Hidrológiai tájékoztató, 1975

Pálfai Imre: Az öntözés fejlesztésének Csongrád megyei távlatai

ságában, így jelentős vízhozamok leadásóra nyílik lehetőség a Körösök völgyébe, innen pedig Csongrád megye területére is. Csongrád megye a kiskörei öntözőrendszerből — annak teljes betelepülésig — becslésem szerint mintegy 20 m

3/s hasznosítható vízkészlet igénybevételére számíthat. A vízkészletek további növelését a Csongrádi Vízlépcső és a hozzá kapcsolódó alpári tározó megvalósítása fogja lehetővé tenni. E létesítmények fokozatos kiépítésével távlatilag kb. 40 m

3/s-mal fog növekedni a hasznosítható vízkészlet. Még nagyobb távlatban (az ezredforduló táján) a Duna—Tisza Csatorna útján megvalósuló dunai vízátvezetés hatására fog a Csongrád megyei térségben hasznosítható vízhozam megnövekedni. Látható tehát, hogy a vízkészlet biztosítása szempontjából az öntözés nagyarányú fejlesztésének Csongrád megyében nem lesz akadálya, gondoskodni kell azonban arról, hogy a rendelkezésre álló vízkészlet minőségileg is megfeleljen az öntözés követelményeinek. 4. A mezőgazdaság öntözésfejlesztési igényei A mezőgazdaság öntözésfejlesztési általános igényeiről, ennek Csongrád megyei sajátosságairól a Bevezetés-ben már szóltam. A konkrét helyi igények jelentkezése csak a vízkészlet biztosítása és a műszaki megoldások körvonalainak az ismeretében várható. A megye határain belül az éghajlati viszonyok tekintetében számottevő különbség nincs, a talajadottságokat nézve azonban megállapítható, hogy az öntözéses gazdálkodás számára elsősorban a megye keleti részének jó termőképességű mezőségi talajait célszerű felhasználni. Ebből a térségből még 1968-ban — a nagytőke—székkutasi öntözőrendszer tervezésének előkészítésekor — 28 mezőgazdasági üzem jelentette be öntözésfejlesztési igényét, mintegy 27 000 ha területre. A további mezőgazdasági felméréseket és az arad—Csanádi öntözőrendszerrel kapcsolatos vizsgálatokat is figyelembe véve, Csongrád megye keleti (Tisza balparti) részén távlatilag mintegy 50 000 ha-ra tehető az öntözésre berendezhető terület. A megye nyugati (Tisza jobbparti) részén a kevésbé jó talajadottságok és a nagyüzemi gazdálkodás fejletlenebb volta miatt, az öntözés kiterjedtebb fejlesztésére csak egy későbbi időpontban gondolhatunk. De a műszaki lehetőségek korlátozottabb volta is egy későbbi fejlesztést tesz célszerűbbé. Ebben a térségben összesen, mintegy 40 000 ha öntözésre való berendezéséről lehet szó. Végeredményben tehát távlatilag 90 000 ha öntözésfejlesztés irányozható elő a megyében. Ehhez hozzáadva a meglevő — és jórészt korszerűsítésre szoruló — 35 000 ha öntözési kapacitást, összesen 125 000 ha öntözhető terület adódik, mely a mezőgazdaságilag művelt területnek 35%-a. A távlati öntözési vízigény — 0,40 l/s ha folyamatos vízsugárral számolva — kereken 50 m'/s. 5. Az öntözésfejlesztés műszaki megoldásának módozatai Csongrád megyében az öntözések területi fejlesztése, egyrészt a meglevő öntözőrendszerek teljes betelepítésével, másrészt új öntözőrendszerek kiépítésével oldható meg. A meglevő rendszereken belüli szabad kapacitás kihasználása a kedvezőtlen talajadottságok vagy egyéb okok miatt eléggé korlátozott, ezért a fő hangsúlyt az új rendszerek létesítésére kell helyezni. Az 1. ábrán a meglevő öntözőrendszereken kívül feltüntettem