Hidrológiai tájékoztató, 1977

Kiss István: A vízminőség-szabályozás lehetőségei a Középdunántúli Vízügyi Igazgatóság területén

A vízminőség-szabályozás lehetőségei a Középdunántúli Vízügyi Igazgatóság területén KISS ISTVÁN Középdunántúli Vízügyi Igazgatóság, Székesfehérvár Ma már egyre többen meggyőződéssel vallják, hogy a technikai potenciál ugrásszerű fejlődése exponenciális növekvő veszélyt jelent földi környezetünkre, éiőviágunfcra, az emberi társadalomra. Fizikai, szellemi, szociális gátló hatás érvényesül az egész élettérben. Mérgező anyagok halmozódnak fel a talajban, levegőben és a vízben. Ha a szűkebb -tevékenységi körünk, a vízgazdálkodás távlati terveit vesszük szemügyre, akkor megdöbbenéssel állapíthatjuk meg, hogy a víz társadalmi igénybevétele, a társadalmi körforgalma kezdi megközelíteni a természetes körforgalomból származó mennyiségi értéket. A megfelelő minőségű vízben való elszegényedés jelei területünkön is mutatkoznak. Ideje tehát feltennünk felelősséggel a kérdést, hogyan tovább? Túl könnyű lenne megállapítanunk, hogy térségünk további fejlesztése során mivel a fejlődéshez szükség ges minőségű vízkészlet kimerült, megálljt kell parancsolnunk. Nemzetünk társadalmi és gazdasági érdekeivel nem kerülhetünk ellentmondásba, nem állapíthatjuk meg, hogy működési területünkön az ipar, a mezőgazdaság és a települések fejlődését a mai szinten konzerválni kell. Nekünk, a vízgazdálkodás dolgozóinak kell megkeresnünk -és megtalálnunk a további fejlődés lehetőségeit. Vannak már működő külföldi rendszerek és hazai tapasztalatok is, a felvetett probléma megoldására kialakítható vízminőség-szabályozási tevékenységhez. Mi a vízminőség-szabályozás? A korszerű vízgazdálkodás egyik alapvető feladata; mely az élővizek elszennyeződésének megakadályozására, a vizek tisztaságának megóvására, illetve helyreállítására irányuló tevékenység. Ez a tevékenység jogi, igazgatási, kutatási, szervezési iés műszaki feladatokból áll. Szaros kölcsönhatásban áll a többi vízgazdálkodási ágazattal. Nyilvánvaló a kapcsolata a vízkészlet-gazdálkodással, de /kapcsolatban kell állnia a vízrendezéssel, az öntözéssel, az ár- és belvízszabályozási tevékenységgel stb. A kölcsönhatás a víz felhasználása, illetve felhasználhatósága révén természetes' az egyéb népgazdasági ágakkal is. A vízminőség-szabályozási rendszert adott földrajzi területre, célszerűen egy vízgyűjtő területre érdemes kialakítani. Ennek alapján igazgatóságunk működési területén a következő vízminőség-szabályozási rendszerek alakíthatók ki: 1. Torna—Marcal vízgyűjtő rendszerére együttműködve a Nyugatdunántúli Vízügyi Igazgatósággal, 2. a Gaja—Séd—Nádor vízrendszerre, 3. a Velencei-tó vízgyűjtőjére 4. a Balaton vízgyűjtőjére, együttműködve a Nyugat és Déldunántúli Vízügyi Igazgatósággal. 5. a Kapós—Sió vízgyűjtőjére, együttműködve a Déldunántúli Vízügyi Igazgatósággal és 6. a Duna közvetlen vízgyűjtőjére, együttműködve az Északdunántúli, Középdunavölgyi, Alsódunavölgyi és Déldunántúli Vízügyi Igazgatóságokkal. Vizsgájuk meg azt, hogy egy vízminőség-szabályozási rendszer kialakításához milyen alapfeltételeket kell biztosítani. Szükséges az állapot rögzítése. Ez a vízminőségi viszonyok szisztematikus figyelemmel kísérését és az adatok numerikus és grafikus feldolgozását foglalja magában. Részei: a mintavételi hálózat megtervezése, a vízkészlet-gazdálkodási hossz-szelvény, a felhasznált víz minőségével kapcsolatos' igények felmérése, a vízgyűjtő terület természeti adottságainak számbavétele, a vízrendszert befogadó vízminőség iránti igényének meghatározása, a vízjárási körülmények feltárása és a fentiek ismeretében a mintázás és minitafeldolgozás végrehajtása. A Gaja—Séd—Nádor-rendszeren 8 törzshálózati és 18 szennyvíz-bevezetési mintavételi helyünk van. Az állapotrögzítéshez hozzávetőleg 40 felszíni víz mintavételi helyre és ugyanennyi szennyvíz, vagy szennyvíz jellegű bevezetés ellenőrzésére lenne szükség. Meg kellene vizsgálnunk az intenzív csapadékok által szállított hordalék mennyiségét és minőségét. Ilyen vonatkozásiban rendkívüli meglepetések érhetnének bennünket, pl. a városok elfolyó csapadékvizeinek mérgezőanyag (ólom, higany) olaj és szervesanyagtartalmát illetően. A vízkészlet-gazdálkodási hossz-szelvény azért szükséges, hogy a mennyiségi vízmérleghez, minőségi mérleget tudjunk rendelni a döntésiek előkészítése érdekében. A felhasznált víz minőségi igényének felmérése miatt szükséges, hogy a tervezett intézkedések összhangban legyenek a vízrendszer egyes pontjain települt vízhasználatok érdekével. A vízgyűjtő terület természeti adottságainak ismerete új igény a vízminőség-szabályozásban. Működési területünk adottságából következett az, hogy Várpalota város szennyvizei és a Szénbányák ahidrálójának közös elvezetésű szennyvize bányasülylyedés tóba jutott be minden előtisztítás nélkül. Ez a tó az úgynevezett Birkás tó napjainkban is fakultatív szennyvíztisztító tóként üzemel, igen jó 96, illetve 93%-os, sőt a fenoltalanítást illetően 99,6%-os hatásfokkal. Az ilyen ós hasonló jellegű területi adottságokat, miután különösebb beruházási igényük nincs, nem szabad kihasználatlanul hagyni. Konkrétan a többi bányasüllyedéses tóra, a Nádorvölgyi tőzegbánya-igödröikre és a lápimészbányák gödreinek a víz tisztulása szempontjából történő 'kihasználására gondolok itt. Gondolnunk kell a befogadó főbb vízfolyás vízminőségi igényére iis, melyet annak a vízgazdálkodásban betöltötifc^sajátos szerepe határoz meg. A vízjárási körülmények alapvetően befolyásolják a vízminőséget. Más vízminőséget alakítanak ki a téli, tavaszi, nyári és őszi ,nagy vizek. Az árhullámok [kialakulása és levonulása hatásit gyakorol a mederben lejátszódó tisztulási folyamatokra. A vízminőség-szabályozás, keretében módosítani lehet és esetenként módosítani szükséges a kívánt cél elérése érdekében a víznek a mederben való tartózkodási idejét is. A beavatkozások a víz természetes 'tisztulása érdekében szükségesek. Jelenlegi gazdasági körülményeink között elvárható, hogy a szennyvizek kétfokozatú — mechanikai és biológiai — tisztításon essenek keresztül. Az így kialakult víz azonban még mindig szennyvíz, mely nagymértékben különbözik a vízfolyást ere3 33