Hidrológiai tájékoztató, 1976

EGYESÜLETI ESEMÉNYEK, BESZÁMOLÓK - Simor József: 10 éves a Magyar Hidrológiai Társaság Bajai Területi Szervezete

hallgatóságot. Elsősorban a Keszthelyi és a Szigligeti öblök vízminőségében jelentős a romlás, amit az eutro­fizálódás ugrásszerű megnövekedése jelez. Az előadó igen szellemesen fogalmazta meg a „Balaton-vízzé vá­lást", azaz azt a folyamatot, amelyben a tavat tápláló felszíni- és forrásvizek azzá a speciális, kellemes vízzé válnak, amely a tó egészét kitölti. A szervesanyag-ter­helés ezt a jó adottságú vizet nem fenyegeti közvetle­nül, csak a növekvő tápanyag-mennyiség, az algameny­nyiség elszaporodása által. A romlás okai között az elő­adó szerint a legjelentősebb a déli, víztisztító hatású sekély part védőművel való ellátása, amely mellett a víz nem tudja a szerves hulladék jelentős részét a fövény­re kirakni, a megnövekedett szennyvíz-termelés, és a Kis-Balaton kiiktatása a Zala folyásának útjából, más egyéb tényezők között. Az előadó intézkedéseket sürgetett, amelyeket gon­dosan szerkesztett pontokba foglalt, és amelyeket a hall­gatóság egyhangú lelkesedéssel fogadott. A harmadik előadó, Inotay Ferenc „A Balaton-térség szennyvízelhelyezésének kérdései" címmel azt a regio­nális szennyvíztisztítási és szennyvízelhelyezési tervet ismertette, amelyet az 1973. évi tervpályázat hozott létre, és amelyet a VIZITERV a legutóbbi időben kon­cepció-terv szintig fejlesztett. Ez a terv hivatott a meg­lehetősen előrehaladottan kiépült, és még épülő regio­nális vízellátás után a regionális szennyvíztisztítás és szennyvízelhelyezés kérdését és elindítani. Ebben a terv­ben is elsők között szerepel — a balatonfüredi bővítés, és foszforkinyerő berendezés mellett — a ma erősen túlterhelt keszthelyi szennyvíztisztító telep rekonstruk­ciója. Az előadás arról győzte meg a hallgatóságot, hogy a távlati koncepciók szerint a Balaton tehermentesítése a szennyvizektől fokozatosan meg fog történni, de hogy a közel jövőben mikor fogja, vagy meghozza-e egyál­talán a legsürgetőbb intézkedéseket, nem csengett ki az előadásból. (Ez természetesen nem az előadó hibája volt!) Az elhangzottak visszhangját a hozzászólások nagy száma is jelezte: minden szakterületnek volt hozzá­fűzni valója. Dr. Bulkai Lajos, mint felkért hozzászóló az 1973. évi tervpályázat elképzeléseiről szólt, és ismer­tette a regionális telepek számának leggazdaságosabb megállapítására kidolgozott számítási eljárás lényegét. A legélénkebben a biológusok helyeseltek dr. Felföldy Lajosnak, dr. Entz Béla és ifj. dr. Szabó Zoltán mind saját vizsgálataikkal és megfigyeléseikkel támasztották alá az előadó állításait, Herodek Sándor pedig szinte önálló előadást tartott a Balaton átlátszóságáról, és a fotoszintézis állapotáról, amely a közelmúlt vizsgá­latai alapján szintén igazolja az eutrofizálódás egyre gyorsuló folyamatát. Entz Béla a Zala vízminőség-javítását és a Kis-Bala­ton újra bekapcsolódását sürgeti, mint gyorsan végre­hajtható és viszonylag nem költséges beavatkozást. Dr. Csanády Mihály a Balaton-víz baktériumszámá­nak növekedéséről számol be, ami a fertőtlenítés üze­mének javítását teszi sürgetővé. Ezen a téren a pilla­natnyi helyzet még nem aggasztó, de a régebbi vizsgá­latokkal szemben a romlás már szembeötlő. A déli par­ton néhány fertőzéses esetre is volt példa. Dr. Juhász Endre többek között a jelenleg igen el­terjedten működő szippantókocsis szennyvíz-, illetve iszapelszállítás kérdését vetette fel. Szerinte ez nagyon költséges megoldás, és nem utolsó sorban felmerült a kérdés: megnyugtató-e az elszállított iszap vagy szenny­víz elhelyezése, és nem kerül-e közvetve vagy akár köz­vetlenül felszíni vízbe az, amitől éppen