Hidrológiai tájékoztató, 1977

Soltész József: A vízrendezés újabb feladatai

lyezkednek el, ahol a mezőgazdasági termelésre ható természeti tényezők összessége jelentős mértékben kor­látozza, illetve kockázatossá teszi a termelésit. Az elmondottakból következik, hogy a termőföld­nek, mint az élelmiszertermelés és egyes ipari alap­anyagok termelési bázisának megvédése, termékenysé­gének fokozása alapvető népgazdasági érdek. Az ország területének kereken 55%-a hegy- és domb­vidék (4,7 millió ha). E területet átszövő kisvízfolyások hossza kereken 25 ezer km. Ehhez kapcsolódnak a nagyrészt mezőgaz­dasági területen levő lecsapoló gyűjtő és mellékcsatoir­nák, lecsapoló árkok. Hegy- és dombvidéki vízgyűjtőinken mintegy 2,0 millió ha kiterjedésű mezőgazdasági művelés alatt álló területet talajpusztulás veszélyeztet. A felszínen elfo­lyó csapadék okozta termőréteg pusztulása miatt a ter­méshozamok csökkennek, a termékegységre jutó elő­állítási költségek pedig növekednek. A síkvidéki vízgyűjtő területek kiterjedése 4,1 mil­lió ha, amely jelenleg 83 belvízrendszerre tagozódik. E belvízrendszerek csatornahálózatának összhosszúsá­ga 36 ezer km. A síkvidéki vízgyűjtő területéből 3,3 millió ha áll mezőgazdasági művelés alatt. Az itt keletkező belvíz — időben és térben elszórtan — kisebb-nagyobb el­öntéséket okoz. Szélsőséges esetben az elöntött terüle­tek kiterjedése megközelítette az 1 millió ha^t (1940, 1942). A jelenlegi belvízvédelmi rendszer mellett az elöntött területek évi átlagos kiterjedése 120 ezer ha. A vízrendezés újabb irányelvei az elmúlt években alakultak iki. A műszakilag korszerű vízrendszerek alapvető jel­lemzője a harmonikus egység: a népgazdaság ágazatai, a vízgazdálkodás szakágazatai és az üzemi és nagy­térségi vízrendezés elemei között. A múlt század végén széles körben megkezdett hegy- és dombvidéki vízrendezés célja a vízgyűjtőkre hullott csapadék egy részének, a mértékadónak minő­sített vízhozamnak mielőbbi elvezetése volt. A dombvidéki vízrendezés mai célja a vízgyűjtőre hullott csapadék kártételeinek csökkentése, a csapa­dékvíz egy részének — lehetőség szerint — helyben! hasznosítása (felszín alatti tározása agro- és ikultúr­technikai eszközökkel) és a káros vizek rendezett el­vezetése vízelvezető-vízszabályozó elemek (befogadó meder, lecsapoló csatorna, felszíni tározó, vízmosás­kötés, övcsatorna stb.) létesítésével. Mint ismeretes a komplex vízgyűjtő-rendezés alap­feladatai: a fő- és mellékbefogadók rendezése, ideért­ve a tározók, tározórendszerek létesítését is, a völgy­fenék területi vízrendezése (lecsapolás-talaj csövezés), és a völgyoldalak vízrendezése (vízmosáskötés, övcsa­torna, levezetőcsatorna stb. létesítés). A gazdaságossági követelmények nagymértékben be­folyásolják egy adott vízgyűjtő komplex rendezésiénél a beavatkozások (létesítmények építésének) sorrendjét. A völgy oldalak rendezése (talajvédő beavatkozás) a nagyobb fajlagos beruházási költségek miatt — általá­ban — csak a vöigyfenéki területek vízrendezése után valósul meg. Gazdasági és műszaki szempontból a for­dított sorrend lenne a megfelelő'. 1975-ig a 25 ezer 'km hosszú vízfolyásból kereken 16 ezer km vízfolyást rendeztek. A rendezett vízfolyások­kal érintett ártéri terület kiterjedése 320 ezer ha. Az elmúlt időszakban rendezésre kerültek: a Marcal, a Kapós, a Kerka, a Zala, a Feketevíz, a Pécsivíz, a Bódva, a Ronyva, a Galgia, imikit nagyobb vízfolyások. A síkvidéki vízrendezésinél is jelentős szemléletvál­tozás következett be. A korábbi egyoldalú belvízelve­zetés helyett — napjainkban — a belvízzel való gaz­dálkodás kerül előtérbe. Ennék megfelelően a síkvidéki vízrendezés (bélvíz­gazdálkodás) célja hasonló a dombvidéki vízrendezés­hez, a