Hidrológiai tájékoztató, 1977

Horváth Vera: Felszíni bányákkal kapcsolatos vízgazdálkodási feladatok

munkanap, a 7. nap a pihenőnap. A jelenség jobb megismerése érdekében kutatást végeztünk más ciklusidőkre is. A gépi adatfeldolgozást a VITUKI-tól Bartha Péter végezte el PR 43. típusú számítógépen. A gép a jellemző szakaszok módszereivel dolgozik. A jellemző szakaszok módszereinek két paramétere van a r és az n. Az n a jellemző szakaszok száma, ennek előre való meghatározása nehéz feladat, ezért a kutatás feldolgozását úgy végeztük el, hogy ebben a jellemző szakaszok száma már ne szerepeljen. A r paraméterrel bebizonyítottuk, hogy nem más, mint prizmatikus meder, és monoklin emelkedő hullám esetében az árhullám terjedési ideje. A gépi lefuttatásból bebizonyítható, hogy ez a megállapítás — jó közelítéssel — általános meder esetében is fennáll. A felhasználáshoz egy ábrát készítettünk, amelynek ordinátáján szerepel a vízkivételi sugár ellapulásának az aránya, abcisszáján pedig az árhullám terjedési ideje. Ennek az ábrának segítségével egy adott szelvényre az ellapult vízkivételi sugár meghatározható. Az előadás keretében az észrevételékre adandó válaszokon kívül bemutatásra került a Nádor-csatorna vázlatos vízmérlege is. A Nádor-csatorna vízmérlege a korábbi számításoknál vízhiányt mutatott. A komplex vízgazdálkodási tanulmánytervben alapos vizsgálat alá vettük a Nádor-csatorna vízmérlegét. Ennek a vizsgálatnak eredményeképpen bebizonyítottuk, hogy ha a Nádor-csatornán csak relatív vízihiány van, akkor a fűzfői szennyvíz eresztéskor a vízkivételek szünetelnek. Egyéb időszakokban a korábbi megállapításokkal ellentétben a Nádor-csatornában nincs vízhiány. Az előadás során kihangsúlyoztuk, hogy a Nádorcsatorna vízmérlege megjavításának csak egyik eleme volt a periodikus vízkivételi hullám ellapulásának a figyelembevétele. Ennél sokkal munkaigényesebb volt a vízkivételek, és a vízigények újbóli felmérése és ellenőrzése. Nyomatékosan hangsúlyoztuk, hogy csak a vízkészletgazdálkodás elemeinek alapos feltárása után érdemes és hasznos az ellapulást is figyelembe venni. Az előadás vitájában két lényeges kérdés merült fel. Az egyik, hogy ez a számítás munkatöbbletet jelent. A másik pedig az, hogy a kutatásban szereplő periodikus vízkivétel átlagos időjárás esetében fennáll ugyan, azonban vízszegény időjárás esetében nem 12 órát, hanem ennél hosszabb időtartamot is üzemelnek. A kérdésre adott válaszunkban kitértünk arra, hogy a munkatöbblet valóban fennáll, ezen változtatni nem tudunk. A másik észrevételre adott válaszunk szerint kétségtelen tény, száraz időjárás esetében fennáll olyan igény, hogy a napi 12 óránál hosszabb időtartamot is üzemeljenek. A vízmérleg azonban nem a legszélsőségesebb idő esetére készül el, hanem egy átlagos száraz időjárásra, amelyre a 12 órás üzemidő elfogadható. Ennél szélsőségesebb száraz idő előfordulása esetében minden megyében Vízkorlátozó Bizottságot hoznak létre, amely az adott körülményeket figyelembe véve a vízkészlet szétosztását vezényli. Felszíni bányákkal kapcsolatos vízgazdálkodási feladatok HORVÁTH VERA Középdunavölgyi Vízügyi Igazgatóság A Középdunavölgyi Vízügyi Igazgatóság működési területén az 1960-as évek vége óta egyre több külszíni művelésű bánya kezdte meg működését. Ezek