Hidrológiai tájékoztató, 1977

Rónalaki László: A pécsi Mecsek karsztjának és karsztvizének védelme a víznyomásjelzési vizsgálatok ismeretében

2. táblázat A XII. sz. víznyom jelzés terve (1965. inájus 25-i betáplálással) Megfigyelendő forrás. Légvonalbeli távolság Feltételezhető áramlási sebességintervallum A várható megjelenés ideje (m) (m/nap) (nap) (dátum) Vízfő-forrás 2660 600— 60 4,4—44 V. 28—VI. 8. Tettye-forrás 5320 800—700 6,6—7,6 V. 30'—VI. 3. Kőlyuk-forrás 3080 800

1—300 3,8—10 V. 28—VI. 4. Büdöslkút 700 800—100 0,8—7 V. 26—VI. 1. Mélyvölgy 2050 800—300 2,5—6,8 V. 27—VI. 1. (A tervszerű végrehajtás során a megfigyelt forrásokban nem észleltük, de a tettyei gépkezelő szerint a festék június 11-e után gyengén megfigyelhető volt.) összehasonlításként a melegmányi völgy 4—5%-os esésű 1150 m-es szakaszán a valós sebesség 800 1,/p-es hozamnál fluoresceinnel 5820 m/nap = 242 m/ó értékűnek adódott. Ez az érték a patak 100 m-es. szakaszain mérve 4100—9600 m/map (171—400 m/ó) intervallumban változott. A következő víznyomjelzés helyét (XII. számú) a Víztfő-forrásiioz közelebb jelöltük ki és az előző kísérlet eredményéből okulva a kijelölt források — köztük a Tettye-forrás — megfigyelését nagyobb sebesiségintervallumok figyelembevételével indítottuk (2. táblázat). A fesitékbeadás után 17 nappal egy esős szakaszt követő 10 napos árhullám levonulás megzavarta az észlelésit. Az árhullám kialakulása előtt a víz színe opálosan zöldes tónust mutatott egyre erősödően, de a mintából nem tudtunk flu'oreaceint kimutatni. Az árhullám levonulásával az erősen csökkenő zavarosság mellett ez a zöldes tónus is csökken (2. ábra.). így a Tettyén iis megszüntettük a mintavételt, de másnap a gépkezelő elszíneződést figyelt meg, állítva, hogy a featékes víz megjelenését észlelte. A 2. ábrán bemutatott eredményekkel már korábban a Vízfő-forrás vízgyűjtő területén végzett víznyomjelzési kísérletek egzakt értékelését elősegítő új megfigyelő módszert vezettünk be (lásd: X. sz. nyomjelzés!). A mély forráskráter vizének színváltozását tapasztalatunk szerint szubjektív megítéléssel nem lehetett megbízhatóan figyelembe venni. Ezért egy 2 m hoszszú (10 cm-énként színsávokkal jelölt) rúdra 40 cm átmérőjű fekete korongot erősítettünk-, melyben koncentrikusan 20 cm átmérőjű fehér mező van. A vízszintes, síkban levő fehér-fekete korong leengedése közben a víz zavarosságát cm-ekben mérni tudtuk (vagyis az éleslátást 3-as számmal, illetve az átlátszatlanság mélységét 4-es számmal jelöltük.) Ezen felül adatokat kaptunk a fehér korong fényvisszaverő hatására a fekete mezőben megfigyelt elszíneződés mélységéire (5,7) is. A fluorescencia határozott észlelését (8) ezektől elkülönülő mélységnél tapasztaltuk (lásd: 2. ábra X. sz. nyomjelzés). A festékanyag mennyiségét kolorimetrálással a helyszínen, vagy beszállított mintákból laboratóriumban PuMnich fotométerrel állapítottuk meg. (Módszertanát lásd Karszt- es Barlang, 1966. I. (félév.). A víahozamváltozásit mérőbukón ellenőriztük (2), mely adat a fenti görbék értékelésén túl a megjelenő festék mennyiségének számításához iis lehetőséget teremt. Az így felrajzolt görbesorok jól értékelhető objektív információkat biztosítottak, mint az összehasonlításhoz közölt X. síz. nyomjelzés adatsora bizonyítja. A XI. és XII. sz. víznyomjelzésii kísérletek során a fluorescein megjelenése vagy kimaradása Vízfőnél az árhullámdk miatt nem volt egyértelműen értékelhető, így a bizonytalanságok figyelembevételével a gépkezelő megfigyeléseit elfogadva a Teittye-torrás vízgyűjtő területének határát nyugati irányban valószínűsített és bizonytalan jelzéssel rajzolva kitoltuk. A terület 7,8 km

