Hidrológiai tájékoztató, 1976

Várnai Tivadar:A pécsi rókusdombi források és vizek az egészségügyi és ifjúsági környezetben

útvonal forgalmából. A javasolt új nyomvonal megoldása mintegy 400 m-rel rövidebb. Ezért az említett eszmei eredményeken túl, olcsóbb is. V. Miután ennek a kiemelésre méltó helynek a környezeti viszonyait bemutattam, rátérek a főtémára, a vízre. A téma erősen komplex. A hidrogeológus, a vízépítő, a higiénikus, a biológus, a meteorológus és még más tudományok — így a természeti-földrajz művelőinek — érdeklődésére számíthat. A természeti-földrajz tudomány most új köntösben hódít. Azt vizsgálja, hogy a geoszféra tartogat-e természeti kincseket? Van-e olyan potenciálja, amit a társadalom hasznosítani tud? A mi esetünkben ez a potenciál a napról napra drágább, értékesebb ásványi kincs, az édesvíz. A víz természetes körforgalmából származó csapadék a felszíni vízgyűjtő területre hullik (lásd: 1. ábra). Ennek északi határa a Misina nyereg és a Kistubes kilátó között húzódó Mecsek gerincen van. A határ mindkét végpontjából nagyjában déli irányban halad tovább, míg nyugaton a Rodostó utcát, keleten pedig a Pártfőiskola telkét és ezen keresztül a rókusdombi szűkebb környezetet éri el. Felszíne két és egynegyed km

2. Itt a sokévi átlagok alapján számított évi csapadékmennyiség 780 mm. Ha ennek 70%-a elpárolog, akkor a megmaradó 30% évi 234 mm, azaz kereken a vízgyűjtőterületen félmillió m

3, csapadékból származó víz értékesülhet. Még ha feltesszük, hogy valamely okból ivóvízként nem, hanem csak a növényvilág éltetésére téli-nyári sportolásra, vagy akár utcáink tisztántartására értékesítjük, akkor is megéri, hogy kutassunk utána, foglalkozzunk vele. A növényvilág a Föld oxigéngazdálkodásának alapja. Erről azért kell szólnom, mert légkörünk oxigénkészlete a mai ember pazarlása miatt rohamosan fogy. A légkör oxigénkészletét a növényvilág algák formájában az ember megjelenése előtt hatszáz millió évvel kezdte felhalmozni. Az egyre tökéletesebb, magasabbrendű növényvilág ma is termeli. Az oxigénpazarlás miatt nemzetközi szinten már hangzottak el észrevételek, kritikák. Ezért előbb-utóbb rá kerül a sor, hogy a helyes oxigéngazdálkodásra a Föld minden országát rászorítják, így minket is. Első tennivalónk közé tartozik, hogy a növényvilággal szemben a szemléletünket és magatartásunkat megváltoztassuk. Ennek első lépése a helyes vízgazdálkodás, továbbá az erózió ellen, az eddiginél nagyobb és komolyabb tevékenység. A vízgyűjtő legfelső részén is van sziklakopár, de lenn a völgyben is találhatók meredek és terméketlenné vált helyek. Ezek a hóolvadás és nyári záporok idején a vízpazarlás fő forrásai. A remélt hasznosítható vízmennyiség becsült. Nemcsak a felszín nagyságától, hanem a felszín alatti kőzetek vizet irányító tulajdonságaitól is függ. Ha a felszín orográfiáját (hegyrajzát), a források számát és vízhozamát a hegygerinc északi és déli oldalán összehasonlítjuk, arra következtethetünk, hogy a felszín alatti vízgyűjtőtérség a déli oldalnak kedvez. A főgerinc északi oldalán levő összesen két forrás, a Hidegkúti és Kantavári, vízhozama meg sem közelíti a déli oldalon fakadó Szentkúti, Istenkúti, Deindoli, Bálicsi, Szkókói, Rókusdombi források vízhozamát. A rétegvízből származó kutak, így a bálicsi, a sörgyári, a rodostói és a Műszaki Főiskola kútjának vízadóképessége pédig kimagasló. Ezeken túl, bizonyos évszakokban (hóolvadáskor és nyári záporok idején) nagy vadvizek rohannak le a Rókusdombi környezeten át a Drávába. Ezek nagy károkat okoznak és a vízgazdálkodás szempontjából el vesznek. A káros hatást mutatják a talajban vájódott mély árkok, a vizek ellen épült és most is épülő talajvédelmi műszaki létesítmények. VI. A földtani térkép szerint a vízgyűjtőt sokféle kőzet alkotja. Északon vízáteresztő mészkő és dolomit, majd dolomitos márga van. Dél felé haladva következik a tarka pala és a homokkő. A kettő határán fakadnak a bővizű bálicsi források. Még lejjebb így a Rókusdomb helyén is ismét, ugyanolyan mészkő és dolomit van, mint legfelül északon. A Rókusdomb fölé nyugatról behúzódik az agyagrétegekkel váltakozó pannóniai homok. Ez található a Székesegyháztól nyugati irányban húzott vonaltól délre mindenütt a város és az alatt délen elterülő síkság alatt. Ebből nyeri ivóvizét is a város, az ún. tortyogói és pellérdi kutakból. Ebben a pannóniai homokban keletkeznek az épületek és utak alatti hírhedt pécsi vízmosta üregek. Ez az oka a tárgyi környezetben levő Xavértemplom mellett az 1975. évi útbeszakadásnak és a régebbi Alkotmány utcai lakóépületek életveszélyessé nyilvánításának. Sőt része lehet az 1975. évben a sörgyár kéményének váratlan ledőlésében is. Hiszen a gyár üzemi épülete alatt is van rétégvízből táplálkozó kút. A Rókusdomb alá délkeletről behúzódik a földtörténeti őskori vízzáró gránit. A mészkő és gránit határán vannak a rókusdombi források. A ma is üzemelő török kúton (Kerlejera) kívül a Kisgyüd utca 2. számú házának pincéjében fakadó forrás azelőtt szikvízüzemet táplált. A másik forrás a 22. számú ház pincéjében van. A környék lakói szerint a műszaki munkálatok gödreiben már több helyen találtak égetett agyagcsőből való török vízvezetéket. Érdemes megfontolni a Rókusdomb keleti oldalán levő, 50 m