gyakorlatilag mind, a rohamosan bővülő volumenű építőipari tevékenység nyersanyagiigényének kielégítését szolgálják (kavics, homok, agyag és kőbányák). E bányákkal kapcsolatosan, vízügyi szempontból kétféle probléma merül fel: a művelés által érintett víznyerő területek, és a vízkészletek védelme, valamint a művelés és utóhasznosítás okozta vízszennyeződések elkerülése. Az alábbiakban e problémákról és ezek megoldásáról szeretnénk szólni, eltekintve a nagy beruházású (bauxit, lignit) bányákkal kapcsolatos vízgazdálkodási feladatoktól. 1. A külfejtéssel — mint minden bánya — nyersanyagok kinyerésére törekednek, művelésük irányát és módját — többek között — azok elhelyezkedése is megszabja. A fejtés folyamán az eredeti morfológiát és ezzel együtt gyakran a vízföldtani viszonyokat is megváltoztatják. A fejtett nyersanyag elhelyezkedésétől függően, a félszíni bányászat morfológiát megbontó hatása a következő lehet. 1.1. Homokos, agyagos, löszös, ritkábban kavicsos, tehát főleg laza üledékes kőzetek alkotta általában laposabb dombok fejtése, illetve megnyitása. A bányászkodás szintben történik, befejeztével a megbontás szintjével gyakorlatilag azonos magasságú vízszintes felület alakul ki. Ez az eset utórendezés szempontjából is igen kedvező, mert az így kapott felület környezetévél gyakorlatilag egy szintben van. E bányák általában vízkészletgazdálkodási érdeket nem érintenek. Előadásként elhangzott a MHT Keletmagyarországi Ifjúsági Műszaki Napok keretében. (1975. május). 2 1.2. Főképpen szilárd kőzetek — építőkő, díszítőkő — bányászata során, a hegyoldalakban függőlegeshez közelálló falak övezte bányaudvart hoznak létre. Az esetek többségében, a nyersanyag minőségének romlása — ajgyagosodás, dolomitosodás, töredezettség stb. — a bányák felhagyásához vezet. Fokozottan jelentkezik ez, az egyáltalán nem, vagy nem megfelelően megkutatott készlettel rendelkező bányáknál. Ilyenkor újabb bányát nyitnak és az egész folyamat kezdődik * elődről. A bányaművelés befejeztével így kialakulnak a jól isimért — tájképet is rontó — jellegzetes mélyedések, bányaudvarok, melyeket az esetek többségében lakott terület közelében fokozott mértékben spontán hulladékelhelyezésre használnak fel. A hulladékkal (ipari, városi, mezőgazdasági) történő „utóhasznosítás" igen veszélyes lehet, repedezett, töredezett, karsztosodott kőzetek megbontásával kialakult bányák esetén, mert a beszivárgó csapadékvíz — szű. rőréteg hiányában a kioldott szennyeződésekkel felszín alatti vízkészleteink (karsztvíz) minőségét rontja. Ezért kell megakadályozni, bármilyen szennyező anyag lerakását mészkő, dolomitfejtők területén. 1.3. Végül talán, leggyakoribb a külfejtéseknél az az eset, amikor a bányaművelés, a környező terepszintnél mélyebben elhelyezkedő bányateret hoz létre. Leginkább a kavics és homok-, de igen sokszor agyag, és tőzegbányáknál figyelhető meg ez a helyzet. E csoporton belül meg beül különböztetnünk az ún. „száraz bányát" mikor a művelés befejeztével sem érik el a talajvíz tükrét és az ún. „vizes bányát". Ez utóbbinak két egymástól eltérő típusáról beszélhetünk: a) A bányaművelés elérte a talajvízszint és 'alóla is termel, ezáltal hozza létre a bányatavat. b) A bányaművelés vízzáró képződményekre irányul (agyag, tőzeg), vagy a művelés befejeztével felszínre