Hidrológiai tájékoztató, 1977
Dr. Bencze Géza: Török Ferenc (1779-1832)
hez, a folyó menti uradalmaik érdekében. Itt kapunk választ arra is, hogy Török miért cserélte fel a jóval jövedelmezőbb uradalmi mérnöki állást, az ugyan sokrétűbb és komolyabb feladatokat is jelentő megyei állásra. Az Eszterházya<k szívesen átengedték fiaital, tehetséges mérnöküket, mivel igen jelentős nagyságú birtokaik feküdték mind Somogyban, mind a már szabályozásra kerülő Kapós- somogyi és tolnai szakaszai mentén. A jól felkészült, s most már gyakorlatot is szerzett fiatal, ambiciózus mérnök többre vágyott; magasabbra emelkedni a hercegi család meglehetősen nagyszámú mérnökgárdájából. Török negyedszázados somogyi működésiét két periódusra tagolhatjuk. Az elsőben — 1822-ig — elsősorban a Kapós első szabályozása, positautak építése, malomrendezések foglalkoztatták. Ekkor készíti el többek között számos megyei patak és mocsarai lecsapolási tervét, amelyek közül kiemelkedik Drechterrel közösen készített Kapos-rendezés új tervezete (térképmelléklete: Mappa Fluvii Kapós, a Possesslone K; Korpád usque limites I. Ctts. Tolnensis. 1817. 1:72 000, 118x 36 cm. — SmL. Térképgyűjt. T—637.), valamint a Zala és Somogy megyék határán elterülő ormándi berek rendezési terve (Mappa plagam paludinosam inde a mola Ormandiensi usque Lacum Balaton, se protendentem, repraesentans, sine sistendae ideae exsiccationes exhibita per Franciscum Török I. Cottus Simigi 1. Ord. Geometram. 1817. 1:72 000, 118X44 om. — SmL. Fonyódi töltés 1813—1830.). Már ebben az időszakban is felbukkan a drávai munkálatok mellett is, azonban működése második szakaszának — 1822—1832 — lett fő területe a Dráva melléke. Emellett nem kisebb munkálatokat vezetett, mint a kaposvári megyeháza építése, de ugyanekkor végezte el számtalan posita- és közút, maiamhely, csatorna kijelölését. Egy évtizedig dolgozott a Kapós 1806—1819 között végzett első, de sikertelenül végződött szabályozásánál. A Kapós említett, részben általa készített rendezési tervezete azért fontos, mivel belőle ki elemezhető, hogy a folyó 1820—1835 közötti második rendezésénél Török és Brechter tervét vette alapul a munkát irányító Beszédes József. A leendő csatorna nyomvonala e térkép alapján került a tervekbe, s ez is valósult meg. Török ezen térképéről csakúgy, mint más korábbi és későbbi tervrajzairól, vázlatairól megállapítható, hogy megrajzolásukra különös gondot fordított; kiváló tértképíró volt, törekedett a pontosságra, de a munka magas színvonalú kivitelezésére is. Térképészeti munkássága, elemzése még a jövő feladata lehet, annál is inkább, mivel a biztosan és bizonyíthatóan általa készített térképeknek csak egy hányada ismeretes. 5 Térképei az 1969-et követő néhány évben kerültek elő a Somogy megyei Levéltárban, s csak itt ma már 15 térképe italálható. Várhatóan kerül még elő általa készített térkép a különböző inategyüttesekből, s az Országos Levéltárból is ismeretes két munkája (Htt. S. 12. Div. XI. No. 121. és Htt. S. 12. Div. III. No. 425.). Sok térképe megsemmisülhetett, vagy soha ,nem került be a levéltárba, s íjgy csak következetes kutató munkával lehetne a még minden 'bizonnyal jelentős számú, általa készített térképet vagy tervrajzot felszínre hozni. A Kapós sikertelen és felsőbb utasításra abbahagyott első szabályozása, a Somogy—zalai határon fekvő ormándi berek rendezésének elhúzódó ügye mellett a megye számos kisebb-nagyobb mérnöki munkát igénylő feladata természetesen Törökre hárult. Malmokról adott jelentése ós vizsgálatai ismeretesek az 1817— 1820 közötti évekből (neki, mint megyei mérnöknek kellett a malom- és gátrendezések terveinek felülvizsgálását elvégeznie), illetve maga is számos ilyen tervet készített. E tervek és a melléjük csatolt jegyzőkönyvek, szintezési magasságadatok, vízimennyiség-számítások egy igen felkészült, lelkiismeretes munkáról adnak számot. Megyei mérnöki munkássága elismeréseképpen 1817ben a megye tábiabírájává nevezték tei. c Űj címét meglehetősen ritkán használta, térképeit, jölentéseit szinte kivétel nélkül továbbra is a szokott módon írta alá: Török Ferenc, T.N. Somogy Vgye. Ord. Földmérője. Nagyjából erre az időszakra esik a drávai munkálatok felújítása, elsősorban a szomszédos Zala és Körös megyék munkálataihoz kapcsolódva. Egyre gyakrabban fordult meg a Dráva mellett, hol véleményadásra, a szomszédos munkálatok megtekintésére, hol pedig a Dráva okozta károk felvételére. 