Hidrológiai tájékoztató, 1977

Várnai Tivadar: Az Égervölgy, Pécs fejlesztendő természeti környezete

földtani vászonyainak megismerését célzó átfogó kutatás. A vízgyűjtő területek léhatárolása érdekében végzett víznyomjelzési kísérletek közül a XI. és a XII. számúak értékelése a Tettye-forrás vízgyűjtőjének területét megnövelte. A vizsgálatainkat megelőző kutatók a forrás vízgyűjtőjét 3—5,9 bm

2-<ben adták meg. A víznyomjelzéseink figyelembevételével a legújabb földtani térképezésékre támaszkodva elvégzett morfológiai értékelésből 7,8 km

2-nék határoztuk meg a vízgyűjtő területet. A fluoresceinnel történt víznyomjelzések forrásifiigyelesének objektívebb értékeléséhez még nem közölt új módszert alkalmaztunk, mely numerikusan meghatározhatóvá tette a víz átlátszóságának és az éleslátás határának nagyságát, továbbá a lebegő anyagoktól függő elszíneződési határokat és a fluorescencia megjelenését. A víznyoanjelzések kivitelezését és a forrásfigyelést tervezésre alapozva bonyolítottuk le. A korábbi kutatók számára a víznyomjelzéshez megoldhatatlan terepi nehézségeket tartálykocsival szállítót vízzel áthidaltuk. A két víznyomj elzési kísérlet a körültekintő tervezés és kivitelezés ellenére sem mondható egyértelműen sikeresnek. Jóllehet az értékelésünk szerint elfogadható eredményt hoztak, mégis célszerűnek tartjuk megismétlésüket. Ez indokolt a XI. sz. nyomjelzésnél kapott nagy áramlási sebesség (755—780 m/nap = 31,4— 32,6 m/ó) ellenőrzése és a XII. sz. nyomjelzés észlelési bizonytalanságának kiküszöbölése miatt. A további nyomjelzések tervezéséhez az eddig kapott eredmények igen hasznosak. Megállapítottuk, hogy a Tettyei karszt is csatornás (barlangjáratos) jellegű. A szennyezési lehetőségek vizsgálatát ennek megfelelően kell tervezni. A vízgyűjtő lehatárolás pontosításához 'az említett XII. sz. nyomjelzés megismétlésén kívül még egy ponton (zsombolyban) szükségesnek tartjuk újabb víznyomjelzés elvégzését. A szennyező területék behatárolásának érdekében indokoltnak tartjuk egy igen részletes kutatási program tervezését és kivitelezését. A Tettye-forrás vízhasznosításának vizsgálatával már több neves fővárosi tervező iroda foglalkozott, de a, karsztvíz védelemhez alapvetően fontos víznyomjelzési vizsgálatok lebonyolításához nem mellőzhető a MÉV szákmai és technikai lehetőségeinek bevonása. Erre utalt a MÉLYÉPTERV 1975. márciusában készült „A pécsi Tettye-forrás és karsztakna hidrogeológiai védőterületének meghatározása" című szakvéleményében a tervező, hangsúlyozva a további vizsgálatok szükségességét. Az Égervölgy, Pécs fejlesztendő természeti környezete* VÁRNAI TIVADAR I. A környezetfejlesztés olyan eszköz, amely az ezutáni évszázadokban is élni kívánó társadalom érdekeit szolgálja. Arra alkalmas, hogy a természeti erőket (jó levegő, csend), amelyekről falvaink elhagyásával lemondtunk, felhasználjuk a mesterséges környezeti ártalmak ellensúlyozására (9). Pécs születő nagyváros. Benn a városban és a környékén az emberi beavatkozás olyan mesterséges tájat teremtett, melynek horizontján egyre több — és nagyobb sötét felhő van. Ezek alatt a jelenségek alatt nemcsak a rosszul telepített (erőmű), vagy fejlesztett (sörgyár) iparokat, a város rossz levegőjét, a növekvő zajszintet kell érteni. Ide tartoznak az erkölcsi jellegű ártalmak is. Ezek között a növekvő alkoholizmus, a garázdaság, a családok szétesése, a gyermek- és felnőtt idegbetegek számának növekedése, a katonák sorozásakor a rossz eredmények. Ezek is a társadalom elöregedésének biztos jelei. Mindezt aláhúzza, hogy a Föld országaiban, hazánké az első hely az öngyilkosok számában (8). Szakmai délutánunknak az volt a célja, hogy az Éger-völggyel és tágabb környezetével kapcsolatban felszínre hozzuk, megvitassuk a korábban, vagy újabban megszületett elgondolásokat, az eddigi tevékenységet és az ezutáni teendőket. Ázt is vizsgáltuk, hogy az üdülőerdő felé való iránymutatás a népgazdaság fatermelési érdekeihez miként viszonyul. A felkért korreferensek a helyi földtörténeti — majd * Előadásként elhangzott a Pécsi Területi Szervezet és a Pécsi Akadémiai Bizottság Környezetvédelmi és Urbanisztikai Szakbizottsága 1975. november 11-i „Környezetvédelmi szakmai délután" c. rendezvényén. 2 vaskori — középkori idők történeti — és mondai világába segítettek bepillantani. Az Égervölgy kikapcsolása a fuvarozásból már az 1930-as évek közepén megtörtént. Eddig, azok a fatömegek, melyek a Jakab-hegy, a Szuado-völgy, a Vörös-hegy ide gravitáló oldalain termettek, az Égervölgyön át jutottak a piacra. A sok helyen meredek — mély — és a sziklákig kimosott erdei földutakon a fuvarozás veszélyes, kis teljesítményű és drága volt. Ezért épült meg egy akkor megfelelő nyomvonalú földút a Szaudó tető és a Szentkúti erdészlak között, ami-, vei kikapcsolhattuk az Égervölgyet. A völgyben most már negyven éve csak a turisták járnak (1. ábra). Városunk végrehajtóbizottsága már 1967-ben határozatban is magáévá tette az „Égerpatak-sétány" megvalósítására tett javaslatomat. Ennek az volt a célja, hogy az Uránváros és az ottani környék lakossága az Ürögi völgyben menő közlekedési út érintése nélkül — a rendezendő patakmeder mentén — jusson el, már Rácvárostól Ürögön át, az Égervölgyig. Magában az Égervölgyben pedig, feltételezve a mederrendezést, a fenék felett átlagosan 10 m magasságban mindkét oldalon épüljön meg a nagyobb kilátást biztosító sétaút. Sajnos, a gyalogos kirándulók ma is az egyre nagyobb forgalmú, Ábaligetre — Orfűre menő, közlekedő úton botladoznak. Üjabban megépült Urög felett egy völgyzáró gát és megszületett felette az Éger-tó. Körülötte tornapálya, esőházaik, sétautak. Rácvárosról a sétaút egyre időszerűbb. Az Égervölgy tágabb környezete alatt értem azokat a területeket, amelyek a szomszédságában vannak és akár történelmi, akár klimatikus, akár üdülőterületi szempontból fontosak. Ezt a mintegy 12 fcm

2-en levő, tágabb környezetet a 602 m magas történelmi jelentőségű Jakabhegy, majd annak déli és keleti oldalai —r a Szaudó-völgy — az 523 m magas Vöröshegy nyugati és déli oldalai alkotják.