Hidrológiai tájékoztató, 1977

Jósa Ernő-Laczkovics József-Varga Józsefné-Verő László: Folyóteraszok, törmelékkúpok geofizikai-vízföldtani kutatása

esetén nincs -kötelezve a művelő a Vízügyi Igazgatóság hozzájárulásának megkérésére. A budapesti ajgglomerációs településgyűrű területéin 1974 óta minden bányaművelés esetén 'bányatelek fektetendő, a már működő bányák legalizálása folyamatban van, de ez még nem jelenti a bányanyitások koordinálását, rendszerezését. Halaszthatatlanul sürgős lenne a bányanyitás engedélyéneik kiadása ellőtt: — még tós volumenű tevékenység esetén is — az 'összes érintett hatáság szakvéleményének megkérése és a felszín alatti vízkészletet érintő bányaművelések esetén egy koordináló bizottság felállítása. E koordináló bizottság kijelölné a bányaművelésre legalkalmasabb területeket, terveket készítene a művelés módjára és a bányanyitással ejgyidőben az utóhasznosításira is, így a művelés (part rézsűjének kialakítása, meddő elszállítása) már az utóhasznosítási terveknek megfelelően folyna, összehasonlíthatatlanul kisebb költséggel lehetnie a művelés befejeztével a bányatavak hasznosítását megvalósítani és nem is beszélve — a jelenleg megoldhatatlan — kis bányató kialakulási lehetőségének kizárásáról. A Bányatörvény 45. §-a írja élő — a bányászait befejezése, tájrendezésire vonatkozó kötelezettségekelt. A törvény értelmében a területet úgy kell elrendezni, hogy mezőgazdasájgi művelés esetén, a művelés visszaállításának feltételei biztosítva legyenek. Nincs kitétel bányatavak esetére elvégzendő munkálatokra: ahol a vízszennyeződés elkerülésére elvileg csak a kitermelt anyaggal lehetne feltölteni és a mezőgazdaságnak átadni. Jelenleg a művelés befejeztével (újabb esetben a meddő elegyengetése után) az üzemelő a törvények érteimébein elegeit tett tájrendezési kötelezettségének és az utóhasznosítás kialakítása a hasznosító feladata. A Bányatörvény niem tartalmazza, hogy mi a teendő — utóhasznosítás elmaradása esetére (ha az gazdaságtalan) és hogy ki viseli a bányatavak élötbentartásához nélkülözheteten kotrás, vízvédelem, felügyeleti tevékenység költségét a bányaművelés befejeztével. A tájrendezési terv elkészítését és végrehajtását (ami nem egyezik meg az utóhasznosítással) a bányahatásáig ellenőrzi és az engedélyező belterületen az illetékes Községi (Városi) Tanács VB. Szakigazgatási szerve, külterületen pedig a Járási Földhivatal. A törvény azonban nem tér 'ki az utóhasznosításra, sem az engedélyező és szakvéleményező hatóságokra, szervékre, így nem látjuk biztosítottnak a külfejtésies bányák gazdaságos, vízkészletet nem veszélyeztető, környezetet nem szennyező hasznosításának kialakítását. Az előbb javasolt bizottság megalakulása a legveszélyesebb külfejtés (kavicsbányatavak) problémáját megoldaná, de a többi felszíni bánya célszerű, rendezett utóhasznosítása csak a Bányatörvény módosítása, kiegészítése után valósulhat meg. Jelen munkánkban a Középdunavölgyi Vízügyi Igazgatóságon -az 1973—74. években a vízkészletek rnenynyiségi és minőségi védelmében folytatott felmérő tevékenység (ikülfejtéses bányaműveléseik kataszterének elkészítése) során megismert problémákat ismertettük. E problémák megoldása saját hatáskörünkben nem valósítható meg,, csak az összes érdekelt együttműködésiével, segítségével, mélyre mindhamarabb szükség leone. Folyóteraszok, törmelékkúpok geofizikai-vízföldtani kutatása jOsa ernö*—laczkovics—józsef**—varga