a tervezett, illetve előirányzott öntözőrendszerek határát is. A bemutatott megoldás szerint a távlati öntözésfejlesztési igény kielégítése az alábbi megoszlás szerint történne: Meglevő rendszerekben és önálló vízkivételekkel 10 000 ha Nagytőke—Székkutasi öntözőrendszerben 34 000 ha Arad—Csanádi öntözőrendszerben 12 000 ha Csongrádi öntözőrendszerben 8 000 ha Bugac—Mórahalmi öntözőrendszer ben 26 000 ha Fejlesztés összesen: 90 000 ha A felsoroltak közül időrendben elsőként a Nagytőke —Székkutasi öntözőrendszer megvalósítása várható. Az öntözőrendszer tanulmánytervét az ATIVIZIG 1972ben készítette el. A terv négy kiépítési változatot vizsgált meg. Az 1. ábra a legreálisabbnak látszó II. változatot mutatja be. Eszerint az öntözőrendszer hatásterülete 122 000 ha, az öntözhető összes terület 47 000 ha, melyből 34 000 ha új létesítmény, 13 000 ha pedig meglevő — zömmel a Kurcai öntözőrendszerből átkapcsolt — öntözőtelep. A Kurcai öntözőrendszer átkapcsolása különösen jelentős, mert ennek főcsatornái tulajdonképpen belvízlevezető csatornák és ennek következtében az öntözővíz-szolgáltatás az utóbbi években igen problematikussá vált, főként a kedvezőtlen vízminőség miatt. A Nagytőke—Székkutasi öntözőrendszer fővízkivételi szivattyútelepe a Hármas-Körös balpartján, a Bökényi vízlépcső felett, Nagytőke község közelében építendő meg. Az öntöző főcsatorna főága mintegy 70 km hoszszúságban, kb. Földeák községig húzódik, nyugati ága pedig Mártély községig. A tanulmányterv szerint az újonnan berendezendő területen szinte teljes egészében esőszerű öntözési mód kerül alkalmazásra, mégpedig nyomásközpontos felszín alatti csőhálózatú berendezések formájában. A nyomásközpontokhoz a főcsatornából kiágazó mellékcsatornák és fürtcsatornák szállítják az öntözővizet. Egy-egy nyomásközpontos fürt átlagosan 1500 ha területet lát el. A tervezett Nagytőke—Székkutasi öntözőrendszer előreláthatólag 15—20 év alatt épül ki teljesen. Első és legsürgősebb feladat a főcsatorna kezdeti, kb. 20 km-es szakaszának és egy ideiglenes vízkivételi műnek a megépítése. A további ütemezést a mezőgazdasági üzemi feltételek és igények mérlegelése alapján, valamint a rendelkezésre álló beruházási erőforrások ismeretében lehet majd meghatározni. A tanulmányterv költségvetése szerint a szóban levő változat főműveinek beruházási költsége 1 milliárd forint. Az esőztető fürtök kiépítésének költsége is hasonló nagyságrendű. Az öntözőrendszer üzemeltetése kezdetben nem, de végső kiépítésében szükségessé teszi a Csongrádi Vízlépcső és a Tisza-Körös Csatorna megépítését, illetve igénybevételét is. Az Arad—Csanádi öntözőrendszer megoldásának meghatározását az ATIVIZIG 1969-ben készítette el. Ha ez az öntözőrendszer — magyar—román közös beruházásként — megvalósulna, akkor Csongrád megye délkeleti részét is érintené és kb. 12 000 ha öntözésfejlesztés vízellátását biztosítaná. Ha az Arad—Csanádi öntözőrendszert, mint bizonytalan lehetőséget figyelmen kívül hagyjuk, akkor ennek a területrésznek az öntözését a Nagytőke—Székkutasi öntözőrendszerhez való csatolásával lehet biztosítani. A Csongrádi öntözőrendszer megvalósítása csak a Csongrádi Vízlépcső elkészülte után, a Bugac—Mórahalmi rendszer kiépítése pedig csak a Duna—Tisza csatorna üzembehelyezését követően kerülhet napirendre. 7 97