2. A Tettye-fonrás vízgyűjtő területén tehát mindössze kót nyomj elzési kísér letet végeztünk, melyek megismétlésével lehet csalk a kétségeket eloszlatni. A bizonytalan határnál 1968-iban felfedezett 18 m mély zsombolyban (elnevezésére „Szabó Pál Zoltán zsomboly" — nevet javasoljuk) általunk tervezett vízinyomjelzés megvalósítása a mélyvölgyi források és a Tetytye közötti határ megvonásához értékes adatat szolgáltatna. Az eddig végzett Vizsgálataink alapján nagy valószínűséggel jól meghatároztuk a hét inagy mecseki karsztforrás vízgyűjitő területét. (A MHT Pécsi Csoportjának Jubileumi Évkönyve, Pécs 1972. október, 121—146.). A „bizonytalan"-nak minősített határok mentén (lásd: 1. ábra pontsorral jelölt határ) szükség szerint további víznyomjelzési vizsgálat tervezhető. A vizsgált források vízgyűjtő területén a karszt felszín alatti hidrográfiája egymástól elkülönülő csatornás rendszerűnek minősíthető. A karszt és a karsztvízvédelem biztosításához szükséges intézékedések további nyomjelzéses vizsgálatokat igényelnek, melyek az eddig elért eredmények figyelembevételével már gazdaságosabban tervezhetők. A vizsgálatok szakszerű tervezéséhez és lebonyolításához szükségesnek tartjuk a MÉV technikai lehetőségeinek -bevonásét. Mivel az abaligeti Kispaplika és az orfűi Mészégetőforrások vizének felhasználását követően újabban a Kőlyuk- és Vízfő-forrásokat is foglalták az ivóvíz ellátásához, így a védelmet megalapozó Vizsgálatoknak az 1. ábrán bemutatott egész területre ki kell terjednie. Arra is rá kell mutatnunk, hogy már az ismert víznyomjelzési adatok is lehetőséget nyújtanak bizonyos védelmi intézkedések megtételére. így pl. kijelölhetünk olyan régiókat, melyekről a szennyező anyagok rövid idő alatt a vízkivételi objektumhoz juthatnak. Ezek intenzív védelemre szorulnak. Megoldásuk a legsürgősebb feladatok közé tartozik. Könnyen belátható, hogy nem lehet egyöntetű védelmi intézkedések alá vonni több fcm

2-njft területeit. Jlyein törekvés szükségképpen a szélsőséges intézkedések hibás végkifejletéhez vezet Előfordulhat, hogy a védelemre javasolt terület inagy részén a szigorú előírások felesleges költségnöveléseket okoznak. A túl nagy területre kiterjedő védelem pedig előbb-utóbb lazaságokat szül. Ez az ellenkező végletbe juttatja a területen megbúvó szennyeződésre érzékeny régiákat, melyek védelme ezáltal egyre inkább elsikkad. Osak a mecseki vonatkozású példák felsorolása, vagy a gondolatsor bővebb kifejtése is külön tanulmányt képezhetne. Meggyőződésünk, 'hogy csak súlyozással lehet reális alapot teremteni az olyan intézkedésekhez, melyek biztosíthatják a karszt és a karsztvíz kívánatos védelmét. Összefoglalás Nem lehet kétséges, hogy a karszt tudományos igényű kutatása képezheti alapját minden vízvédelmi intézkedésnek. Ezért meglepő, hogy a nyilvánvaló igény ellenére sem kezdeményezett a város ilyen jellegű kutatást az eltelt 80 év alatt. Osak társadalmi alapon a Mecseki Ércbányászati Vállalat technikai segítségnyújtásával indult meg 1960-tól a mecseki karszt víz48