1817-ben a megye még csak véleményt, jelentéseket kért a folyó — elsősorban mezőgazdasági — kártételeiről, de 1822itől már mindennaposak a Dráva mellől keltezett jelentései. Mérnöki fizetéséről nincsenek adataink, de valószínű, hogy nagyobb pénzösszegeket esak huzamosabb vármegyei útjai alkalmával kapott. így 1822-ben viszonylag nagy összegben, négy forintban fizették ki a drávai napidíjait, igaz ebből neki kellett tartania a biztonságára kirendelt katonát (egy földmunkás napszámbér ekkor 20—40 krajcár között -morgott). Jelentős hátránya volt viszonyt a megyei szolgálatnak, hogy az uradalmi mérnökök meglehetősen nagy természetbeni fizetését nem élvezhette, az ilyen természetű juttatás részére csupán a tapsonyi lakás volt. 7 Jellemző anyagi helyzetére, hogy ebben az időben a kaposvári 'gimnáziumban tanuló Miklós fia ösztöndíjait pályázott meg, amit nehéz anyagi helyzetük miatt kellett kérnie (a vármegye közgyűlése erre még bizonyságlevélet, amolyan „szegénységi bizonyítványt" is állított ki részére). Török örökös pénzügyi zavarát nagyban elősegítette, hogy 1822-től a megye nem fizette ki rendszieresen a drávai munkájáért járó napidíjait, s mérnökssegédeit is maga fizette. Már ekkor megkezdődött a kifizetések körül huzavona, ami még halála után sem ért véget. A megye a drávai munkálatok összes terhét a Kamarára igyekezett hárítani, mondván, már Mária Terézia elrendelte, hogy a sójövedék bevételének 1,5%-át a folyók vízirajzi felvételezésére és a hajózóutak karbantartására használják fel (a Dráván komoly nagyságrendű só és gabonaszállítás történt ekkor az osztrák tartományok felé). 8 Somogy megye csak az 1820. év 'körüli időszakban kezdett komolyabb mértékben foglalkozni — valószínűleg felsőbb utasításra — az elhanyagolt vármegyei posta- és közúthálózattal. Ekkor kezdődnek meg a felújítási munkák, valamint számos új út vonalát jelölik ki, amelyeiken meg is kezdődnek a munkák. Határozatot hoztak a kaposvári sáros Fő utca kikövezésére, amelynek tervezését Törökre bízták. Ennél azonban arányaiban is jelentősebb volt a megyebéli úthálózat 'karbantartása, munkáinak irányítása és ellenőrzése, amelynek során 1824-ben jelentette a megyének, hogy elkészült a teljes úthálózat felmérésével. A posta- és egyéb utak kijelölése mellett végezte a Helytartótanács által elrendelt országúti és folyóvízi térképezési munkákat, amelyről készült részletes leírását és az elkészült térképeket 1827-ben beadta a megyének, továbbítás végett. Sajnos e munkáját csaik a megyegyűlési jegyzőkönyv rövid bejegyzéséből ismerjük, pedig a kor Somogy megyéjének egyik legértékesebb leírása lehetne. 9 Valószínűleg felismerték a munka értékét és felhasználhatóságát, mert egyidőben utasították Törököt, hogy ezek után minden térképet és tervezetet két példányban készítsen, hogy annak egy példányát a levéltárban elhelyezhessék. Az 1800-as évek elején vetődött fel a szűknek bizonyult vármegyeháza problémája. A közel húsz évig tartó tervezési és előkészítő munkálatokba kapcsolódott be Török, szinte somogyi működése kezdetién, bár csak 1824-ben merült fel neve először, igaz, már korábban elkészített részlettervei kapcsán. A különböző részlettervek, módosítások és költségvetések elkészítése méllett vezetése, irányítása alatt épült fel az ország egyik legszebb klasszicista vármegyeháza Kaposvárott. Török tervezői tevékenységét azonban nem szabad túlbecsülnünk, mivel igen szerény nyomai vannak építészi tevékenységének. A megyeháza terveiből is csak az építendő megyeháza helyszínrajzának vonalas terve és felmérési rajza maradt fenn. 1 0 Ennek ellenére nem lehetetlen, hogy még számos épület készült irányításával, tervei alapján a megyében. Török magánéletéről csak néhány adattal rendelkezünk. Négy gyermeke volt, akik közül az első, Johanna 6