a szippantó­kocsis elszállítás lenne hivatott megóvni a felszíni vi­zet. Környei László és Nagy L. Dénes felhívták a figyel­met az eddigi eredményekre, azokra a lépésekre, ame­lyekre a környezetvédelem szolgálatában már eddig sor került, és amelyekkel már eddig is közelebb jutottunk — és a távlati terv első elképzeléseinek megvalósítása után még közelebb fogunk jutni — a nagy távlati cél­hoz, a teljes regionális tisztítási rendszerhez. Egry Gábor, mint kivitelező azt sürgette a tervezők­től, hogy a tisztítótelepeken alkalmazott rendszerek és megoldások egységesítésében próbáljanak előrehaladni, és legalább ezzel legyenek a kivitelezőknek segítségére a nagy feladat, a sok tisztítótelep, átemelő, csatorna és nyomócső építésében. A lelkes hangulatú vitát a közös ebéd a Fogas Ét­teremben ugyan megszakította, de egyáltalán nem za­varta. A szép számban összegyűlt hallgatóság kérte, és elvárta a Szakosztály vezetőségétől, hogy — feladatá­nak, sőt hagyományainak megfelelően előterjesztéssel forduljon az illetékesekhez, hogy az egyre sürgetőbb Balaton-vízvédelem terén ne késlekedjenek a legsürge­tőbb tennivalókkal, mert ami mint megelőzés, lehetsé­ges és kétségtelenül olcsóbb, kérdéses, hogy helyrehoz­ható-e egyáltalán a baj bekövetkezte, a természetes kör­nyezet megromlása után, és ha igen, sokszoros áron. A balatoni üdülőterület Balaton nélkül nyilván elképzel­hetetlen. Az előterjesztés és a szakmai anyag közzétételének ígéretével a jubileumi előadóülés lezárult. A hallgató­ság nagyobb része a most épülő siófoki szennyvíztisz­tító telep építésének megtekintésére indult, de akadtak, akik az OVH-üdülő területén személyes tapasztalato­kat kívántak szerezni a tó állapotáról, és olyanok is, akiket a kötelesség vagy egyéb okok a szakmai talál­kozó befejezésére szólították fel. Mindnyájan úgy éreztük, hogy a vitaülés nemcsak nagyon érdekes és élvezetes volt, hanem a beavatko­zás sürgetésével hasznos is, és így méltó a 25 éves Szak­osztály múltjához, hagyományaihoz. Dr. Körösmezey László 10 éves a Magyar Hidrológiai Társaság Bajai Területi Szervezete 1965. november 24-én alakult meg a MHT Bajai Cso­portja. A szervezet megalakulását indokolta az a kö­rülmény, hogy a városban nyert elhelyezést a már itt levő ADUVIZIG-en kívül a Vízügyi Szakközépiskola, majd a Felsőfokú Vízgazdálkodási Technikum. így há­rom bázisintézmény léte biztosítékot látszott nyújtani arra, hogy a város és a vízgazdálkodási szempontból hozzátartozó tágabb környék vízügyi feladatainak részben társadalmi úton történő szorgalmazására, és a megoldások előbbre vitelére elegendő számú és lelkes szakembert lehessen toborozni. A Csoport célul tűzte ki a társadalmi erők mozgósí­tását a vízgazdálkodási széles rétegű feladatok megol­dásának munkájában, támogatva ezzel azokat a hiva­talos szerveket, amelyek feladata a területen jelentke­ző népgazdasági célok elérése. Az eddig végzett tevé­kenységünket vizsgálva megállapíthatjuk, hogy mun­kánk úgyszólván a népgazdaság minden ágával össze­függ. Az ipari vízellátás biztosítása, a keletkezett szennyvizük tisztítása az iparral; az öntözés, belvízren­dezés a mezőgazdasággal; a vízépítési műtárgyak épí­tése az építőiparral; a lakótelepek vízellátása és csa­tornázása a kommunális ellátással, s legtöbb munkánk a környezetvédelemmel. Szervezetünk mindig a város, a Duna-völgy, illetve a megye legidőszerűbb vízügyi kérdéseihez hangolta tevékenységét, rendezvényeinek anyagát. A szocialista társadalom iránti elkötelezettsegünkből fakad, hogy egész tagságunk önkéntes közreműködésével szolgáljuk a gazdaságpolitikai célkitűzések megvalósítását. Az egyes előadók szakmai tudása a vitafórumon kibonta­63

Next

/
Thumbnails
Contents