Hidrológiai tájékoztató, 1976

EGYESÜLETI ESEMÉNYEK, BESZÁMOLÓK - Dr. Körösmezey László: 25 éves a Magyar Hidrológiai Társaság Szennyvíz Szakosztálya

száma évről évre csökken. A nagy Balatonra az átvonuló madarak a jellemzőek. A Kis-Balaton táplálékban szegény, a madárállomány jó része a Keszthelyiöbölbe jár táplálkozni. 4. A változások okai 4.1. Vízháztartás és változása. A tó egy időszakra vonatkozó vízháztartási mérlege a következő: tározódó vízkészlet = csapadék + hozzáfolyás — túlfolyás — párolgás. A beömlő vízfolyások a vízháztartás bevételi oldalának a 60%-át teszik ki, a kiadási oldal legjelentősebb tényezője a közel 60%-os párolgás. Az utóbbi évek vízháztartási egyenleteiben már nem hanyagolható el a mesterséges vízkivétel, ami pl. 1968-ban 19,4 cm tavi vízrétegnek felelt meg. A biológiai folyamatok tisztázásához fontos ismerni a tó vízkicserélődésének idejét. A Balatonba folyó vízfolyások által szállított víz a tó hossz irányban fokozatosan elkeveredik, de a teljes elkeveredés több éves folyamat. A vízkészlet átlagos kicserélődési ideje Keszthelytől Siófok felé haladva fokozatosan nő. A Keszthelyi-medencében 1,5 év; Fonyód—Szigliget térségében 4 év; Balatonakaii—Balatonszemes 6 év; Északkeleti medencében 9 év. A vízszín szabályozásának egyetlen módja a siófoki zsilip megnyitása. 1975-ben a csatorna leeresztőképessége 80 m

3/sec volt, ezért a vízszín-szabályozás még tökéletlen, pedig sok szempont indokolja ennek sürgős megoldását. 4.2. Vízkémiai viszonyok. A tó vízének szervetlen ionösszetétele általában stabil, kalcium-magnézium hidrogénkarbonátos, nagy 0

2 tartalommal rendelkező élővíz. Az összes P-tartalom az Északkeleti medencében 35,4 mg/m

3, a tó többi vízterületén 84 mg/m

3. A víz y-HCH tartalma 50—150 mg/l, az összes DDTtartalma pedig 1—2 mg/l. A vízbefolyások közül a Zala folyó hozza be a legtöbb szervesanyagot, kálium és az összes P-t. Elsősorban a kis vízbefolyások a felelősek a nitrogén vegyületek a Balatonba való juttatásáért. A Coli- és Clostridiumszám alapján a szennyezett vizek száma az utóbbi években növekedett. 4.3. Szennyvíz-kérdés. Annak ellenére, hogy a szennyvíz tisztítása érdekében eddig is sok erőfeszítés történt, a kérdés nem megoldott. Ugyanis 1975-ben csak 33 ezer m

3/nap a szennyvíztelepek kapacitása, a várható szennyvíz mennyisége viszont 51 ezer m

