Hidrológiai tájékoztató, 1977

Németh József-Tóth Ferenc-Vörös Lajos: Trofitás fok-vizsgálatok a Balatonon

2. táblázat Vizsgálati eredmények 1973. 1974. 1975. Mintavételi hely Mintavételi hely a-kloroíill (mg/m

3) 1. Siófok móló vége 6,22 20,69 12,14 2. B.szemes móló vége — — 10,0 3. Fonyód móló vége 11,21 54,23 24,08 4. B.máriafürdő jobb oldali móló vége 29,27 5. Nyugati övcsatorna, közúti híd 50,94 6. B.máriafürdő bal oldali móló vége 28,76 169,32 75,97 7. B.berény, Határcsárda 190,24 343,56 8. Zala, Fenékpuszta közúti híd 20,86 16,88 11,22 latonberénynél (190,24 mg/m

3) a-Moroiilléiitékek ugrásszerű emelkedése. Ennek oka elsősorban a rendkívül enyhe időjárásban kereshető. 3. Ilyen rövid vizsgálati időszak alatt (1973—1975) időbeli tendenciát megállapítani nem lehet, de szembetűnő Balatonberénynél az 1974. évi 190 mg/

3 ( eu-politróflikus) és az 1975. évi 344 mg/m

3 (politrófikus) maximum közötti különbség. 1975. május 20-án Nyíregyházán megtartott „A vízellátás vízszerzési vonatkozásai és problémái" c. szeminárium keretében dr. Felföldy Lajos: Eutrofizálódás összefoglaló előadásához „A klorofill-mérés alkalmazása az eutrofizálódás kutatásában" c. munkánkban bemutattuk állóvizeink trodütás fokát a-fclorofill mg/ím'

1 értékkel. A faddi holt Dunán 1974-ben 154,1 mg/m

3-es eupolitróf értéket mértünk, kevesebbet, mint a Balatonon a balatonbarényi partnál (5). 4. Mivel a balatonberényi part környezetében befolyó vízfolyás nincs és lényegesebb szennyvízterhelés sem éri itt a Balatont, az itt kialakult nagyfokú algaprodukció csak a Zala és Keszthelyi öböl koncentrált szennyező forrásainak rendkívül nagy növényi tápanyag hozamával hozható összefüggésbe. Az a tény, hogy a balatonberényi part 'térségében jelentkezik a maximum, a Keszthelyi öböl sajátos áramlási viszonyaira vezethető vissza. Az 1975. ébi XVI. Hidrobiológus Napokon hallhattunk igen értékes előadást a Balaton délnyugati felében előálló áramlásokra és azok hidrobiológiái összefüggéseiről Györké Olivér és Tóth László a VITUKI munkatársaitól (3). A balatonberényi part térségében kialakult nagy trofitás fokú terület létrejöttének okát további összehangolt áramlástani és hidrobiológiái kutatásokkal kell a jövőben tisztázni. A Balaton tó nyílt vizén 14 helyen, a déli part 8 mintavételi helyén tovább folytatjuk a trofitás fok vizsgálatát, sőt 1975. évtől az északi part mólóiról újabb 14 ponton kezdtük el a rendszeres vizsgálatokat. A Balaton északi part mólóiról végzett vizsgálatok már az első év után is alátámasztják a tó nyílt víz és a déli part eredményeihez hasonlóan, hogy a trofitás fok a tó ÉK—DNy-i hossztengelye mentén növekszik. Az a-klorofill tartalma 5,24 mg/m

3-ről (oligo-mezotrófikusról) 87,50 mg/m

3-re (eutrófikusra) változott. Ez a változás legerőteljesebb Révfülöptől—Keszthelyig. Tóth László a Balaton foszfor viszonyainak vizsgálatáról, különös tekintettel a szeszton P-értékelésére c. adásában felhívta a figyelmet, hogy a Keszthelyi öböl mellett a balatonfűzfői öböl a másik veszélyes hely az eutrofizálódásban (4). Méréseink szerint is a Balaton Keleti medencéjében a trofitás fok a balatonfűzfői öbölben mutatott maximumot 21,17 mg/m

3 (mezoeutráfikus) (3. táblázat). A Balaton nyílt vizén 1971 óta végeztünk összalgaszám vizsgálatokat is. Ezek közül az utóbbi két év változásait tartalmazza a 4. táblázat, amely az összalgaszám mellett a legnagyobb mennyiségben előforduló kék-, kova- és zöldmoszatokat individum/ml-ben fejezi ki. Megállapítások: 1. Az összaigaszám a Balaton nyílt vizén, a klorofillhoz hasonlóan mind a két évben Balatonvilágostól a Zala torkolata felé haladva növekszik. Erőteljes emelkedés Balatonboglár—Révfülöp vonalától érzékelhető. A maximumot itt is Balatonberénynél éri el, mind a két évben. 2. Az egyes mintavételi helyeknél az évi összalga maximuma 1975-ben 4—7-szer nagyobb az előző évhez viszonyítva. 3. 1974-ben néhány eset kivételével, 1975-ben minden alkalommal az összaigaszám 90—95%-át kovamoszatok alkották. Összefoglalás 1. A Balaton trofitás foka a tó ÉK—DNy-i hossztengelye mentén növekszik. 2. A maximumot Balatonberény térségében mértük. 3. A trofitás fok az egyes mintavételi helyeken évről évre nő. 4. oKrábban a trofitás fok ugrásszerű emelkedésének határvonala kb. Balatongyörök—Balatonberény (Keszthelyi öböl „bejárata") volt. A klorofill és összalgaszám-vizsgálatok alapján úgy látszik, hogy a trofitás fok ugrásszerű emelkedésének határvonala északkelet felé Balatonboglár—Révfülöp vonaláig eltolódott. 5. A Balaton nyílt vizén, valamint az északi és déli part mentén eddig végzett klorofill és összalgaszámméréseinikfcel összhangban megállapítottuk, hogy a Balaton délnyugati térségének, elsősorban a Keszthelyi öbölnek trofitás foka évről évre nő. Vannak olyan területek, ahol időnként olyan rendkívül nagy algaproprodükoió alakul ki, amely halastavakra jellemző. Ez a jelenség ismételten felhívja a szakemberek figyelmét azokra a rendkívül fontos intézkedésekre, amelyek ezt a tűrhetetlen állapotot megszüntetnék. 3. táblázat Balaton É-i part mólók Mintavételi hely 1 9 7 5. a-klorofill (mg/m

:

!) 1. Balatonkenese 5,24 2. Balatonfűzfő 21,17 3. Balatonalmádi 8,88 4. Alsóörs 14,21 5. Csopak 15,08 6. Balatonfüred 10,97 7. Tihany-rév 7,70 8. Balatonakaii 10,34 9. Zánka 11,76 10. Révfülöp 20,41 11. Badacsony 19,74 12. Szigliget 26,19 13. Balatongyörök 39,78 14. Keszthely 87,50 31