józsefné*—verő lászló* •(Eötvös Loránd Geofizikái Intézet; "Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat 1. A geofizikai mérések adatszolgáltatása A geofizikai módszerekkel rendszerint nem közvetlenül vizet mutatunk ki, hanem víztárolásra alkalmas réteget vagy rétagösszletet pontos mélységadatokkal, esetleg a vízfeltánás legkedvezőbb helyét pontos mélység nélkül. A geofizikai kuitaitás végeredménye a területnek a vizsgált mélységig terjedő modellje. Az ivóvízkutatás egyik leggyakrabban előforduló feladata a felszíinközeli itározók, folyóteraszok és törmelékkúpök szerkezetének felderítése. Kutatásukra a geoelektromos módszer, ezen bélül is a vertikális elektromos szondázás a legalkalmasabb. Eredményül a mérési ponton a geoelektromos szelvényt nyerjük, amely a fúrási szelvényhez hasonlóan megadja az egymás alaitt fekvő rétegek vastagságát és étóktromos fajlagos ellenállását. Éppúgy, mint a fúrási adatokból, megszerkeszthetjük a fekvőképződmények mélységtérképét, vagy a számunkra fontos réteg vastagság térképét, de szerkeszthetünk rétefe-szdlvényeket is. Hasznosak lehetnek még a különböző geoelektromos paramétentérképök, amelyök megadják egy réteg, például a kavics ellenállásának horizontális változását, vagy pedig adott mélységig a teljes rétegösszlet ellenállásának horizontális változását. 2. A geofizikai adatok földtani értelmezése Szakmai körökben időnként olyan véleményekkel is találkozunk, hogy a geofizikai jelentésnek nem is szabad másít tartalmaznia, imánt geofizikai szelvényeket vagy térképeket; a földtani értelmezés már a hidrogeológus feladata. A gyakorlat azonban azt bizonyította, hogy sokkal értékesebb és a célnak jobban meg2* felelő a munka, ha a [geofizikai és földtani interpretáció nincs szétválasztva. Egy geofizikai paraméter sohasem tartalmazza a mérésekből kapott összes információt, igen siók olyan adatot is nyerünk, amelyet számszerű formában nehéz kifejezni, de vízföldtani információként hasznos. A földtani értelmezést megnehezíti, hogy nem állitható össze olyan „szótár" amelynek segítségével egy bizonyos geofizikai paraméter földtani megfelelője meghatározható. Egy adott kőzethez ugyanis nem rendelhetők hozzá egyértelműen fizikai paraméterek, hanem csak a paraméterek elég széles tartománya. Például az agyag — pedig ez az egyik legbiztosabb geoelektromos. vezetőréteg — lehet 2 ohmm fajlagos ellenállású, de inem ritka a 20 ohmm-es sem. Ha azonban a geofizikai interpretáció a kutatási terület földtani viszonyainak ismeretévél párosul, akkor a tisztán fizikai kép helyett a sokkal többet mondó geoffizitoaif öld tani képet adhatjuk meg és ez a kép igen nagy valószínűséggel megfelel a valódi földtani képnek. A valóságos földtani felépítés és a geoelektromos adatok közti kapcsolatot mutatja az 1. ábra. (Az 1. ábrán az egységes ábrázolás kedvéért a felszíni geoelektromos szondázást is lineáris léptékben ábrázoltuk a szokásos log—log helyett.) A vertikális elektromos szondázási görbe kiértekelése révén fajlagos ellenállás értékeket és mélységadaitokat kapunk. Ezéket azonban földtani nyelvre is fordíthatjuk a következőképpen: a felszínen 2 m vastag holocén önitésképződmény van, amelynek kis — 20 ohmm-es ellenállása agyagos-iszapos kifejlődésre utal; a réteg tehát vízzáró, védi az alatta elhelyezkedő tározót a felszíni szennyeződéstől. Az alatta levő, 8 m összvastagságú teraszképződmények két rétegre bonthatók. Felül egy 1,5 m vastag homokos