Hidrológiai tájékoztató, 1977

Horváth Vera: Felszíni bányákkal kapcsolatos vízgazdálkodási feladatok

kerülő fekü képződmény vízzáró. Itt a mélyedésben felgyülemlő csapadékvíz alkot bányatavat. A művelés befejeztével — amíg hazánkban a hulladék feldolgozása, vagy /megsemmisítése ki nem épül — a száraz bányák idkerülhetetlenül hulladéklerakó helyekké alakulnak. A vízszennyeződés megakadályozására rninden esetben megfelelő szűrőréteg (pl. vízzáró aljzat, drén csövezés) kialakítására lenne szükség. Gyakorlatilag azonban a hulladéklerakó helyek vízszennyező hatásának megszüntetésére az esetek 90%-bam nem kerül sor. A csapadékvíz tározódásából kialakuló bányatavak, ha kommunikáció nincs, akkor a felszín alaitti vízkészletek mennyiségét nem befolyásolják. Utóhasznosítás esetén nem lehet figyelmen kívül hagyni a bányató vízszintjének ingadozását az időjárás függvényében, valamint a pangás veszélyét. 2. Talajvízszín alól történő bányaművelés esetén a bányászat minden szakaszában érint vízügyi érdeket; a vízbázist (víznyerő területet) elsősorban maga a bánya nyitása, a vízminőséget pedig a felhagyott bányatavaik nem megfelelő utóhasznosítása veszélyezteti. 2.1. A felszín alatti vízkészletek mennyiségét veszélyeztető bányaművelésiek a következők. A partiszűrésű vízkészleteket tározó kavicsteraszakra telepített bányák, letermelve a vízadó képződményeket, illetve megváltoztatva a felszín alatti vizek áramlási viszonyait, jó minőségű vizet biztosító víznyerő területektől foszthatják meg népgazdaságunkat. A probléma megoldása: mint ezt a MÁFI Északmagyarországi Területi Földtani Szolgálatának munkája bizonyította, kavicskutatása területek kijelölése előtt minden esetben fel kell venni a kapcsolatot az illetékes Vízügyi Igazgatósággal. A bányaművelések jelentős százalékában a kis kapacitású, vízszín alól csak 3—4 m-ig termelő géppark következtében az ásványvagyon nagy részét (a műre való kavicsvasitagság átlagosan 10 m) nem termelik ki. Az ásványvagyon-pazarlás mellett — (utólag már csak úszókotróval bányászható) — rohamosan növekszik a megnyitott talajvíz felülete ós így a italaj vízkészlet csökkenhet a párolgás következtében. Meg kell jegyeznünk az ásványvagyon-védelmi rendelkezések értelmében, a bányatavak utóhasznosítása csak a teljes kavicsvagyon kitermelése után kezdődhet meg, de a relatíve kis felületű bányatavak esetén a többmilliós költségű úszókotró alkalmazása nem gazdaságos. A későbbiekben ismertetett javaslatunk (koncentrált bányászati tevékenység) 'kizárná a fenti nehézségek fellépését új bányanyitások esetén, de nem oldja meg, a már meglevő bányatavakkal kapcsolatos problémákat, melyre választ adni jelenleg még nem tudunk. Bányatóból történő vízkivétel esetén a kitermelhető vízmennyiség megállapításához minden esetben egyedi részletes vízföldtani vizsgálatok elvéjgzése szükséges., a területi adottságok, földrajzi, földtani, meteorológiai, vízföldtani viszonyok ismerete alapján. E vizsgálatok elvégzése, kizárja a kitermelhető vízmennyiség értékét meghaladó vízkivétel esetén fellépő víziszín és vízhozam csökkentését a kialakult depresszió területén, valamint a rendelkezésre álló vízkészletnél nagyobb vízigényű beruházások kivitelezését. 2.2. A felszín alatti vízkészletek minőségét károsan befolyásolja a legcsekélyebb szennyező anyag bekerülése a bányatavakba, mivel e „tavak" sem földrajzi sem biológiai értelemben nem rtavak, hanem csiak felszínre került talajvíz, mely a jó vízvezető képességű kavics rétegen keresztül igen nagy körzet [talajvizével van szoros kapcsolatban. Az elszennyeződés mértékére és távolhatására vonatkozó ismereteink sajnos hiányosak és adatok hiányában még arra sem tudunk választ adni okoz-e és miilyen mértékben változást a talajvíz minőségében. A bányatavak léte (biológiai élet kialakulása, levegőtől történő szennyeződés stb.) vegyi, biológiai és. bakteorológiai összehasonlító vizsgálatok szükségesek ahhoz is, hogy a