Hidrológiai tájékoztató, 1977

Várnai Tivadar: Az Égervölgy, Pécs fejlesztendő természeti környezete

J^ílo Zsorgoriá 'rúrí <0 ^•'firkt .«;:-' Ivrit Stunyolq. Géger>kúr\ V'SZENTKUT m KOWGOSZOLOS K'SOicSirdi r.vrtwnrf 1 '

0 " ~Állami\ 4GYARUR0 Xopór CSERKÚT £ \\ Alfalanos Iskola s X/^tiikn-Kiit IFJÚSÁGI VAROS Músmki "EffttóFőiskola I fr^sk. s Szülészeti klinika O -^Gyermek kórház tLa^rarlíepzó Főiskola MAKÁR-OLDAL jU \njTj«,n,ku,r, Orvastud Egyetem ' -ipr URÁNVÁROS 1. ábra. A Pécs—Égervölgyi természeti környezet áttekintő helyszínrajza II. Üdülőterületá szempontból a legfontosabb tényező a klíma. Kívánatos, hogy alaposabb vizsgálat alá vegyük'. A mecseki klímával kapcsolatban több tudományos forrás ismeretes. Legutóbb jelent meg: Simor és Kéri: „A Mecsek hegység éghajlata" című könyv (7). Idézem is belőle Bacsó Nándornak a Mecsek makroklímájár^ vonatkozó jellemzését: „Területileg változatos éghaj-, lat, a Földközi-tengeri Légtömegek elsődleges érkezési területe, enyhe tél, meleg, de nem forró nyár, 'bőséges, de nem a legtöbb csapadék". A változatosságot mindjárt igazolom a könyvből vett további idézettel: „A Mecsek Pécs fölötti 15G—0.60 m és a 310—350 m szintmagasság közti szőlővel és gyümölcsfával beültetett; átlagosan 8 fokos déli lejtői pl. annyi energiáit kapnak a napsütéstől, mint az Egyenlítőhöz 8 fokkal közelebb fekvő Észak-Szicíliai, vagy Dél-Spanyolország vízszintesen fekvő területei". Tovább idézve: „Ezzel szemben a Mecsek északi oldala a hűvösebb és nedvesebb éghajlatot kedvelő gyertyános-tölgyesek és bükkösök hazája". Ezekkel bemutattam két, egymással ellentétes jellegű mecseki mezoklímát. Az 1930-as évek közepén, az erdőkkel való ismerkedés folyamán a Farkas-forrás feletti hegyoldalban örömmel fedeztem fel mintegy 70 éves vörösfenyő erdőfoltot. Még nagyobb lett az örömöm, amikor közvetlenül a forrás feletti, gyengén erdősülit, mohos talajoq pár darab 5—6 éves, önvatésiből nőtt, fiatal vörösfenyő fácskát találtam. Egyikük-másikuk sebesült volt, mert az őznek az a természiete, hogy a járásában található ritkaságokon tisztogatja, élesíti az agancsát. Az őz ellen minden fácskát külön-külön bekerítettem. Meglepetésemet az okozta, hogy egyetemi tanulmányaim alapján, ezen a helyen nem volt várható, hogy vöröstfenyő önmagától megtelepüljön. 'Érről a fafajról az erdőművelés-tudomány (2) a következőket írja: „Közép-európai — alhavasi fafaj. Az Alpok, a Kárpátok, a Szudéták hideg kontinentális hegyvidékein tenyészik. Fafajaink között a legnagyobb transzspirációval rendelkezik. Ennek kielégítéséhez légszáraz (viszonyokra és sok csapadékra van szükség. Jól érzi magát a középhegység nedves, légihuzatos hajlataiban is. Természetes úton csak elvétve újul. Igen gyors és nagy növésű, 80 éves korában 40 m magasságot és 80 cm átmérőjű törzseket produkálhat. Szép fiájának kiváló műszaki tulajdonságai miatt a földi és vízi építkezések során nélkülözhetetlen. Az itt talált, önvetésből keletkezett vörösfenyő tehát azt jelenti, hogy számára az Egervölgynek különlegesen kiváló helyi klímája van. A völgyi környezet, a 220—. 600 m-es szintkülönbségből származó felszíni adottságok, a délkeleti égtáji kitettség, az évi 780 mm-es csapadék, az erdő fái alatti párás mikroklíma következtében hűvös. Fent a völgy meredek hegyoldalai a szívóhatásukkal olyan levegőt teremtenek, hogy az alhavasokról származó vörösfenyő itt otthon érzi magát és önmagától felújul. Vizsgáljuk meg, miit mond a gyógy- és üdülőhelytudomány (4)? Szerinte az 500 m alatti helyek az erdős dombvidéki, az e felettiek pedig középhegységi gyógyklímájúak. Kedvezően befolyásolják az idegbetegsé50