász Gáspár, Mészöly Károly, Beszédes József, Vörös László — említsük. Néhányuk munkásságát, ritkábban somogyi működését rangos tanulmányok méltatták. Töröknek nem volt sem személyi, sem családi, de még csak hivatali irattára sem, amelyek megőrizték volna életnek állomásait, munkássága hétköznapjait, így csak a vármegyei közigazgatás iratanyagában és sok más kisebb levéltári anyagban végzett kutatás eredményéből, valamint az e munka során felderített kéziratos (térképei és tervei adataiból állott össze a kép. * # * Csongrád vármegye akkori székhelyén, Szegváron született 1779-ben. Már 13 éves, amikor hivatalnok apjá révén nemesi címet kapott. Valószínűleg 1796-ban került a hazai mérnökképzés fellegvárába, a pesti egyetemen 1782-ben felállítot Institutum Geometricumba. Az akkor még háromesztendős tanulmányi idő elteltével, 1799—1800-ban tette le a szigorlatait, amelyek után, egy esztendővel gyakorlati vizsgája, valamint ábrázolásbeli szigorlata után 1801. február 21-én megkapta mérnöki oklevelét. Ezen oklevelet tekinthetjük az egyik legrégebben ismert mérnöki diplomának, amelynek holléte ma ugyan már ismeretlen, de 1920-ban Lósy Schmidt Ede, a Magyar Építész és Mérnök Egylet könyvtárosa közzétette Török Ferenc, valamint fia, Török Miklós diplomájának fényképét és magyarra fordított szövegét.

1 A végzett mérnökök részére 1788-tól előírt, alkalmaztatás előtti kétéves gyakorlatát nem töltötte le, mivel 1801-ben már az Eszterházyak szolgálatában állott. E rendelkezést nem tartották be szigorúan, mivel nagy szükség völt a végzett mérnökökre. A vizsgái közötti rövid egy esztendőnyi időben gyakorolt Kenedits József, Vas vármegye neves mérnöke mellett. Tanulmányait anyagi gondok mellett végezte el, tanításból tartatta fenn magát. Ugyanakkor az egyetem első ösztön1 (Lásd: Dr. Bendefy László „Vörös László 1790—1870" Hidrológiai Tájékoztató, 1968. június hó, 5—9 p.) díját nyerte el, s mint egy későbbi leveliében írja, tudást „folvást való olvasásommal és állandó iparkodással nagyobbítottam."

2 Diplomájának megszerzése után talált állást az Eszterházyak. alsólendvai és lenti (Zala m.) uradalmában, mint földmérő. Zalai tevékenysége majdnem teljesen a homályba vész, csak néhány adatot találunk itt eltöltött hét esztendejéről. Annyi bizonyos, hogy az uradalmi mérnöki feladatok jelentős hányadát a vízszabályozási feladatok jelentették, s emellett Zala vármegye rendelete alapján több mémöktársával a Mura szabályozási terveinek elkészítésén is dolgozott. Az uradalom központjában, Alsó-Lendván lakott, itt kötött házasságot és itt született első gyermeke is. Életkörülményeiről, munkájáról közvetlen adataink nincsenek, de Török további munkájára meghatározó volt, hogy a Mura mellett lakván, azon dolgozva, a gyakorlatban is megismerte kora egyik legfontosabbá váló mérnöki munkáját, a vízszabályozást. Somogy megye megüresedett megyei földmérői állását pályázta meg az 1808. év elején, s mivel a megyében munkálkodó nyolc uradalmi mérnök a felajánlott hivatal nem fogadta el, Széchényi Ferenc főispán 1808. május 9-én Török Ferencet nevezte ki.

3 Nemességének és diplomájának megyei közgyűlési kihirdetése után 1808. július 25-én iktatták be a földmérői hivatalba. Rövid ideig a vármegye tulajdonát képező épületben lakott a Kaposvárhoz közeli Szomajomban, majd 1809-től a megye északnyugati részén fekvő Tapsonyban. A régi vármegyeháza épületében lakott haláláig, sőt özvegyét és megyei mérnökké lett Miklós fiát még egy évtized múlva is itt találjuk. Első feladata a drávai munkálatoknál, hivatala teljesítése közben elhúnyt mérnökelődje, Nagy József mérnöki eszközeinek összegyűjtése és leltározása volt. Török azonban a Helytartótanács által is elrendelt átvételt nem hajította végre, mivel a megye tulajdonát képező földmérési eszközök tönkrementek és elkallódtak. Az új eszközöket kérő, s a megyei mérnöki munkák elhanyagolását jelentő levele hű képet adott a megye egyik legfontosabb hivatalának állapotáról. A nemesi vármegye nem tulajdonít még jelentőséget a mérnöki munkáknak, s nem látta előre azt az utat, amit éppen Török negyedszázados működése alatt járt be a megye. 1808-ban még csak a Dráva felsőbb utasítás miatti javítgatása a cél, de ettől az időszaktól duzzadnak fel a mérnöki feladatok ügy, hogy az 1830-as évek elején — éppen Török hivatalának megüresedése ürügyén — a megye a Helytartótanács ellenére is megszervezi a megyei másodmérnöki állást/' Török somogyi működésének megkezdésekor rögtön bekapcsolódott a Kapós másfél évvel korábban megkezdett első nagyobb szabályozási munkájába. Tulajdonképpen ettől kezdve 1819-ig a vármegyét képviselte a Kapos-menti birtokosok elsősorban mezőgazdaságilag intenzívebben hasznosítható földterületszerzési, lecsapolási társulásában. A munkát közösen irányították Brechter Ferenccel, az Eszterházyak kaposvári uradalmának mérnökével. A hercegi család már a XVIII. század utolsó harmadától szorgalmazta a Kapós menti mocsarak lecsapolását, s nagyban hozzá is járultak eh5