Hidrológiai tájékoztató, 1976

Dr. Lukács Dezső: Emlékezés ifj. Entz Gézára születésének 100 éves évfordulója alkalmából

Emlékezés ifj. Entz Gézára, születésének 100 éves évfordulója alkalmából Ifj. Entz Géza (1875—1943) A XX. század első felében a protisztológiai vizsgálatok egyik vezéregyénisége volt ifj. Entz Géza. A sejttan, általános biológia, planktonkutatás problémái is foglalkoztatták, és neki köszönhető a Balaton korszerű hidrobiológiái tanulmányozása is. Kolozsvárott született 1875. május 30-án. Nagyapja, Ferenc orvos és neves pomológus, apja id. Géza a világhírű zoológus. Az Entz család légkörére jellemzők ifj. Géza akadémiai székfogalójának szavai: „ ... harmadik nemzedéke vagyok családomnak, aki akadémikus ..." A budapesti egyetemen szerzett középiskolai tanári (1899) és doktori oklevelet (1902). A budapesti műegyetemen a növénytani intézetben volt tanársegéd (1898—1905), majd Daday Jenőnél az állattani tanszéken (1905—1913) tanársegéd, illetve adjunktus. Pályájára döntően hatottak azok a tudományos célok, amelyek a Természettudományi Társulatot (Társulat) a 90-es években foglalkoztatták. Az A. Dohrn alapította Stazione Zoologica (Acquario) és más hasonló kutatóintézetek szolgáltak példaként. A Társulat választmánya felterjesztést tett (1894. IV. 18.) a közoktatásügyi, földművelésügyi és kereskedelmi miniszterhez, Fiume közvetlen környékének valamelyik alkalmas pontján egy tengeri és egy édesvízi, Balaton melletti biológiai állomás létesítésére. 1901-ben a választmányi gyűlésen Lóczy Lajos szomorúan állapította meg, hogy az 1897-es, újabb felterjesztés ellenére sincs még döntés az ügyben. Szerinte az illetékes minisztériumok figyelmét úgy lehetne a kérdés megoldására felhívni, ha a Társulat biológai megfigyeléseket végeztet a Balaton mellett. A választmány 1200 Koronát szavazott meg erre a célra, és a plankton kutatásokkal ifj. Entz Gézát bízta meg. Ö olyan eredményeket ért el, hogy a választmány 1902-ben állandó összeget kívánt a Társulat költségvetésében a további kutatásokra beállítani, ha a kormánytól megfelelő támogatást kap. Anyagi segítséget egyik minisztérium sem tudott adni. 1902-től jelentek meg ifj. Entz Géza tudományos közleményei. Az 1902—1903. és az 1903—1904. években a Stazione Zoologican kutatott, itt kötött egy életre szóló barátságot Anton és Reinhard Dohrnnal, Marc de Selys Longchamps-szal, különösképpen Hugó Nierstraszszal. Nápolyi kutatásai, tapasztaltai és kapcsolatai döntő szerepet játszottak később életében. 1907-ben a budapesti tudományegyetemen habilitált protisztológiából és a Tintinnidae (csillós egysejtűek) monográfiájának kéziratával elnyerte a Társulat Bugát-diját. Műve 1908-ban jelent meg, tisztázta benne a fajok szervezeti viszonyait, életfolyamataikat, rokonsági viszonyaikat, méltóan egészítve ki édesapja és Daday korábbi vizsgálatait. 1908-ban részt vett a bergeni tengerbiológiai kurzuson, és a tanulságos kirándulásokon sok anyagot gyűjtött. 1909-ben megkapta a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Lukács-jutalmát. 1910-ben Daday Jenő ajánlására az MTA levelező tagjává választotta, és a Társulat a Margó-díjjal jutalmazta. 1913-tól az Erzsébet-nőiskola Polgáriiskolai Tanárképző Főiskola tanára. Münchenben, Bécsben, Berlinben járt tanulmányúton. 1916-ban a műegyetemen a „Hydrobiológia és haltenyésztés" tárgykör magántanára. 1920-ban Méhely Lajos megakadályozta, hogy egyetemi tanszéket kapjon. Felesége halála után, Nierstrasz meghívására még ugyanabban az évben Utrechtbe ment az egyetemre munkatársnak, és ott lett később konzervátor, majd rendkívüli professzor. 1922-ben a budapesti egyetem állatrendszertani tanárának nevezték ki, de állásáról lemondott, és továbbra is Utrechtben maradt. Ugyanebben az évben ismét elnyerte a Margó-díjat. 1929-ben a Magyar Biológiai Kutató Intézet osztályigazgatójává nevezték ki. Ekkor hazajött. Élete ezután valósággal összeforrt a tihanyi intézetével, amelynek később igazgatója lett. Poliglott nyelvtudása, a sejt- és szövettani, rendszertani, valamint ökológiai kutatásokban való jártassága, sok évi munkásága, szolgálatkészsége, a köz iránti áldozatkészsége, szervező ereje valósággal predesztinálták az Intézet vezetésére. Ifj. Entz Gézát intézete és kutatásai mellett maga a Tihanyi-félsziget is rendkívül érdekelte, ezért ennek természetvédelme ügyében is jelentős tevékenységet fejtett ki. 1932-től az MTA rendes tagja. 1933-ban a Nemzeti Múzeum Állattárának főigazgatója lett, részt vett a padovai Nemzetközi Zoológiai Kongresszuson. 1934-től a budapesti egyetemen az általános állattan és összehasonlító bonctan professzora, a Magyar Adria Egyesületnek elnöke. A Társulat Állattani Szakosztályának alelnöke (1932—35), elnöke (1935—38), majd intézőbizottsági tagja volt. Alapvető célnak tekintette az életrajzi biológia, vagyis az egyes fajok életrajzának kutatását. Sokirányú munkássága 4 fő csoportba foglalható: 1. Sokoldalú protisztológiai és sejttani kutatások. A páncélosostorosok (Peridinea, Dinoflagellata), a Tintinnidae fajairól több alkalommal publikált. Vizsgálta a véglények színét, az amőbák alaktanát, táplálkozását stb. Ki kell emelnünk a „Véglények magszerkezete és chromatin redukciója" dolgozatát, amelyért másodszor is megkapta a Margó-díjat (1922). Különösen sokat foglalkozott a Ceratium hirundinella fajjal. Legérdekesebb és legjelentősebb vizsgálataival e faj populációinak és egyedeinek növekedését, szaporodását, betokozódását a környezeti tényezőkkel való összefüggésben tanulmányozta. A kettéosztódás gyorsaságát részben a hőmérséklet befolyásolja. A cisztából kibújt egyedek mintegy 24 nemzedéken át osztódtak ketté. A melegvizű időszak vége felé az egyedekben tartalék tápanyag hal8