3/nap. A szennyvizek biológiai tisztítását a tervek szerint csak 1990-re oldják meg. 4.4. Mezőgazdaság hatása. A mezőgazdaság sokféle formában szennyezheti a tavat: műtrágyák, peszticidek, hígtrágya, erózió stb. Ezek a szennyeződések túlnyomó részt a vízbefolyásokon keresztül jutnak be a tóba. 1971-ben hatóanyagban kifejezve közel 5000 vagon műtrágyát és 100 vagon peszticidet használtak fel a vízgyűjtő területen. Ennek következményeként a tó minden élőlénye rendelkezik egy adott peszticid szennyezettségi szinttel: fehér busa 0,5 ppm össz-DDT; 0,6 ppm y-HCH; fitoplankton 7,9 ppm össz-DDT; 0,6 ppm HCH száraz súlyra vonatkozóan. Nagymértékben növekszik a tóparton az intenzív mezőgazdasági művelést kívánó területek terjedelme (szőlő, gyümölcs) és a part közelében háttérbe szorul a természetes növénytakaró. 5. Összefoglalás A kedvezőtlen biológiai változások akkor állapíthatók meg, ha megszüntetjük a kiváltó okokat. Minimumra kell csökkenteni a mezőgazdasági tevékenységből és az urbanizációs hatásokból származó különböző szennyvízféleségek bejutását a tóba. A mező- és erdőgazdálkodási tevékenységet úgy kell módosítani, hogy a bekerülő talajhordalék minimális legyen. Tökéletesíteni kell a szennyvíztisztítás módjait és meggyorsítani a szennyvízcsatorna-hálózat kiépítését a Balaton térségében stb. Ha hathatós lépések nem történnek a Balaton vize 15—20 év múlva halastó minőségűvé válik. Zárszó Dr. Hortobágyi Tibor szakosztályi elnök. A zárszóban az ülésszak összefoglalása és a régebbi szakosztályi ülések néhány kedves epizódja hangzott el. Összegyűjtötte: Dr. Andrikovics Sándor 25 éves a Magyar Hidrológiai Társaság Szennyvíz Szakosztálya A Szennyvíz Szakosztály 1975. szeptember 17-én Siófokon vitaülés formájában emlékezett meg fennállása 25 éves évfordulójáról. Ezzel is kifejezésre akarta juttatni a Szakosztály, hogy alakulása után első sikereit éppen a Balaton védelmében kifejtett tevékenységével érte el, amikor igyekezett felhívni a szakemberek figyelmét a Balatont fenyegető szennyeződések veszélyeire. Az elmúlt 25 évről a beszámolót ifi. dr. Szabó Zoltán, a Szakosztály első elnöke tartotta. Elmondta, hogy az alapító tagok eleinte mint Szennyvíz Bizottság fejtették ki tevékenységüket, és csak később, 1953-ban lett Szakosztállyá a kis közösség. A kezdet nehéz, úttörő munkáját olyan nevek, mint dr. Maucha Rezső, Finály Lajos, dr. Lesenyei József, Horváth József, Szablya Ferenc, Holló István, Nagy L. Dénes, Illés György, Hunyady Domokos, Kelemen László és maga az előadó — mint alapító tagok —• fémjelzik. A Szakosztály létszáma gyorsan nőtt. Munkája a legégetőbb szennyvíztisztítást, illetőleg a felszíni vizek védelmét szolgáló kérdések köré csoportosult: az új szennyvíz-rendelet, az új szenyvíz-szabvány (MSZ 15 302—53 R) az I. Vízgazdálkodási Keretterv összeállítása, illetve társadalmi bírálata. Tanfolyamok szervezése, az első szakmai könyv összeállítása mind, mind olyan területek voltak, amelyeken a Szakosztály hallatta szavát. Az éveken át tartott vitaülések a szennyvíztisztítás és a vizek védelmének minden kérdését felölelték. A Szakosztály legnagyobb rendezvénye az 1971. évi Budapesti Szennyvíztisztítási Konferencia volt. A Szakosztály múltját idéző megemlékezés után vendéglátóink, a Dunántúli Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat igazgatója, Rózsavölgyi Imre köszöntötte az ünnepi ülést, és vezette be azokat a témákat, amelyek az előadóülés helyéhez, Siófokhoz, vagy inkább általában a Balatonhoz kapcsolódtak. Az első szakmai előadást dr. Felföldy Lajos tartotta „A Balaton környezetvédelmének hidrobiológiái alapja" címmel. Kiváló előadói készséggel és nagy tárgyi ismerettel tulajdoniképpen arról a változásról beszélt, aminek következményeit minden Balatont szerető, és figyelmesen szemlélő honpolgár, vagy akár fürdőző tulajdonképpen személyesen is tapasztalhat — a mai és a 20 év előtti Balatont összehasonlítva. Egyrészt hihetetlen fejlődés a part, az üdülőtelepek, a civilizáltság állapotában, másrészt hínarasodás, algásodás, eutrofizálódás a természeti környezet lelkét jelentő Balaton-vízben. És az előadás mégis a meglepetés erejével hatott, és a megállapítások, a vízminőség fokozatos romlásának szinte kézzel fogható adatai mégis megdöbbentették a