lehetséges utóhasznosítások (haltenyésztés, vízi szárnyas nevelés, öntözés, üdülőterület kialakítás stb) vízminőségre gyakorolt haitását megállapítsuk, külön a nagyobb (50—100 ha) és külön a 'kisebb (3—20 ha) felületű- és gyakariaiüag a felület mértékében növekvő vízmélységű- bányatavak esetében. Nem hagyható figyelmen kívül a talajvíztavak vízutánpótlódását biztosító kavicsrétegek lassú kolmatációja (meddőanyag-leülepedés). E folyamat az uitánpótlódás mértékének csökkenésével fdbiszapölódáshoz, pangó vízfelület kialakulásához, esetleg időszakos kiszáradáshoz is vezethet. A kellő kommunikáció biztosítására időszakos kotrások 'igénye léphet fel, ami a kisebb bányatavak esetén gazdaságosan nem valósítható meg. Az említettek alapján megállapíthatjuk a talajvíztavak kialakítása káros a talajvíz mennyiségére és minőségére efeyaránt, azonban a kavics építőiparunk nélkülözhetetlen alapanyaga, melyre az elkövetkező években egyre nagyobb szükség lesz. Célszerűnek látszik tehát, a két népgazdasági érdek közelítése és olyan bányák kialakítása, melyek a vízkészletet és az ásványvagyonit legkevésbé károsítják. Javaslatunk a következő: a terület részletes megkutatása után, koncentrált bányászat kialakítása, akár több társullat, szövetkezet, intézmény egyesülésével. így nagy felületű és a teljes kavicské&zlet kitermelésévei, nagy mélységű bányatavak gazdaságosan kialakíthatók, melynek előnyei: a csökkenő párolgási veszteség, a biztosabb vízminőség-védelem,- a teljes ásványvagyon kitermelhető, (mivel az úszókotró így már gazdaságos lehet) az esetleges utókotrás biztosítható, az utóhasznosítás esetén nalgyobb beruházás is megvalósítható, mely a vízkészletek szennyeződését kizárja, mint pl. üdülőterület kialakítása esetén nem nélkülözhető csatornázás. Jelenleg épp ellenkezőleg az elszórt, kis mélységű bányatevékenység figyelhető meg, melyre az érvényben levő jogszabályok adtak módot. Tájékoztatásul röviden vázoljuk a külfejtéses bányaművelésre vonatkozó jogszabályokat, rendeleteket. 3. A Bányatörvény a bányászati tevékenység három szakaszát különbözteti meg. Bányanyitás, (Bányatelekmegállapítás). Bányaművelés. Bányászat befejezése, (Tájrendezés). Bányanyitási engedélyt fő tevékenyséjgként folytatott bányaművelés esetén az illetékes minisztérium adja meg. Az enged élyezőn kívül felügyeletet gyakorol az Országos Bányaműszaki Felügyelőség és a Központi Földtani Hivatal. Adott esetben más ágazatok befolyása, irányítása is érvényesülhet (pl. vízügyi igazgatás, OTVH). Melléktevékenyséjgű bányászat esetén (MgTsz., Szövetkezet, Társulás sltb.) az engedélyező a területileg illetékes községi 'tanács és a 6/1967. MÉM rendelet 63. §-a alapján mezőgazdasági termelőszövetkezet, saját szükségletének kielégítésére, saját területén működési engedély nélkül is bányászati tevékenységet folytathat. E jogszabályok módot adnak rendezetlen, ötletszerű, nem kellőképpen megkutatott bányászati tevékenységek megkezdésére, bányatavak létesítésére, a hatóságok (pl. Vízügy) hozzájárulása és tudomása nélkül is, s így pl. Bugyi—Kiskunlacháza térségében 10 km-es körzeten belül 31 db bányató található, melyet 11 üzemeltető alakított ki. Ezek a bányatavak — a nem megfelelő gépi felszereltség következtében — sekélyek; viszonylag kis kitérj edésűek és a kavicskészlet jelentős részét sem művelték le, így utóhasznosításuk: művelés befejeztével kialakuló helyzetük rendezése pillanatnyilag megoldatlan. A bányanyitási engedély kiadásához szükséges szakvéleményezők között nincs konkrétan feltüntetve a Vízügyi Hatóság, csak mint „egyéb érdekelt szervek" szerepel. Ezért bányanyitási engedélyhez ritkán kértek az engedélyező hatóságok (főként a Községi Tanácsok Szakigazgatási szervei) vízügyi állásfoglalást. Bányatelek megállapítások során már szakvéleményezőként a Vízügy-et is feltüntetik, de a Bányatörvény értelmében a bányatelek megállapítástól a KBF éltekinthet, és így bányatelek nélküli bányászati tevékenység