3-es lebontásra ítélt, víztartó ügyét. Egy ilyen víztartó sokba kerül. Az élővizekkel sem gazdálkodunk jól, amikor a legkényelmesebb műszaki megoldással, a földalatti csatornákba és ezeken át a Drávába engedjük. A fentiek indoKolják, hogy több szempontból is érdemes kutatni az itteni környezet vizei után. A kutatásra kedvező háttérnek kínálkozik a sörgyár most még csak évi 600 ezer m* szennyvize miatt évenként fizetett bírság. További komplex vizsgálati témaként kínálkozik a gyár, főként üvegmosóvízből keletkező szennyvizeinek, esetleg a rétegvizekkel való felhígításával és pihentetésével — tehát olcsó eszközökkel — a tisztított szenny vízminőség elérése. A megvalósítható — jobb ifjúsági környezettel nem ellenkezik, hanem az értékét emeli a történelem romantikája. Különösen akkor, ha évszázadokkal ezelőtt itt élt, kiváló jellemű embereket állít példaképül az ifjúság elé. Olyanokat, akik idegen létükre, szerették Pécset és benne a Rókusdombot. Ilyen volt a domb 400 év előtti lakója, ldrisz apó. A fennmaradt írásos emlékek szerint az 1590 előtti években élt. Az akkori —" és a maitól eltérő mércével mért — orvostudomány csodás hírű művelője, orvosa volt. Mai szóval élve, nemcsak orvos, hanem filozófus és pszichológus is. Ezért csodatevőnek, jövendőmondónak, szentnek is tartották. A szegény életformát választotta. Szerette a természetet és a magányt. Ezért lakott itt künn, a városfalakon kívül. Sírja török búcsújáróhellyé vált. Türbéje (= sírkápolnája) épségben áll a gyermekkórház kertjében. Evlia Cselebi török utazó, ldrisz apóról szólván, a Rókusdombot paradicsomkertnek nevezte. Magát Pécset, és a már akkor híres pécsi gyümölcsöt is kedvelte. Ibrahim Pecsevi (Pécsi Ibrahim) a pécsi születésű neves történetíró ugyancsak megdicsőítette ldrisz babát. Pécsett szülővárosát pedig gyönyörűnek becézte. Kár, hogy mi, máig sem tudtuk kiírni Pécs utolsó üzemelő török kútjára a Kerlejera szót. Kár, hogy eltüntették a kút mellől a rituális török mosdómedencét és nagy kár, hogy mindenképpen elhanyagoltuk ezt a négyszáz éve még paradicsomnak mondott helyet. VII. összefoglalva az előadás célja az alábbi: 1. A tárgyi övezetet nyilvánítsuk különleges egészségügyi-ifjúsági övezetté. Ennek érdekében vizsgáljuk át az ide vonatkozó rendezési terveket. A minél üdébb környezet érdekében. 41