Hidrológiai tájékoztató, 1976

Dr. Hováth Imre-dr. Bodrogközy György-dr. Marián Miklós: A Tiszakutató Munkaközösség munkája, tervei

A Fehér-Körös gyulai szelvényében és a Kettős-Körös dobozi szelvényében mért vízállásokból, valamint a felszíngörbékből számítással határoztuk meg a FehérKörös átvágásánál figyelembe vehető vízállást. így a visszaáramlást létrehozó nyomás (vízszintkülönbség) H számítható volt. A 2. ábrán ezt a vízszintkülönbséget tüntettük fel. Ezen értékekből numerikus integrálási módszerrel a (9) egyenletbeli integrál meghatározható, így a hidraulikai jellemzők visszaszámíthatok. Ha a hidraulikai körülményekben bekövetkezett valamenynyi változást a tényezőben koncentráljuk, ennek időbeli változását szintén a 2. ábrán mutatjuk be. Számításaink szerint a vizsgált időszakra u, értéke 0,5 körüli, kedvező esetben elérheti a 0,8-as értéket. A fentiek szerint meghatározott /t-vel ellenőrizhetjük az összefüggések helyességét. A vizsgált időszakban a fehér-körösi átvágáson 54 millió m

3 víz visszavezetésére került sor. Tételezzünk fel fi, — 0,5 értéket, ekkor Di as 270. Ha a visszavezetés ideje alatt 30 cm-es átlagos vízszintkülönbséget tételezünk fel, akkor a (7) egyenlet szerint a visszavezetés ideje 14 nap, ami lényegében jól közelíti a tényleges 12 napot, tekintettel arra, hogy a hidraulikai paramétereket a biztonságot növelő irányba kerekítettük. összefoglalva megállapítjuk, hogy vésztározás esetén az árvízzel elöntött terület gyors gravitációs víztelenítésének számítására a vázolt összefüggések alkalmasak. Az összefüggéseknél az egyszerűsítésre törekedtünk, a számítások gyors elvégezhetősége céljából. Megállapíthatjuk, hogy konkrét esetben az összefüggések alkalmazása kielégítő pontosságú eredményt ad. IRODA-LOM 1. Takács L.: Védekezés a Körösökön. 1970. Tiszavölgyi árvíz. Vízügyi Közlemények, 1971/3. 2. Papp F.: Védekezés a Berettyón és a Sebes-Körösön. 1970. Tiszavölgyi árvíz. Vízügyi Közlemények, 1971/3. 3. Lászlófjy W.—.Szilágyi J.: Az 1970. évi Tiszavölgyi árvíz hidrológiai jellemzése. 1970. Tiszavölgyi árvíz. Vízügyi Közlemények, 1971/3. 4. Fehér F.: Az 1974. évi nyári árvíz a Fehér-Körösön és a Fekete-Körösön. VITUKI Tudományos Szemle, 1975. (sajtó alatt). 5. Némethy L.—Gábor L.: Vízkibocsátás és vízvisszavezetés töltésátvágással. Hidrológiai Közlöny, 1974. 3—4. sz. 6. Szalay M.: Számítástechnikai alkalmazások az árvízvédelem területi feladataihoz. Magyar Hidrológiai Társaság Vándorgyűlése. Keszthely, 1974. A Tiszakuíató Munkaközösség munkája, tervei DR. HORVÁTH IMRE—DR. BODROGKÖZY GYÖRGY—DR. MARIÁN MIKLÓS József Attila Tudományegyetem, Szeged A szervezett Tiszakutatást dr. Kolosváry Gábor akadémikus, a JATE Állattani Tanszékének volt vezetője indította el 18 évvel ezelőtt. Aktív közreműködésével kisszámú, de lelkes kutatógárda tevékenységét irányította, 1969-ben bekövetkezett haláláig. A Tiszakutató Munkacsoport tagjai az első időben expedíciókat szervezve, bejárták a Tisza teljes magyarországi szakaszát. A Vízügyi Igazgatóságok által rendelkezésre bocsátott tanyahajón laktak és dolgoztak, melyet valóságos úszó laboratóriummá rendeztek be. E vizsgálatokra azért volt szükség, mivel korábban foglalkoztak ugyan többen a Tiszához kapcsolódó kutatómunkával, ezek azonban egymástól független különböző célkitűzésű vizsgálatok voltak, és csak mozaikszerű ismereteket adtak a Tiszáról, és közvetlen környékéről. Kolosváry akadémikus által vezetett expedíciók viszont azt eredményezték, hogy teljes áttekintést sikerült szerezni e folyóról és mód nyílt — elméleti és gyakorlati szempontból kiindulva — a további legfontosabb kutatási feladatokat megjelölni. Eredményként 1968 óta — figyelembe véve a társadalmi igényeket is — a Tiszakutatás mindinkább két területre koncentrálódott. Az egyik terület Tiszafüred és Kisköre között elterülő Tisza-szakasz, a másik Mártély—Sasér környéke. A Kiskörénél megépült Tisza II. vízlépcső fölött egészen Tiszafüredig néhány éven belül egy közel 200 km

2 kiterjedésű tó alakul ki. A felduzzasztott hatalmas víztömeg jelentős elektromos energia termelését teszi lehetővé, biztosítja nagy terület öntözését, és az ország észak-keleti részének üdülési centrumává válik. E hatalmas méretű természetátalakítás eredményeként kialakuló „tó" várhatóan a környezet vízháztartására gyakorolt hatásán keresztül kihat majd az élővilágra is. Ez utóbbi miatt választotta a Tiszakutató Munkacsoport egyik kiemelt kutatási tevékenységeként e Tisza-szakasz és környékének vizsgálatát, kihasználva a hatalmas „szabadföldi kísérlet" lehetőségeit. A Mártély—Sasér közötti mintegy 25 km-es Tiszaszakasz (1. kép) Hódmezővásárhelytől nyugatra terül el, és tájvédelmi körzetté való nyilvánításában — melyre a hódmezővásárhelyi Városi Tanács tett javaslatot — a Tiszakutató Munkacsoport tevékenyen közreműködött. A terület déli részén elhelyezkedő Sasér már korábban természetvédelmi terület lett, és a tájvédelmi körzet kialakítását egyrészt az indokolta, hogy megfelelő nagyságú környezet kapcsolódjon a Sasér-hez, mely védett, másrészt pedig az, hogy a Tisza-szakaszon tájképileg is szép, és ugyanakkor a növény-, és állatvilág alapján is értékes biotopok terülnek el: tiszai holtágak, füzesek, mocsárrétek. Az antropogén beavatkozás viszonylag kismértékű változást okozott, ezért könnyen megoldható e tájvédelmi körzetben a tájrekonstrukció, ami az eredeti növénytakaró és állatvilág minél tökéletesebb helyreállítását jelenti (2. kép). E rekonstrukciós munkában vállalt kezdeményző szerepet 1971 óta a Tiszakutató Munkacsoport, és már el is készült három munkatárs tevékeny közreműködésével sok kutató korábbi munkájának eredményét szintetizáló tájrekonstrukciós terv. E tervet nemcsak az MTA jutalmazta, hanem szívesen fogadta az Országos Természet1. kép. Tisza-szakasz Mártély—Sasér térségében (dr. Wollemann Mária felvétele)