talaj számára hasznosítható vizek keletkezési helyükön való visszatartása, a belvizek tárolása, fel­használása, illetve a csapadékkal — lehetőleg a hely­színen — való okszerű gazdálkodás és a kárt okozó vi­zek rendezett elvezetése belvízrendezési művekkel (csatornahálózattal, stabil-félstabil torkolati és esés­növelő szivattyútelepekkel, szállítható szivattyúkkal stb.). A gazdasági fejlődés üteme szerint nő a belvízgaz­dálkodás fontossága. Ennék következtében fokozottabb jelentőségű a talajvízszín-szabályozás és a tározó rend­szerek fejlesztése. A belvízi főművek fejlesztésének munkái közül je­lentősebbek: a Tisza I. és Tisza II. Vízlépcső hatáste­rületének, a Körösök völgyének és az Alsó-Tisza vidé­kének, a Hanságnak, a Szigetköznek és a Dunavölgyi Főcsatorna belvízrendszereiben végzett munkák. A vízgazdálkodás általános fejlesztési célkitűzéseivel összhangban mind a dombvidéki, mind a síkvidéki vízrendezések során az elmúlt időszakban jelentős fej­lődés ment végbe a tározóépítések területén. A víz­rendezési célú tározók a lefolyás-szabályozásra gya­korolt előnyös műszaki és gazdasági hatásuk mellett megteremtik a lehetőségét a különböző vízhasznosítá­soknak is. Jelenleg a síkvidéki állandó tározók hasz­nos térfogata 130 millió m 3 és 113 millió m 3 a domb­vidéki tározók térfogata. Emellett igen jelentős az idő­szakos tározók térfogata is. A helyi jelentőségű közcélú üzemi, tanácsi (belterü­leti) vízrendezési feladatok végrehajtásában kiemelt szerepet töltenek be vízitársulataink, amelyek ma már 7,9 millió ha területen működnek. Eddig mintegy 45 ezer km hosszúságú vízfolyás és belvízcsatorna rende­zését hajtották végre. Mezőgazdasági üzemek vízrendezése Az üzemi vízrendezés a vízrendezés alapvető lánc­szeme, amelv nélkül nem érvényesülhet a főművek, helyi jelentőségű közcélú művek hatásfoka. Az üzemi vízrendezés: hidromeliorációs tevékenysé­gével a meliorációhoz kapcsolódva hozzájárul a ter­mőtalajok termőképességének tartós növeléséhez, és a lefolyás! és tározási viszonyok szabályozásával kiala­kítja a nagytérségi vízrendezés legfontosabb paramé­tereit. Ebből következik, hogy a közvetlen gazdasági célok kieléeítésén felül a természeti adottságoktól és a gaz­daságossági lehetőségéktől függően ki kéli elégítenie a következő követelményeket is: a felszíni lefolyás sza­bályozásával (vízgyűjtőterület rendezése, talajhaszná­lat. talajvédelem) és a talaj vízháztartási viszonvainak szabálvozásával a területén keletkezett csapadékvizet a saiát területén optimális mértékben hasznosítsa, to­vábbá szélsőséges esetekben lefolyásra, tározásra ke­rült csHoadékvizeket az üzemen belül úgv fcezelie, hogv azok lebocsátása az üzem területéről csak szabályozott módon és mennyiségben történjék. Közelebbről meevizsgálva a mezőigazdaság vízrende­zéssel szemben támasztott igényeit, ismernünk kell, hogy a nagyüzemi mezőgazdasági növénytermesztés alapvető célja a termőhely biológiai és agronómiai eredményeinek fokozása. Ennek egyik feltétele a tenyészidő alatti vízháztar­tás növénybiológiai igényének kielégítése. Másik feltétele a termőhely agronómiai vízrende­zettsége, mely a talaj vízháztartásának a termőképes­ségén keresztül érvényesülő kiegyenlítettségét, mind a túlinedvesedés:, mind a vízhiány csökkentését jelenti. Az üzemi vízrendezési kiindulópontja az üzem, és alapja a termesztés területi alapegységei: — a szántó­földi tábla, legelőszakasz, erdészeti, művelési egység stb., melynek művelése és hasznosítása nem bontható, kezelése nem differenciálható. A táblán belüli kiegyenlített termőképességnek kö­vetelménye az iparszerű termesztés felé tolódással nemcsak mennyiségi, de mindinkább minőségi érték­mérő is. 28

Next

/
Thumbnails
Contents